Hogyan lehet gyermekünk?

Írta: Sóvári Melinda asztrológus

Mit jelent egy gyermek, és miért nagyon fontos, hogy legyen?

Számomra a legfontosabb holdi téma a családalapítás.

Nagyon sok szülő hozta el hozzám a gyermekét. Asztrológiai szempontból 14 év fölött nagykorú a gyermek, tehát akkor eljöhet szabadon. A szülő nagy hibát követ el azzal, hogy belepréseli gyermekét egy olyan útba, aminek semmi köze a sorsfeladatához.
Senki sem tökéletes, én sem, nekem is van egy lányom.

Azt tudnotok kell, hogy gyermeke annak születik, aki alkalmatlan a gyereknevelésre. Mert aki alkalmas, annak a sors nem hozza, mint feladat, mert teljesen fölösleges. Mindannyian kezdetben alkalmatlanok vagyunk rá, aztán majd megtanulhatjuk, és kiváló szülő lehet belőlünk.

Az első és legfontosabb része a teremtésnek magának, hogy nem rajtunk múlik.
A teremtett világot sem mi teremtjük, és az, hogy születik-e gyermekünk, elsősorban a Teremtőnek a kreativitásán és vágyán múlik. Ebbe beleavatkozni nagy hiba. Amilyen hatalmas öröm a Teremtőnek maga a teremtés, pontosan olyan hatalmas öröm elviekben a gyermek nemzése.

Az asztrológiában a gyermek háza az 5. ház.

Ez, mivel sorsterület, külső erő hatásával bír, nem mi határozzuk meg feltétlenül, hogy mikor esünk teherbe, mikor szeretnénk gyermeket. Nagyon sok más analógiája van az 5. háznak, ami összefügg a gyermekvállalással.

A teremtés, mint gyermekvállalás a legfontosabb analógia. Ide kapcsolódik a szexualitás, az élvezetek, a siker, a szerelem, a vállalkozás, a kreativitás, a szülők anyagi területe (levezetett házak), párkapcsolatok segítői, a barátok, az édesanya halálháza, etc. (Éjjeli ház, a sötétben van, a tudatalattihoz kapcsolódik. Valamint külvilág oldala, egót „bombázó” házról beszélünk, és életház.)

A legfontosabb tisztázandó feladat az 5-ös és a IV-es ház kapcsolata. Mint holdi analógia: a család, az otthonteremtés (IV) és a gyerekvállalás, a szexualitás (5), és ezek a kapcsolata.
Ha egy analógiát használok, mondjuk szeretnénk gyereket, akkor hozza magával a többi analógiát is.

Teremteni szeretnénk, ugye szexualitással tesszük meg, jobb esetben. Ezek pedig szorosan kapcsolódnak. Tehát, aki nem szeretne gyereket, és védekezik, mindegy milyen módon, de beleszól a teremtés dolgába.

Sajnos ez más üzenetet is hordoz, vagyis, hogy nekem a szexualitásra sincs szükségem. Hiszen ez szervesen kapcsolódik, minek a szexualitás, minek a termékenység, hogyha nem szeretnék gyereket?

Nem ezért van, ha egy nő 50-60 évesen nem menstruál, akkor már nem vonzó, hanem azért, mert nem termékeny, ezért már nem vonzza a férfit, mint teremtőt.

Minek a szexualitás, ha már nem tudok gyermeket nemzeni? Például aki elkötteti magát, mert már van elég gyermeke, és nem szeretne, az azt is üzeni, hogy a szexre sincs már szüksége, a kreativitásra sem stb. Ezeket mind gátolni fogja a sors, mert úgy értelmezi, hogy segítséget kérsz ebben, és ő segíteni fog, meg fogja akadályozni az összes többi analógiát is.

Ami tisztázandó még, hogy az asztrológia feladata nem az, hogy megmondjuk, hogy lesz-e gyermek.

Azt fogjuk tudni megmondani, hogy elviekben lehet-e gyermek, vagy sem (kizáró okok is vannak, de ezek nem a fizikai dolgoktól függenek). Fizikai dolog ott fog megjelenni, ha neked a gyermekvállalás nincs benne a sorsodba, akkor fizikailag is meg fog jelenni, hogy terméketlen vagy.

Tehát az asztrológus feladata nem az, hogy megmondja, lesz-e gyermek, vagy sem.

Hanem, hogy hogyan lehetséges?

Ezeken a módokon szoktunk végig menni, tehát az 5. ház analógiáit levetítjük a gyermekvállalásra. Minden más olyan analógiát, ami az 5. házzal kapcsolódik, ilyenkor, ha gyermeket szeretnél, ki kell hagyni. Ne foglald le az 5. ház analógiáit. Tehát ne alapíts vállalkozást. Ne legyen most új szerelmed, ne kezdj el sportolni, ne teremts semmi olyan kreatív dolgot, ne kezdj bele, stb. stb.

