A virágok, mint szimbólumok
ÍRTA: GÁL JUDIT KARMAASZTROLÓGUS
Az egyik legtöbbször felbukkanó és legősibb szimbólum a virág
Jelkép értéke a legmagasabb spirituális szféráktól (például: lótusz) a leghétköznapibb burkolt üzenetekig (virágnyelv) terjed. A virágok gazdagsága és szépsége is elegendő lenne ehhez. Szimmetriája, az együttesen meglévő férfi és női jelleg (porzók és bibe), több virágnak az a tulajdonsága, hogy kinyílik, becsukódik az egyetemes kultúrában a világmindenség eredetének szimbólumává tették.
A virágok egyesítik a négy elem erejét: a földből nőnek az ég (levegő) felé és szükségük van a vízre, valamint a tűzre (napfény).
A mitológiákban együttesen vagy külön-külön bizonyos fajoknak ezen kívül is óriási szerep jut, gondoljunk csak a keresztény Paradicsom-ábrázolásokra, ahol igen gyakran a burjánzó növényzet fontos részét képezik a csodálatosnál csodálatosabb virágok. A keleti mitológiákban ugyancsak előszeretettel alkalmaznak virág szimbolikát. Az iszlámban tilos az alak-ábrázolás, ezért a növény- és virágmotívumokból (valamint geometriai alakzatokból) áll össze minden díszítményük.
Áttekinthetetlen nemcsak sokféleségük, hanem az is, ahogyan a különböző kultúrkörökben felhasználják őket, akár fizikai mivoltukban, akár szimbólumként. A kettő egyesítésének legjobb példája a japán ikebana-kötészet.
A gyógynövények sorában virágok (kasvirág, bodza, galagonya, zsálya stb.), illetve virágzatot hozó gyógynövények sokasága is van, így a holisztikus szemléletben ezt a hatást sem hagyhatjuk figyelmen kívül, túl azon, hogy kedélyjavító szerepük egyértelmű – csupán a megjelenésükön keresztül.
Menj végig egy vidám, színes csokorral kezedben az utcán ködös, szmogos, sötét, undok nyirkos időben, s figyeld meg, hányan kapják fel a fejüket, mosolyodnak el a látványtól.
A művészetben végtelen számban szerepelnek virágok
Virágcsendéletek tömegéről beszélhetünk, s a mai napig megihleti a képzőművészeket a kompozíciók harmóniája, hovatovább „nem ment ki a divatból” ez a műfaj.
Monet íriszei és vízililiomai sem háttérként szerepelnek festményein, hanem főszereplők, ahogyan több alkotónál is.
Általában az impresszionisták igen szerették a virágmotívumokat – nyilván, hiszen a plein air (´nyílt levegő´) irányzat lényege a szabadban festés. A szecesszióban aztán a virágok burjánzása alaposan kiteljesedett, épületeken, iparművészeti tárgyakon, edényeken, egyéb háztartási eszközökön és általában mindenhol.
A népi művészetben, hagyományokban faragványok, hímzésminták, továbbá népdal szövegek, a mesék és szólások virágmotívumai tanúskodnak arról, mennyire alapvető része volt mindig is az ember életének a virágok csodálatos világa. Lássuk hát, mit jelentenek az egyes virágok (növények)
Árvácska: a népművészetben (lásd a kalocsai mintákat többek között) nagyon gyakori motívum, a néphit szerint öt szirmából az alsó páratlan a mostoha, a két középső annak két lánya, a két felső pedig két árva. A keresztény mitológiában a szentháromság jelképe, mert eredetileg háromszínű. A neve és amiatt, hogy gyakran ültetik temetőkben, bizonyos mértékig a gyásznak, de a túlélésnek is jelképe.
A Szűz típus virága.
Barackvirág – a fák virágzata általában a keleti kultúrákban (Kína, Japán) fontos, az európaiban a ´virág´ képzetéhez elsődlegesen nem is tartozik. A kajszibarack virága Kínában a bátorság, állhatatosság, jellemesség szimbóluma, az őszibaracké pedig a halhatatlanság, hosszú élet, fiatalság, gazdagság jelképe.
Bazsarózsa (tubarózsa, pünkösdirózsa, bár rendszertanilag nem azonosak): keleten és nyugaton a tavaszt, bőséget és méltóságot jelenti. A népi hímzéseknek szintén kedvelt alapeleme, hasonló jelentéssel.
Bazsalikom: a gonosz szellemek elleni védelem növénye, ezért a temetési rítusokban gyakran használták. Leveleinek mágikus erőt tulajdonítanak. A virágnyelvben a tisztes szegénység szimbóluma. Indiában viszont afrodiziákumként használják.
Boglárka: szegény csinos kis sárga virágzatú tavaszi növényünkről csak elítélő, hálátlanságot, eltávolodást, elidegenedést jelentő értelmezést találtam.
