Írta: Tarnaváry Szilvia
Május utolsó vasárnapján, vagyis idén május 25.-én ünnepeljük a gyermekek napját. Ez a nap csak róluk szól, minden figyelmünkkel rájuk koncentrálunk.
Persze igyekszünk ezt mindig megtenni, de valljuk be őszintén, nem mindig sikerül, hiszen a mai világban nagyon fel vannak pörögve a mindennapjaink. Éppen ezért kiemelten fontos, hogy legalább ezen a napon övék legyen a főszerep, a figyelem!
Ez az ünnep Törökországból ered, ahol először 1920. április 23.-án tartották meg és később egyre több ország csatlakozott a kezdeményezéshez. Magyarországon is került megrendezésre gyereknap az 1900-as évek elején több vidéki városban és községben, de igazán a 20-as években vált rendszeressé.
1931-1943 között egy egész hetet szenteltek a gyermekeknek május első felében. Ezt a háború kitörése szüneteltette 1 évig, azután 1945-ben júniusban, 1946-ban februárban, 1947-ben május elején, 1948-ban június 20-27 között tartották meg a gyermekek hetét. 1950-53 –ig már lerövidült egy napra, június első vasárnapján, azt követő évektől pedig május utolsó vasárnapján ünnepeljük azóta is.
Kezdetben a gyermekek kizsákmányolása elleni harcnak, az egészségük védelmének és a tanulási lehetőségeik javításának fókuszba kerülése volt a cél.
A mai világban szerencsére már nálunk ezek a körülmények sokat javultak, de sajnos a gyermek bántalmazás most is téma. Pedig gyermekeinktől sokat tanulhatunk mi felnőttek is!
Egy egészséges, boldog gyermek megtanít rá minket is, ha jobban odafigyelünk rájuk, hogy a jelenben éljünk, élvezzük a pillanatot, az élet apró örömeit és hogy nagyon fontos a játék és a mesék világa is még felnőtt korban is!
Persze az éremnek mindig kettő oldala van, manapság felütötte a fejét az a szülői viselkedésminta, hogy a gyermek a főnök a családban, mindennap az ő kedve szerint kell cselekedni és ő körülötte forog a világ. Ezzel sokat ártunk nekik, mert ők még se idegrendszerileg, se fizikailag nem képesek a felelősségtudatos főnöki szerepre.
Kimondottan káros rájuk, ha mindenben ők döntenek, ha nem tanulják meg a türelmet, a tiszteletet és felelősségvállalást másokért is. Az ő legfontosabb dolguk a játék, főleg kint a friss levegőn, mert meg kell tanulniuk helyesen mozogni, ami nem terheli meg ízületeiket, izmaikat, meg kell tanulniuk esni is, szerepjátékokon keresztül megélik a felnőttektől ellesett viselkedés és családi mintákat.
Javul a tartásuk, az egyensúlyuk, erősödik a tüdejük, kitartóbbak, ellenállóbbak lesznek és megismerik környezetük élővilágát is.
Ha igazán szeretjük őket, akkor nem óvjuk még a széltől is, mert akkor lesznek erősek, egészségesek és ellenállóak, ha önmaguk lehetnek. Gyerekek, akik játszva tanulják meg az életet!
Május utolsó vasárnapján szervezzünk kirándulásokat, szabadtéri programokat nekik, olvassunk sok mesét és teljes figyelmünket irányítsuk rájuk! Higgyük el, hogy nekünk is feltöltő, élmény dús napunk lesz!
Szeretnék még a mesék fontosságáról pár mondatot írni:
A mesék képzeletünk szárnyalása által elvezetnek minket egy varázslatos, hihetetlennek tűnő világba, ahol bármi megtörténhet, megvalósulhat, találkozhatunk meseszerű lényekkel és csodák történhetnek velünk.
A mesék nagy tanításokat is tartalmaznak, mert megtanítják, hogy a türelem, kitartás, hit és erkölcs, empátia mindig meghozza a gyümölcsét. Azt is megtanulhatjuk általuk, hogy az életben semmit nem kapunk ingyen, nem esik az ölünkbe a sült galamb. A vágyaink megvalósulásáért mindig fizetni kell! Hol anyagiakkal, hol segítőkészséggel másokon, hol a kitartásunkkal, türelmünkkel, munkánkkal vagy éppen tanulással, hétpróbákkal.
A gyerekeknek meg kell tanulniuk, hogy ha valamit szeretnének, azért ők is adjanak valamit cserébe, mert így tudják igazán értékelni az elért eredményt.
Nagyon fontos, hogy a meséket ne csak lássák a televízióban, mert akkor készen kapják a látványt. Olvassunk könyvből nekik, mert akkor tud igazán szárnyalni a kép-zeletük, a kreativításuk, megdolgoznak azért, hogy megértsék a tanulságokat.
A képernyők előtt a gyerekek sokszor bambulnak, szinte semmit nem kell tenniük, míg a könyv elősegíti a figyelmük és fantáziájuk fejlődését! Az sem igazán tesz jót nekik, ha látják filmen azokat a szörnyeket, sárkányokat, gonosz szereplőket, amik a könyv által elmesélve nem annyira ijesztőek, mert az ő képzeletük szab gátat annak, mit bír el az idegrendszerük.
Szeretettel : Sziszka
Tarnaváry Szilvia festő
(30) 385 8327
74sziszka@gmail.com
Ezzel a mese mandalával kívánok minden gyermeknek és szüleiknek, nagyszüleiknek élményekben és programokban gazdag csodás gyermeknapot!
0 hozzászólás