A jelenlegi időminőségről írnék picit asztrológiai szempontból, amit nem gyakran szoktam, ám mivel erőteljesen érintett vagyok, így nem tudok szó nélkül elmenni mellette.


Arról már írtam 2023. márciusában, mikor a Szaturnusz belépett a Halak jegyébe, hogy izgatottan várom hogyan érint majd engem, hiszen második Szaturnusz visszatérésemben vagyok ippeg azóta is, és ez még eltart 2026. februárjáig. Sokkal félelmetesebb volt egyébként onnan nézve, mint így, hogy már benne vagyok. Néha volt pokolmély igen, de az ember csak abból tanul, én is, ha elmegyek a falig. Elmentem. Többször is. Most is ott vagyok, csak már át is másztam rajta.

Egy ember életében maximum háromszor történik meg mindez, a harmadik is akkor, ha megéri a közel kilencven évet. Tehát általában két visszatérését tapasztaljuk meg, egyszer 30 éves korunk körül, majd 60 előtt valamivel.

Az első általában rendesen odapakol, itt végérvényesen a felnőtté válást, a felelősségvállalást kényszeríti ki, durva elszakadások, halálesetek, fájdalmas történések lehetnek és vannak is, főleg annak, akiket infantilizáltak a szülei, azaz nem engedték igazán felnőni.

Ekkor lép ki igazán a gyermekkorból véglegesen, és ez fájdalmakon keresztül történik. Én, mint parentifikált gyermek közel sem éreztem meg annyira nehezen, hiszen a felelősség addig is az enyém volt mindenért, egy kicsivel több, vagy kevesebb mit sem számított.

Ekkortájt mentem férjhez, lettem várandós, és született meg a kislányom, aztán másfél évvel később elváltam, anyám majdnem meghalt, majd újraéledt, elváltam, elköltöztem, párkapcsolati mizériákba bonyolódtam, szóval semmi extra, csak ment az élet a maga medrében.


Keményen kaptam az ívet felelősségvállalásból: te döntöttél így, holmi érzelmeknek köszönhetően, akkor iszod a levét drágaságom, hogy ebből hogy keveredsz ki, és hogyan érint másokat, amit tettél, az abszolút, és tökéletesen, teljes egészében a te felelősséged, nem kenheted másra.

Kemény lecke volt. De megtanultam, hogy soha senkire nem fogok semmit, és mindenért, ami döntést meghozok, csak is én vagyok a felelős. Nem a társam, nem a szülőm, nem a külvilág, csak én.


Alapvetően mindig, de tényleg mindig figyelembe kell venni tehát azt, hogy milyen tudatminőségben van az illető annak függvényében kapja az ívet. Mennyire figyel a „jelekre”, mennyire tudatos a saját életére, azaz mennyire lát rá az életében meglévő összefüggésekre.

Nos, 30 éves kor körül általában semennyire, hiszen a tapasztalatot az idő, a történések sokasága, azaz a kor hozza meg. Sok mindennek történnie kell, mire az ember – normális esetben – rájön az összefüggésekre, és a sorsszerűségekre. Utóbbi az én olvasatomban nem azt jelenti, hogy a Sors, a rohadék már megint kicseszett velem, hanem azon törvényszerűségekre, amelyeket nem hagyhatunk figyelmen kívül, mert az Élet tele van törvényszerűségekkel.

Jelesül például, hogy bizonyos cselekedeteknek tutifix, hogy adott következménye, eredménye lesz, akkor is, ha magához a szentatyaúristenhez, -istennőhöz imádkozunk, hogy ne legyen úgy. De. Úgy lesz. Ha búzát vetettél, búza fog kikelni, soha, de soha nem lesz belőle rozs. Napestig imádkozol, és indiántáncot jársz körülötte, mágikus füveket égetsz, és varázsigéket mormolsz fölötte, akkor sem.


Azért azt elmondanám, hogy 40-60, sőt idősebb emberek nagy része sem látja át az életében a törvényszerűségeket, és bár ugyanabba a macis sablonba öntögeti a viaszát, folyvást arra vár, hogy angyalka lesz belőle. Ha mégsem, akkor vele van kicseszve, a Sors, és az isten, meg az istennők tehetnek mindenről, ő maga a legkevésbé sem.