Az élethelyzetünket mi teremtjük, tehát meg kell keresnünk asztrológusként az ideális élethelyzetet számodra, ahol gyermeked lehet. Más a férfinél, más a nőnél. A házasságotok időpontjában ez kulminálódik: van egy saját radix horoszkópod nőként, van egy radixa a férjednek, és van egy képlet, ami a házasságotok feladata. Lehet, hogy neked is, a férjednek is lehet gyermek a saját horoszkópotokban, de a házasságban az van benne, mint feladat, hogy mondjatok le. Nem véletlen van sokszor az, hogy az első házasságból nincs gyerek, a másodikban meg már igen.

Az élethelyzeteket te hozod létre. Amikor valaki 18 évesen teherbe esik, akkor neki az az élethelyzet az ideális ahhoz, hogy gyermeke legyen.

Tehát a sors segítő szándékkal hozza a gyermeket számára. Ne csodálkozzon, ha elvetette azt a gyermeket 18 évesen, és 40 évesen nem jön össze a gyerek. Pedig már férjnél van 10 éve és folyamatosan próbálkoznak.

Ez az új élethelyzet számára nem alkalmas a gyermekvállalásra. Hiszen valamilyen szinten ez mindenkinek determinált.

Mindenkinél más ez a lehetőség, mert nem vagyunk egyformák.

Például valakinek lehet gyermeke, de csak házasságban. Valakinek lehet gyermeke, de csak szeretői kapcsolatban, házasságon kívül. Valakinek úgy lehet gyermeke, hogy a párja akarja. Valakinek lehet úgy gyermeke, hogy saját maga szeretné. Valakinek úgy lehet gyerek, ha mindketten szeretnék. Vagy gyerek például csak természetes módon foganhat meg egy nőnek, vagy csak művi úton, természetellenes módon, különleges módon (ez jelenthet esetleg betegséget is). Különleges mód lehet lombik, beültetés, hogy a páromnak előző házasságából van, hogy örökbe fogadok, hogy beteg… más, extrém, nem tradicionális, így értsétek. Vagy gyerek csak úgy jöhet, hogy nem akarom.

Amikor teherbe esik egy nő, és úgymond rossznak vélt élethelyzetben van, lehet neki az az első és egyetlen lehetősége, hogy gyermeke legyen. Mert később, ha talál párt, és férjhez megy, nincs benne a sorsában.

Azt szoktam ilyenkor mondani, hogy újra elő kell venni azt az élethelyzetet, és újra kell teremteni. Természetesen, ha már házas, és szereti a férjét, és volt egy abortusza fiatal korában, nem fogja tudni újrateremteni azt az élethelyzetet.

Azt sem mondhatjuk neki, hogy legyen szeretője. Vannak olyan élethelyzetek, amiket már nem tudunk megoldani. Ezért van sokszor, hogy ezek után a nem bevállalt gyermekek után már nem születik gyermek. De valakinek igen. A helyzet nagyon árnyalt, nagyon sok olyan élethelyzet van még, amit most itt nem fogok felsorolni, egyéni elemzésnél külön meg lehet nézni.

Eljutottunk odáig szerencsés esetben, hogy ez a gyermek megfogant,

és együttműködtünk a Teremtővel. Alárendelődtünk és elfogadtuk, hogy ez a gyermek megfogant, ami egyébként egy csodálatos dolog, és megszületik, remélhetőleg egészségesen. Aztán konstatáljuk, mint a házasságnál, hogy én nem ilyen lovat akartam…

Én is elkövettem azt a hibát, hogy meg akartam mondani a gyermekemnek, mit tegyen, és mit ne. Óriási hiba! Senkinek nem mondjuk meg, hogy mit csináljon, és mit ne csináljon. Hagyjuk őket élni, kibontakozni, ne tereljük oda, ahová nem akarnak, vagy nem tudnak menni.

A terelés útja kicsi korban az, hogy kérünk tőle, kérdezünk tőle.

Pl. mit szólnál kicsim, megtesszük azt, hogy rendet rakunk a játékaid között? Mert akkor meghagyjuk neki a döntés lehetőségét, és minden esetben igent fog mondani. Ha azt mondjuk neki: na most azonnal rakd el a játékaidat! Az parancsoló, egó ellenes, nem fog működni! Mi sem szeretjük, ha valaki meg akarja mondani…

Persze néha kell őket irányítani. Természetesen vannak olyan esetek, amikor látjuk, hogy a vesztébe rohanna, és akkor bizony be kell zárni az ajtót és nem engedhetjük őket el. De nem lesz ez a megoldás, mert ha odáig eljutott a gyerekem, hogy rabolni vagy drogozni akar, akkor valamit nagyon elrontottam, korábbról kell kezdeni a nevelési problémákat.

Úgy hogyha a gyerek nem azt csinálja, és nem úgy, ahogy én szeretném, akkor az lehet az én hibám. Viszont van a gyerekeknek személyiségük, eredendő energetikájuk, amit így vagy úgy, meg fognak élni.

Szülőként az a feladatom, hogy jó helyen segítsek, hogy jó helyen tudja használni a tehetségét, az adottságait, az energiáit. Mert használni fogja, hiszen ez determinált, csak az a kérdés, hogy hol. Nos, ebben van a választási lehetőségünk, és ebben van a felelősségünk, hogy merre tereljük.

