Írta: Bihari Erika
Amikor hallod ezt a három szót, mi jut róla eszedbe?
Talán egy fincsi csoki fagyi, amit vágyakozva nézel és megkérdezik, hogy kérsz-e még belőle? Első körben én is arra gondolok, hogy ezt akkor mondja az ember, amikor valamiből kér még, de tudja, hogy abból bizony sokat nem szabad kérnie, mert az nem tenne jót neki.
És mi van akkor, ha ezt nem egy fagyira, vagy bármilyen kézzelfogható dologra mondják neked? Hanem egy érzésre, egy élményre, amiből talán sosem lehet eleget adni vagy kapni.
Annyi mindenből kérhetünk még egy kicsit. És sokszor tényleg pont elég is az az egy kicsi. De vannak dolgok, amikből nem lehet jól lakni egy kevéssel.
Gondolj vissza kérlek arra a pillanatra, amikor utoljára megölelt téged valaki, akit szeretsz. Ha megkérdezte volna tőled, hogy kérsz-e még belőle, mit válaszoltál volna neki?
Próbálom végig gondolni, hogyan is írhatnám le, amit ezzel a három apró szavacskával megéltem valakivel és akiről azt hittem sosem lesz elég. Mostanáig.
Mert van az a pont, amikor viszont végérvényesen átfordul benned valami és a kérek mégből azt mondod… Most már elég! Nem azért, mert jól laktál, hanem mert megértetted, hogy az ,,egy kicsi,, az sosem lesz elég.
Az ,,egy kicsit szeretlek”-ből. Az ,,egy kicsit hiányoztál”-ból. Az ,,egy kicsit jó veled lenni”-ből sosem fogsz jól lakni. Mindig éhes maradsz. És miért?
Nem. Nem attól, hogy csak ennyit kapsz, hanem hogy elhiszed, neked csak ennyi jár.
Aki már gyerekkorában megtanulja, hogyan érje be kevéssel, és ha csak nem valami csoda folytán, vagy több éves fiatalkorban végig vitt pszichoterápia által meg nem tanulja, hogy az ,,egy kicsit” az a falatka, amit a kutyáknak szoktak az asztal alá dobni…
Az a felnőtt, addig kapja a lerágott csontokat, amíg bele nem pusztul, vagy egy reggel arra nem ébred, hogy most már elhiszem, hogy a legtöbbet érdemlem.
Évekig képes vagy beérni kevéssel, mert elhitted, hogy neked csak ennyi jár. Mindenki, aki ilyen hiedelmekkel éli gyerekkorától az életét, mérget vehet rá, hogy a felnőtt kori kapcsolatai pont ezt fogják számára visszatükrözni.
Tudod, hogy sokszor írtam már erről. Minden, amit érzel, gondolsz, hiszel, megjelenik körülötted. És ha továbbra is elfogadjuk, hogy egy tanuló programmal érkeztünk, ahol a végén vizsgázni kell, akkor pontosan tudjuk, hogy ami az ,,egy kicsi”-vel kezdődik, annak a végén a ,,mindennel” kell véget érnie, különben ülsz vissza az iskolapadba osztályt ismételni.
Aki csak egy kicsit tud adni neked az a tanítód, aki pont azt mutatja meg, hogy sokkal többet érdemelsz. A kevéssel te érted be idáig. De fel tudsz-e végre ébredni abból az álomból, ahol azt gondoltad, hogy egyszer meg fogja adni neked a többet?
Ne várd egy haltól, hogy tanuljon meg szépen sétálni! Ez ugye több okból sem sikerülhetne neki. És van még egy mondás, ami annyira nem volt szép mikor először hallottam, de lássuk be nagyon igaz. Mindenkit arra használunk, amire való.
Ezért egy olyan embertől, aki a szerethetőséged tükrét tartja eléd, ne várd, hogy úgy szeressen ahogy te azt valójában megérdemled.