Ezt már sokadszorra írtam le és mondtam el számtalan vendégemnek is, elolvassák a népek, meg bólogatnak hevesen, aztán pont ugyanúgy folytatják ugyanott, ahol abbahagyták, azaz nem cserélik ki a macis sablont, ha angyalkát akarnak, és ha mégsem lesz belőle angyal, nem, és nem értik.


Most a Szaturnusz, mint Sorsbolygó a Halak utolsó fokain túl már átlépett a Kosba, azaz az új kezdet, új irány lehetséges, annak függvényében, hogy kinek mely életterületét piszkálja ez az energia. Vissza fog lépni még a Halakba, aztán majd újra elindul előre, át a Kosba, szeptemberben visszalép, majd jövőre februárban újra átlép a Kosba és itt halad tovább előre égi útján.

Azaz libikókázunk most egy ideig az oda-vissza között. A Halak az égi pálya utolsó jegye, itt még összekaphatjuk magunkat, és eldönthetjük mit viszünk át magunkkal az új kezdetbe a Kosba.

Jaj, de ott felejtettem valamit, gyorsan visszaszaladhatunk még egy kicsit pakolászni, rendet tenni, magunkhoz venni, ami kell, kidobni a francba, ami nem, aztán ismét mehetünk tovább a Kosba, az új kezdet felé.
Tehát van idő, még néhány hónap rendezni a sorokat.


Ha és amennyiben ismerője, tudója, értője vagy az analógiás gondolkodásmódnak. Ez nem nehéz ám, csak figyelni kell az összefüggésekre. Tudom, de, ez a legnehezebb. De ez is egy alkatrésze a felnőtté válásnak…


A jegyek utolsó foka anaretikus foknak számít, amit úgy kell elképzelni, mintha egy sorompó előtt állnánk, átlátunk rajta, látjuk mi jön utána, de még nem tudunk valamiért átjutni rajta.

Nekem a születési horoszkópomban a Halak utolsó, anaretikus fokán helyezkedik el a Szaturnusz, tehát a rajta most oda-vissza szambázó tranzit Szaturnusz felkérdezések sorába taszít, lökdös, na mit lépsz erre szivi, hogyan tovább?! Maradsz benne, ami már megszokott, frusztráló, megrekesztő, fájdalmas, monoton, feszítő, vagy egy teljesen más irányt veszel?

Hátmégjóhogy más irányt. Mondjuk nekem ez evidens, de én is megvárom, míg leránt a sötétség, míg már annyira fájdalmas, hogy elviselhetetlen, míg annyira feszít, hogy tök mindegy mi történik utána, MUSZÁJ kiugranom belőle, mert itt döglök meg menten, de üstöllést. Egész életemben így ugrottam ki helyzetekből, hogy soha nem tudtam hova érkezem. És minő meglepetés, sosem lefelé zuhantam, hanem szárnyakat kaptam, és repültem. Aztán persze megint le, és megint fel, de talán most már beáll a rendszer így öregségemre…


És persze a legfontosabb része, hogy ez a második Szatrunusz visszatérésem, azaz mit tanultál az elmúlt harminc évben? – kérdi jó Szaturnusz mester. Tejóisten, ha én azt felsorolnám…


Spékeljük még meg azzal, hogy a Neptunusz is együtt kavar a Szaturnusszal mostanság, kavar bizony.. két, egymással nem analógiában lévő erőről beszélünk, mint amikor két egymástól teljesen eltérő komponensű anyagot vagyunk kénytelenek használni, mert mindkettő KELL, de hogyan simogassuk össze őket?


Nyilván sokféle asztrológiai megközelítést olvastok itt-ott-amott, és ez összekeveredhet a laikusban. Ezért írom mindig, hogy én legfőképpen abból a perspektívából tudom elmondani, amit én tapasztalok meg mindebből önmagamnál, és a vendégeimnél.

