A táncterápia sajátos formája


A táncterápia e sajátos formájában néhány fontos elem van, ami jelképezi az egész univerzumot, melyhez tartozunk.

Végtelen tér – azt érzékeljük, hogy a tér határtalanná válik, itt minden megtörténhet.
A tér, amelyben zajlik a mozgás – ez egy olyan védett, ősi védelmet adó tér, melyet még magzat korunkban éltünk meg, a biztonság, a melegség és a határok.
A másik – a terapeuta, aki jelen van, létezik, de a létezésének súlya van, mert figyel. Ez a figyelem a táncost helyzetbe hozza, megerősíti a létét, de nem irányítja, nincsenek benne elvárások, ítéletek.


Az autentikus mozgás egy sajátos forma,

ahol saját magadat vezeted, irányítod. Általában csukott szemmel végzed a folyamatot, a figyelem azáltal biztosított, hogy jelen vagy a térben és van egy tanú, aki vigyázza épségedet és figyel Téged. A mozgók spontánul fejezik ki magukat gesztusokkal, mozdulatokkal, hangokkal vagy éppen a csenddel. Belső impulzusokat követünk a mozgás alatt, amely ott és helyben születik meg.


Mozoghatsz – táncolhatsz azzal, amit érzel, a belső érzetet mozgásba konvertálod, mintegy megosztva a belső térben zajló dolgokat a külső térrel, ezáltal átalakítva azt. Láthatóvá teszed a láthatatlant mások számára, érezhetővé teszed a belső érzetet a mozgás által.
A tanú figyel rád és ugyanakkor belülre, mivel találkozik a saját belső világában azzal, amit felmutatsz számára, ebben a helyzetben. Ezek valamiféle válaszok, melyek a mozgó világára válaszként születnek meg.


Ezek nem ítéletek, hanem érzelmek, érzések, hangulatok, sajátos történetek, ez egy ön-tudatosság!


Az autentikus mozgás fejleszti és támogatja a kontemplatív elmélyülést, a percepciót javítja, a belső fókuszt erősíti, fejleszti az önkifejezést, előítéletekkel és az ítélkezéssel szemben.
Sajátos viszony van a mozgó és a tanú között. Mozogni és jelen lenni, mozogni miközben mások látnak, ez egy nagyon erőteljes élmény, melyben a térnek fontos szerepe van.


A tér itt „szent”! Feljogosít engem arra, hogy szabadon fejezhessem ki magamat, anélkül, hogy a külvilágnak meg kell feleljek. Történhetnek „szép” dolgok és olyanok is, melyeket csak ebben a szabadságban tudok kifejezni /üvöltés, grimaszolás, hangok kiadása, mozdulatok… stb./


Az autentikus mozgást lehet egyedül gyakorlott tanárral/tanúval vagy csoportban végezni.
A gyakorlott autentikus táncosok alkothatnak önkéntes csoportokat, ahol gyakorolnak.
Eredetileg az autentikus mozgás a Jung-i koncepcióra épül, elsősorban az aktív imaginációra és a modern tánc improvizációra.


Az első pionírok – Mary Whitehouse, Joan Chodorow, és Janet Adler – fejlesztették ki a módszert, különböző utakat használva:
• meditatív, spirituális úton, amely gyakorlatilag a test és az agy kapcsolatát fejleszti a tudatosság által
• pszichoterápiás irányban, amely a self érzet erősítését tartja fontosnak, a jól-létet helyezi a középpontba, azokat a módszereket használva, amely a tudattalanból hoz fel mozzanatokat és azt tudatosítva éri el a személyiség fejlesztését
• művészeti irányban, ez a támogatás, amely a kreativitást és a kreatív folyamatokat erősíti, kinyit az új ideák felé és feloldja a testi, mentális blokkokat
• közösségi integrációt, fejlesztést jelent a hosszú folyamatok használata, amely közösségi témákat is megoldhat
• az autentikus mozgás tapasztalatai szerint gyakran játékos és szórakoztató az együttlét.
• a mozgók és tanúk gyakran megtapasztalják, milyen mély érzések vannak bennük, s megtanulnak bízni a testükben, az intuíciójukban, az őszinte megnyilvánulást tanulják.


Az autentikus mozgás önmagában is egy rendszer, de használható, mint oktatási gyakorlat.
Az AM tanárok mindegyike sajátos stílust fejleszt ki. Pl. mozgás meditáció, kontemplatív tánc, kreatív mozgás, vagy a szomato terápia is alkalmazza, mint egy módszerét a test terápiának.
Az autentikus mozgás módszere elterjedt szerte a világon, melyek mindegyike sajátos utat jár be ennek a mozgásformának a fejlesztésében.