Kérdezzünk sokszor, és kérjünk.

Mondjuk el, hogy mi a helyes, mi a helytelen… de vannak olyan helyzetek, amikor az én lányom sokszor nem is akar már velem beszélgetni.

Ha felnőtt koráig megtanítottam neki, hogy mi a helyes, és mi a helytelen, akkor azt vinni fogja magával. Ha pedig eddig nem sikerült volna megtanítani, akkor nem is fogom…

Úgy gondolom, hogy ilyen szinten elengedhetem a kezét,

nagyon helyesen használja a gyerekem ezeket a dolgokat. Sokszor én is felocsúdok, hogy már megint meg akarom neki mondani… Vannak olyan helyzetek, mikor tudni kell a szülőnek is bocsánatot kérnie, ezáltal a gyerek is képes lesz rá, és ebben nincs semmi rossz.

A gyerek tanít, fejleszt, mindig egy lépéssel előrébb van, mint mi. Soha nem érjük utol. Mert mindig meglepetést hoz, hiszen egy másik ember. Honnan tudhatnánk, hogy mi lesz a következő lépése? Majd szembesülünk vele, és akkor jön az új feladat. Sok mindenben, tudni kell, hogy a gyerek már fejlettebb, okosabb, már magasabb szinten van, mint mi és ezzel semmi gond nincs. Ezt el kell ismerni, és nem kell ebből versenyt csinálni.

De ehhez érdemes ismerni a gyermekünk sorsát.

Amíg 14 éves kor alatt van, addig jelen lehettek a konzultáción, ha megkérdezitek a gyereket, hogy szeretne-e egy ilyet. Addig el tudom nektek mondani, mi a feladata, hogy tudjátok őt segíteni tehetségei és személyisége kibontakoztatásában. De 14 éves kor fölött nem! Senkinek információt a gyerekkel való konzultációról nem adok.

Majd ő eldönti, hogy kivel osztja meg. Mert ha megtudunk bizonyos dolgokat, akkor rosszul használhatjuk, és esetleg olyan sorsesemények felé terelhetjük őt, ami nem megfelelő. Ez innen már a gyermek felelőssége, és fogja tudni, mit kezdjen vele. Aki eljön hozzám, tizenéves fiatal, van azon a tudati szinten, hogy rá lehet hagyni bátran a dolgokat. Engedni lehet a gyereknek, hogy tanuljon.

Amikor a lányom felvételizett, megnéztük, hogy mik azok a lehetőségek, amik a tanulásban benne vannak, mint feladat. Mondtam neki, hogy ne izguljon, mert oda fel fogják venni, hiszen az a dolga, az a feladata. Ugyanígy az érettségivel, a továbbtanulással, nem lehet saját akaratunkat a gyerekre ráerőltetni, mert más lehetőségektől fosztjuk meg. A sors úgysem fogja engedni.

Ha az 5. ház Vízöntőben kezdődik,

és pl. van egy különleges vállalkozásunk, akkor nem kell a „gyerekben” megélni ezt a feladatot. De valahol meg kell élni, és ennek a legjobb módja a gyerek.

Ha valaki kiszolgáltatott vagy önfeláldozó, és nem vállalja a beteg gyermeket, akkor hol fogja ezt megélni?

Betegségben, saját vagy a családtagjai, szerettei betegségében. Vagy elveszti a munkáját, vagy olyan munkája lesz onnantól kezdve, ahol folyamatosan önfeláldoznia kell, vagy kiszolgáltatott. Bíznunk kell benne, hogy egy beteg gyermek is ugyanúgy tökéletes számunkra, mert a feladatunknak megfelelő.

Mert minden tökéletes úgy, ahogy van. Ehhez kell egy kis hit, hogy el tudjuk fogadni.

Mondom ezt én könnyen, akinek egészséges gyermeke van. Ma már el tudnám fogadni, ha beteg gyermekem lenne, főleg mert a gondoskodás a fő feladatom. Nagyon szerettem volna nagy családot, de sajnos nem úgy alakult az életem, és éppen ezért szívügyem ez a téma. A családom sem „igazi” család, hanem uránuszi családban élek.

Én nem a gyerekem édesapjával élek, a férjem nem az édesapja a gyermekemnek. Pontosan ezért olyan fontos ez nekem, mert aki még 20-25-30 éves, és előtte áll ennek, tudatosan felkészülhet rá. Így még van lehetősége, hogy igazi családban nőjön fel a gyermeke. Persze mindennek célja, értelme és oka van. Ha nálam minden tökéletesen sikerült volna, akkor most nem tudnék ezekről beszélni.

Nagyon sok dologtól megkímélhetitek magatokat, ha családot vállaltok. Hiszen nagyon sokszor pl. az anyagiak akkor jönnek. Ha Nappá, Holddá válunk, akkor elsősorban a nőknek felerősödik az intuíció, az ösztöneink, a megérzéseink, az anyaság létével pedig „bekapcsolódik egy gomb”, amivel sokkal magasabb szinteket érhetünk el a kiteljesedésben.

Szeretettel: S.M.