Mert tudjátok, a szeánszok alatt, ha netán behívjuk a Sorsot, a szaturnuszi energiát, hát gyakran teljesen másként néz ki a helyzet, mint azt a tradicionális asztrológiai felfogás, tan mutatja. Nem árulok el titkot, ha annyit mondok: sokkal cukibb, elnézőbb, kedvesebb, támogatóbb, mint azt az asztrológiai felfogás általában hangoztatja.


A Neptunusz a Kosban együtt a Szaturnusszal nekem a tárgyilagosságot hozza, és azt, hogy az agyonspirizést el kell hagyni, a szellemiséget meg kell jeleníteni az anyagban, a tudatban, itt a Földön. Szó szerint és átvitt értelemben is.

Emögött mély tudatosságnak kell megjelennie. Kemény szellemi munkát igényel, itt már nem a meditáció, meg az álmok dominálnak, hanem a józan paraszti ész – amit én annyira hiányolok a ma emberéből. Túl kell lépni azon, hogy csak az ösztöneinknek és a megérzéseinknek engedelmeskedünk, ez az állás maximálisan segíti a józan ész előretörését, amely valódi segítséget nyújthat számunkra.

A Szaturnusz-Neptunusz együttállás a Kosban egy olyan vonat, amelyre mindenkinek ildomos felszállnia, nem kéne, hogy csak opcionálisan engedjük be az életünkbe.

Az elmúlt időszakban többször írtam róla, hogy az emberek egyre eszetlenebbek szó szerint, hogy sokakat a durva minőségű, sötét ösztönei vezérelnek, igen azokat is, akik rendkívül tisztának hiszik magukat. (Sőt. Tudnék mesélni, de nem teszem.) Ebből viszont nagyon nem lehet valódi, mély és igaz önbizalmat meríteni, helyette lehet hisztérikus nagyjeleneteket rendezni, ha az élet nem támasztja alá a vágyak, ösztönök, remények, imák tárgyait, és újra mindenki mást okolni, a külső erőket, ha nem sikerült a dolog úgy, ahogy mi akartuk.


A Szaturnusz és Neptunusz együttállása a Kosban hatalmas, acélos erőt adhat, de csak akkor, ha ez a fegyelem, a belső kontroll, a figyelem, a józan ész, és a realitás energiájával párosul. Ezzel képessé válunk nem csak magunkban, hanem a környezetünkben is erőteljes befolyást elérni.


Aztán van a másik buli, ami most kezd beérni, mint a meggyem a pici meggyfámon, narancsszínből átvált pirosba, majd sötét, vérszínbe: a Bikában haladó, szintén anaretikus fokon lévő Uránusz, amelyhez már becsatlakozott a Vénusz. Egyre erőteljesebb befolyással bír az együttállásuk.


Minden megrekedt folyamat beindulására nyílik meg a látható és láthatatlan tér is, mondanám, hogy anyagilag is. De amúgy minden Bika-témával kapcsolatban, a Vénusz, mint az ő uralkodó bolygója uralomban, otthon van, anyagi jelölő is.

Az Uránusz pedig olyan váratlan eseményeket hozhat ezen a szinten, amire egy cseppet sem gondoltál, és itt azon van a hangsúly, hogy NEM GONDOLTÁL RÁ EDDIG, vagy már elengedted, vagy soha nem körvonalazódott még tisztán. Most egyszerre tessék itt van nesze, ezzel kezdj valamit.

Ahogy egy szeretett asztrológus kolléganőm tanította nekem: minden tranzit akkor hat rád, ha dolgod van vele. Számosszor megtapasztalom ezt, úgy mennek el felettem nehéz állások, amely a világban egyéni és kollektív szinten is világégést hoz, hogy észre sem veszem, máskor a Plútót pusztán csak megérinti valami egy pillanatra, mint egy vulkán robbanok fel, és pusztítok, aprítok magam körül mindent, meneküljön ki merre lát, fussatok bolondok, és a többi. Szóval tényleg az hat, amivel dolgunk van.