Gyanítom, hogy a magyar kultúrkörben a sárga színhez tapadó képzet miatt. Eszerint az irigység színe volna. Másutt a napfényé; a jólét esélyét hordozó aktivitásé.
Ezen felül lehet még: intuíció, hit, optimizmus és – hogy a „negatív tartományba” is jusson valami: valóban beletartozik a sárga szín szimbolikájába a távolságtartás, kritikusság, nyugtalanság.
Borostyán: nem virág, de gyakran ábrázolják virágokkal együtt. Örökzöld jellegénél fogva a halhatatlanság, öröklét szimbóluma. A keresztény temetők gyakori talajtakaró növényeként viszont csak a gyászé. Az antikvitásban (ókori Görögország, Róma) sokkal kiterjedtebb jelentést hordozott: férfiasság, életöröm (Bacchus), szerelmi összetartozás, költészet, dicsőség (eredetileg borostyánkoszorút kaptak az elismert költők, később váltottak babérra). Mivel gazdanövényen is hajlamos élősködni, ezért némelykor a hálátlanságnak is jelképe.
Búzavirág: spiritualitás, tisztaság, mágikus erő. A magyar népművészetnek szintén lényeges alapeleme. A mezei csokrok elengedhetetlen tartozéka, egyik fő dísze. A gabonával való sajátos viszonya (jellemzően gabonafélék között nő, de gyomnak, a gazdálkodók szempontjából kártékonynak számít) összevetve a gabona-szimbolikával – ami újabb, teljesen külön címszót igényel természetesen, itt csak röviden: bőség, termékenység (biztonság), halál és újjászületés – újabb megvilágításba helyezi: a tiszta spiritualitás elvonatkoztatva a földi jellegű szférától szép, de kevésbé kívánatos.
Ciklámen: erősen keresztény szimbólum, Mária vérző szívéhez hasonlítják a színét vagy a belsejében lévő vörös foltot Mária fájdalmához. Vérző apácának is nevezik. Temetői növényként is népszerű, hiszen az árnyas, nedves helyeket kedveli.
Császárkorona: Törökországban „síró menyasszony” a mellékneve (türkinfo.hu), valószínűleg azért, mert hajnalban a rátelepedő harmatcseppek könnyeknek látszanak.
Ha valaki megnézi a belsejét – amit igen kevesen ismernek – abban is láthatók olyan kerek képződmények, amelyek nedves szemekre emlékeztetnek.
Fordított tulipánként is emlegetik. Neve és elegáns megjelenése miatt arisztokratikus jellegű, a benne látható hófehér cseppek miatt (és a ´fordított tulipán´jelleg miatt) pedig a tisztasággal azonosítható.
Cseresznyevirág: mint a virágzó fák általában, ez is keleti jelkép, méghozzá nagyon fontos. Kínában a tavasz, remény, ifjúság, termékenység, női szépség princípiuma. Japánban az egyik legkiemeltebb ünnep a cseresznyevirágzásé. A tökéletesség, szépség, tisztaság, bőség, de az evilági javaktól elfordulás és a létezés bizonytalansága is értelmezési körébe tartozik. Azért nálunk is van bizonyos kultusza – magyar néphagyomány a Borbála-napon levágott, kizöldülő cseresznyeág, amely esküvőre utaló szerencseszimbólum.
A cseresznye a Bika típus növénye.
Dália: elegáns virág, s ez is egyik jelentése, azonban legalább annyira a változékonyságot is szimbolizálja. Nem véletlen, hogy ritkán adják ajándékként csokorba kötve, sokkal inkább használatos csendélet-dekoráció jelleggel saját célra. S főleg: jellegzetesen temetői csokor – az élet mulandó voltára utalva.
Galagonya: a galagonya fehér vagy rózsaszín virágzatú, a galagonyavirágból készült koszorú tisztaságot, szüzességet jelképez, és – csodálatos szűzi fogantatást, de nem a kereszténységben, hanem pl. a görög mitológiában. Véd a boszorkányság ellen, cserjéje pedig a lelkek és tündérek találkozóhelye.
Gólyahír: a boglárkánál beszéltem arról, hogy szegény sárga virágokról igen elítélő, hátrányos véleményalkotás alakult ki, így a gólyahír is ilyen üzeneteket hordoz, mint: kegyetlenség, szomorúság, féltékenység. Viszont álomban azt jelzi, hogy javulni fognak az álmodó üzleti feltételei.
folytatjuk….
szerző: Gál Judit karmaasztrológus
Honlap: www.karmaasztrologia.info
Facebook: Gál Judit (Karma Asztrológia)
Telefon: +36308966069
Felhasznált weboldalak:
http://www.ironkate.eoldal.hu/cikkek/viragok—jelentese
0 hozzászólás