Mert a szerethetőséged mértékét mindig először te határozod meg. És mindig azt a tanítót teszi eléd az élet, aki pont annyit fog csepegtetni neked, amit elhiszel magadról.
Hidd el, nagyon kemény pillanat megébredni és meglátni, hogy mit tettél magaddal idáig. Az pedig még keményebb, amikor rájössz, hogy az emberi kapcsolataidat mindig is egy illúziófátyolba csomagoltad és azt hitted létezik a tökéletes, amiben sosem fogsz csalódni. Akkor pont olyan csalódott lehetsz, mint az a kisgyerek, aki előtt felfedik, hogy nem létezik a Mikulás.
Először csalódást élsz meg. A ló helyett beértem a szamárral.
Aztán jön a kétségbe esés, hogy OK, de akkor mi van ezen túl?
Majd őrjöngsz mert dühös vagy magadra, hogy lehettél TE ekkora szamár.
Elsiratod a szamarat mert rájössz, hogy végérvényesen megdöglött.
Majd elképzeled milyen lehet szabadon vágtatni egy lovon.
Aztán erőt veszel magadon, hogy fel merj ülni rá.
És végül amikor már látod, hogy a ló hátán biztonságban ülsz, vágtathatsz vele bátran és szabadon.
Amikor felnőtté válsz egy éjszaka alatt és lehet, hogy reggelre sokkal több lett az őszhajszálad, de a lelked felszabadul végérvényesen valami alól, amit már nem kell tovább cipelned.
Akkor rájössz, hogy a szamár egy nagyon cuki állat, de te mindig is a ló hátán szerettél volna vágtatni.
Végtelenül hálás vagyok minden embernek aki az ,,egy kicsi” tükrét tartotta elém.
De egy embernek különösen hálás vagyok, akitől felnőtt korom legnagyobb pofonjait kaptam. Mert ha a jó Isten is úgy akarja, akkor most végre megtanultam többre értékelni magam. Ő általa nagyon sok mindent megkaptam amire gyermekkorom óta vágytam.
De, amikor ,,megébredtem”, rájöttem, hogy minden vágyam alapja egy beteges vágyódás volt valami után, ami mindig is itt volt bennem, csak a hiány fájdalmára fókuszáltam.
Az ő beteg működése visszatükrözte a bennem nem egészségesen működő részeimet és csak azokat mutatta nekem, amikről elhittem, hogy sosem lehet az enyém.
A sérült részeink megbetegítenek minket és sokszor nem engedik láttatni a valóságot. Van, aki fél meglátni a valóságot és azt tudja mondani, hogy ,,csak egy kicsi” jár neked. Te meg ott tartasz még, hogy a kicsi több mint a semmi, hát megelégszem ennyivel. És valójában mi történt? A kereslet és a kínálat találkozott. Te elhitted, hogy jó neked a szamár hátán baktatni, mert az legalább biztonságos és nem eshetsz akkorát. Meg amúgy sem ismered milyen egy igazi paripa hátán vágtatni. De a vágy mindig is ott fog élni benned. Fogod tudni, hogy van más azon túl, amit megéltél eddig. Más, ismeretlen és talán félelmetes, de ugyan akkor felszabadító és örömteli. Pont olyan, amiért egyébként ide jöttél tanulni, hogy mindezt megtapasztald.
Mert az ember egyik legnagyobb feladata, hogy felébredjen. Nem azért van itt, hogy megtapasztalja a szenvedést, hanem hogy észre vegye, hogy a szenvedést ő választotta. Okolhatunk bárkit a nyomorunkért, de valójában minden pillanatban mi választunk melyiket szeretnénk megélni.
A szamár hátán baktatás, vagy a lovon vágtatás élményével akarunk innentől tovább menni.
Beéred az ,,egy kicsivel” vagy elhiszed, hogy neked ,,a legtöbb” jár.
Kérlek! Hidd el te is, hogy a legtöbbet érdemled!
Csodákkal teli napokat kívánok Neked! Ölelés.