De kinek ne lenne dolga az anyagiakkal? Pénzből élünk, lehet ezt is túlspirizni, meg eltagadni, „nem szeretni” a pénzt, attól még ki kell fizetni a rezsit, ételt, italt, ruhát kell venni, lakni kell, ez a világ a pénzre épül jelenleg, szóval jobban járunk, ha megszeretjük, és okosan használjuk.

Mert az utálkozás, a harag, a pénz negatív jelzőkkel való illetése oda vezet, hogy azt mondja: menjen hozzád a franc, ha utálsz, megyek oda, ahol szeretnek, és tárt karokkal várnak. Ez logikus nemde? Ugye.


Az Uránusz a Bikában anyagi dolgokban nagyon előnyös, tehát most, hogy a Vénusszal szövetkeznek, szintén, ahogy fentebb írtam: ami eddig elakadásban volt, nem láttál rá, megrekedt, az anaretikus fokon való találkozásuk beindíthatja a változásokat. Szóval: készülj a váratlanra!

Ha van egy olyan pénzügyi elakadásod, ami már hosszú ideje tart, mondjuk nem tudsz valamit eladni, hiába árulod, nem sikerül eladni, megrekedt a pénz áramlása, pedig nagyon fontos lenne egy új projekt megvalósításához, vagy befigyel egy frankó kis üzleti lehetőség, ne sokat lacafacázz – de utóbbinál azért kérdezz meg egy asztrológust, hogy egyéb szempontok is alátámasztják-e a hatékony üzletkötést –, segítsünk rá egy kis mágiával.


Kell egy fotó a témával kapcsolatban, arany szalag, és/vagy arany ékszer, rózsaszirmok, rózsavíz vagy rózsa illóolaj. Cigánykártyából a Szerencse lapja, a saját személyi jelölőd, azaz a Szerelmes nő, vagy a Szerelmes férfi (ami nem Szerető!), jöhet hozzá az Ajándék lapja is, a Pénz és a Váratlan öröm. De lehet bármilyen kártyád, mindegyikben van anyagi bőség jelölő, válaszd azt.

Én általában fehér gyertyákat használok a mágiában, amelyeket illóolajjal illatosítok, és belevésem a vágyott szavakat, mondatokat.

A színes gyertya szép, meg minden, de régen nem volt semmi ilyen, én pedig tradicionális elveket vallok e téren is. A fehér gyertya nekem mindig új és tiszta lap, amelyet én magam avatok be szándékom szerint. De bármit tehetsz a kis oltáradra, ami számodra az anyagi bőséget jeleníti meg.


Csinálj ezekből egy kis oltárt Vénusznak a szerelem, szépség, termékenység istennőjének.

Hívd be őt, kérd a segítségét, találj ki varázsmondókát arra, amit kérsz.

Ne csak szimplán bőséget, mert az Univerzum nem tudja, hogy számodra ez mit jelent pontosan. Osztán lehet, hogy valami olyan bőségben részesít, amire a legkevésbé vágysz…

Fogalmazd meg pontosan a szándékodat. Gyújtsd meg a gyertyádat esténként miután beavattad, azaz felkented illóolajjal, és belevésted a vágyott, elérendő célt, amelyet elmormolsz, mialatt felkened illóolajjal a gyertyádat. Nem muszáj végigégetni, elég, ha 15-20 percet szánsz az elmélyülésre, az istennővel való beszélgetésre, majd eloltod a gyertyádat.

Érdemes mostantól egész héten csinálni, szombaton lesz a pontos együttállásuk, és igény szerint még utána is lehet pár napig. Vagy innentől mindig, és folyvást, amíg akarod. Ne feledkezz el a végén a háláról, egy szívből jövő KÖSZÖNÖM-mel!


Jó hosszúra sikeredett ez az írás, és még nem is említettem milyen átalakulásokban vagyok én magam is, mind emberi kapcsolataimat illetően, mind hivatásbeli, mind egészségügyi szempontból. Érdekel? Mert ha igen, a napokban szívesen írok róla.
Szóval mágiára fel !

Vadász Mária Magdolna
tradicionális asztrológus,
család-, és rendszerállító,
spirituális támaszadó


Facebook: Csontasszony


e-mail: mariamagdalena7535@gmail.com