Vallás kontra asztrológia




Nagyon sokszor találkozom azzal a hozzáállással, hogy én „nem hiszek az asztrológiában”, „vallásos vagyok, ezért nem hiszek benne”. Így Húsvét Nagyhetében igen aktuális ez a téma.

  • Semmi baj, nem kell hogy higgy benne. Jogod van hozzá természetesen.
  • De ugye nem baj, ha attól még esetleg működik és más hisz benne?
  • A 3 királyok és a pásztorok is a csillagot követték Jézus születésekor.
  • Semmi gond, sokan vannak, akik nem használják a jobb agyféltekéjüket.
  • Te miben hiszel? Meséld el nekem ha van kedved…



Az asztrológiában nem kell hinni ?

Abban biztosan lehet hinni, amit megmutat, amiben segít, amit meg lehet tanulni általa. Amihez közelebb visz. Ez pedig az önismeret és a belső hangunk, a bennünk lakozó Isten. Ez maga a Hit, ami nem egyenlő a vallással. A vallások igaz anyagba öntik a hitet, de aki nem tudatos, annak könnyen elveszi a lényegről a figyelmét. Aki vallásos, természetesen, tiszteletben kell tartanunk.

Az asztrológia csak egy eszköz a sok közül, hogy önmagunkhoz és ezáltal az Univerzumhoz közelebb kerüljünk. Mindenkinek máshol állt a Nap a születésekor. Abban az időpillanatban, azon a helyen csak mi születtünk. Ezért mindannyian egyedi módon közelíthetjük meg a

Belső Isteni részünket.


Azt viszont biztosan állítom, hogy mindannyian Őt keressük. Aki teljes magabiztossággal áll a Földön és sugárzik belőle az elégedettség, az biztosan belső hitére támaszkodik. Arra a Valakire, aki mindannyiunkat megtart, ami vagy Aki által megerősödik önbizalmunk és hitünk.

A hit és az önbizalom analóg.
Mindkettő jupiteri szimbólum.
Egymás elengedhetetlen kiegészítői.

Az emberek attól félnek, hogy az asztrológia által valami olyan kerül napvilágra, amivel nem szeretnének szembenézni. Mivel nincs hitük, ezért önbizalmuk sincs. Emiatt a megismerés nagyon félelmetes tud lenni.

A haladás itt a földön elképzelhetetlen a polaritás nélkül:

  • Tudatos és tudattalan.
  • Egy boldog pillanatot egy boldogtalan követ.
  • Egy jót egy rossz.
  • Árnyék nélkül nincs fény.
  • Félelem nélkül nincs bátorság sem.


Eljutni a megtapasztalásig, a megbizonyosodásig az igaz hitben


Senkit nem lehet akarattal meggyőzni olyasmiről, amiről nincs semmiféle tapasztalata.
Miért? Mert még nem tart ott, hogy túllásson az anyagon, a kézzel foghatón. Nincs ezzel semmi gond. Sőt! Komoly kárt is okozhatunk, ha valakit olyasmire kényszerítünk, amivel még nem tud megbirkózni.

Nekünk asztrológusoknak meg kell tanulni, hogy csakis annak segítsünk, aki kéri.

Akinek az elveivel ellenkezik ez a megközelítés, vagy félelmet kelt, annak úgysem tudunk segíteni az önmegismerésben. Azt megkérdezhetjük, hogy és te miben hiszel? Lehet, hogy csak azt tudja miben nem hisz, vagyis a tagadás felől közelít.

Most sem a meggyőzés a cél, hiszen aki rátalált a Csillagidőre, az együtt rezeg velünk, és nem kell meggyőzni semmiről. Csupán a megértést szeretném megkönnyíteni. Illetve, ha ezzel a hozzáállással találkozunk, megértsük mi is játszódik le a másik emberben.

Tiszteletben kell tartanunk mások hitrendszerét.

Mindenkinek joga van hinni, vagy elutasítani valamit. Mint ahogy nekünk is, akik hisznek az asztrológiában.
De azt felkiáltó jellel mondom, hogy az asztrológia nem hogy kizárná a hitet, éppen ellenkezőleg. Nekünk asztrológusoknak komoly bizonyítékunk van Isten, avagy a Sors létezésére.

Az iskolában túlnyomó részt a racionális elménket pallérozzuk.

Ha megnézzük, az emberiség nagy része jobb kezes, amit ugye a bal agyfélteke irányít. Ez is racionális tudás. Megtanultuk, hogy a jobb agyfélteke a bal, a bal agyfélteke a testünk jobb oldalának irányításáért felel. De ide tartozik minden megtanult dolog, a hétköznapi tudásunk.

Minden máshoz a jobb agyféltekénket kell használjuk, amit nagyon sok mindenen keresztül megélhetünk. Minél több jobb agyféltekés tevékenységet végzünk, annál jobban megértjük saját tudatalattinkat, és ezáltal a kapcsolatot másokkal, és az Univerzummal.

Ezért van az, hogy nagyon sok fogyatékkal élő, Down-szindrómás, vagy autista ember csodálatosan rajzol, énekel, vagy hangszeren játszik, hiszen ezekhez nem kell „okosnak” lenni.



Az asztrológiában, ugyanúgy ahogy a jobb agyfélteke működésekor, egy intuitív/analógikus gondolkodásra van szükség

Amit érzékelni lehet, de érteni nem. Ilyenkor átengedünk magunkon egy kívülről jövő energiát, mintegy „lecsatornázunk” valamit. Egy olyan energiamezőből, amit nem látunk, nem hallunk, nem érzünk, nem tapintunk és érzékszervekkel felfoghatatlan. Csakis érzékelhető, de nem a bal agyféltekén keresztül, hiszen a tudatot más állapotba kell hozzuk (nem tudatmódosító szerekkel).

Ilyen tevékenységek még a zene, a tánc, a festés-rajzolás.

Manapság divat a jobb agyféltekés rajzolás, ami pontosan erről szól. Az ima, a jóga, a meditáció, az úszás, hajózás, a tudatmódosító sportok, mint az extrém hegymászás, ejtőernyőzés, az erdőjárás. De ide tartoznak a szenvedélybetegségek, az alkohol, a drogok, a cigaretta is. Továbbá a szerelem, a tehetségeink, maguk az álmok, az álmodás, vagy álmodozás.

Ezek mind olyan analógiák, amiket nem lehet megérteni a racionális elmével.



Mi lehet a hithez vezető kiinduló pont?


Megérzései mindenkinek vannak. Először is meg kell tudni különböztetni az egó racionális gondolatait a megérzéseinktől. Folyamatos figyelést igényel ez a feladat, és tudatosan egyre több teret lehet adni a megérzéseinknek.

Napi kb. 30-60 ezer gondolatunk van. Ezekből felismerésekre jutni nem is olyan egyszerű. Nagyon sok ember azt sem tudja, hogy vannak megérzései. Hívhatjuk őket sugallatnak is, így jobban megértjük. Halkan súgnak. Az egó hangjai viszont jórészt ordítanak, és elnyomják megérzéseinket.

Ahogy felbukkan egy megérzés, az egó a másodperc töredéke alatt felülírja valami tanult butasággal, és már el is veszett a lényeg.


Kilépünk a kapun, és első gondolatként a busz jut eszünkbe, hogy arra kéne menni. Ez a megérzés.

De hát a busz 20 percenként jár, ne menj arra! A villamos max. 5 perc és itt van. Ez az egó. A tanult tudás.

Aztán elindulunk a villamos felé… és kiderül, hogy baleset miatt most épp nem jár… Ó… pedig tudtam, hogy inkább a buszhoz kellett volna menni. Ez a rossz válasz erre. Nem, nem tudtam, hanem volt egy megérzésem, de nem hallgattam rá. Legközelebb fogok, még ha teljesen IRRACIONÁLISNAK is tűnik! Ez a jobb agyfélteke, a tudatalatti, avagy a valódi hit lényege. Irracionális!

Poláris világban élünk. Van egy racionális oldalunk, és egy irracionális. Használjuk mindkettőt!

Minden olyan állapot, ami az irracionálishoz, a tudatalattihoz, a belső hanghoz kapcsolódik, az „isteni” üzenet. Ami mindegy, hogy asztrológián keresztül, jógán, vagy imán, meditáción, vagy akár festés közben ér el bennünket, EGY ÉS UGYANAZ. Aki azt állítja, hogy a hit kizárja az asztrológiát, annak semmilyen önismerete nincs. A vallással lehet, hogy nem összeegyeztethető az asztrológia, de a vallás nem a valódi hit!

Aki használja mindkettőt, sosem kérdőjelezi meg a racionalitást.

Még nem hallottam asztrológust, aki azt mondta volna, hogy pl. a matematika, a történelem, vagy az írás „aaaaz mekkora hülyesééééég. Én nem hiszek a matematikában. Ugyan már! Badarság.”

Ellenben, aki a racionalitáson kívül nem lát mást, mindig azt mondja, hogy az asztrológia HÜLYESÉG. ÉS IGAZA VAN! Mert a racionalitás ellentéte. Irracionális.

De ne mondd kérlek, hogy hülyeség, mondd, hogy IRRACIONÁLIS.

Persze, irracionális festeni, énekelni, zenélni, úszni, táncolni. Mégis boldoggá tesz bennünket. Miért?

Mert kapcsolódunk általa a bennünk lévő isteni minőséghez.

Nos, mindenkinek azt kívánom, hogy legyen bátorsága „irracionálisnak” lenni, mert nagyon élvezetes. Ráadásul erősíti a hitünket egy nálunknál nagyobb erőben.



Végül mindenkinek össze kell kapcsolódni az Egyetemes Tudattal

Ha nem tesz így, akkor a Sors kényszeríti ki, amik betegségek, vagy balesetek lehetnek. Ezért van az, hogy sokszor életveszélyes balesetek, vagy műtétek, betegségek után az emberek sokkal boldogabbak, mint azelőtt. Végre kapcsolódtak a tudatalattival.

Igaz, néha drasztikus módon, de hatásosan.

Egy halálközeli élmény után sosem azt mondják a túlélők, hogy VALLÁSOS LETTEM!
Dehogy!
Csak azt hallottam eddig, hogy azt mondták, most már HISZEK Isten létezésében.

Az élet mindenkinek be fogja bizonyítani idővel, hogy ez a földi sík, az anyagi világ, édes kevés a tisztán-látáshoz.

Valódi hitre kell szert tenni, de mindenkinek máskor és más formában jön el az ideje ennek.

Nos, Kedves olvasó!



Aki készen van erre az izgalmas utazásra, kalandra fel!
Aki pedig még nem, reméljük nemsokára készen lesz rá!
Ha lemerültünk a racionalitás világában, töltődjünk fel a túloldallal!



Mindenkinek csodás napokat és Áldott, valódi hittel teli Húsvéti Ünnepet kívánok!

Szeretet és áldás kísérjen utunkon

S M