,,Egy este az öreg Cherokee indián mesélni kezdett az unokájának arról a csatáról, ami minden emberben történik.
Azt mondta:
–Fiam, a csata két farkas között zajlik, akik mindannyiunkban ott lakoznak. Egyikük a Rossz – a düh, irigység, féltékenység, sajnálat, szánalom, kapzsiság, erőszak, önsajnálat, bűntudat, harag, kisebbrendűség, hazugság, hamis büszkeség, felsőbbrendűség és az ego…
Másik a Jó – az öröm, béke, szeretet, remény, nyugalom, alázat, kedvesség, jóindulat, empátia, nagylelkűség, igazság, együttérzés és a hit.
Az unoka elgondolkodott egy pillanatra, majd megkérdezte nagyapját:
–És melyik farkas győz?
Az öreg indián mosolyogva így válaszolt:
–Az, amelyiket eteted.”
Egy élet során gyakran kerülünk olyan helyzetbe, amikor választanunk kell és el kell döntenünk, hogy melyik farkast hagyjuk életben. Vannak nagy útelágazások az életünkben és vannak apróbb mindennapos történések, ahol szintén választás előtt állunk és döntenünk kell.
Azt gondolom, hogy személyiségünk fejlődésének egy sarkalatos, vagy inkább legfontosabb pontja az, amikor merünk mást választani egy adott helyzetben.
De tudjuk-e, hogy ilyenkor milyen szempontok alapján hozzuk meg a döntéseinket?
Velem nagyon sokszor előfordult, hogy a múltban megtapasztalt vagy elszenvedett traumák, vagy a bennem lakozó düh, sértettség vagy büszkeség farkasa alapján döntöttem egy-egy szituációban.
A tanmese arról szól, hogy vannak jó és rossz dolgok bennünk, amiket táplálhatunk magunkban aszerint, ahogy választunk.
De én azt gondolom, hogy valójában egyik sem rossz és egyik sem jó. Csak választás van és annak felvállalása.
Hajlandó vagy-e felvállalni és elfogadni, hogy dönthetsz ma nem jól is?
Mert abban a pillanatban, amikor megbékélsz a döntéseddel, már nem ítélted meg jónak vagy rossznak. Egyszerűen csak volt egy helyzet, amiben választanod kellett és te úgy döntöttél, ahogy. És a legjobb, hogy általában csak utólag derül ki, hogy a döntéseddel melyik farkas maradt éhen. A lényege mindig az kellene legyen, hogy a szíved farkasa győzzön.
Nemrég nekem is döntenem kellett egy dologban. És eldöntöttem hogyan fogok gondolkodni, viselkedni és cselekedni. Neki ugrottam újra és újra és már láttam is a végkifejletét a választásomnak, de valamiért nem stimmelt vele valami.
Van az a bölcs mondás, hogy…
,,Neked kell megváltoznod! Minden nap marad ugyanolyan, ha te nem változol.”
Ha oda akarsz eljutni, ahol eddig nem voltál, olyat kell tenned amilyet eddig nem tettél.
Két hét múlva lesz egy műtétem, amely, ha minden jól megy és hát hogyan is alakulhatna, mint hogy csakis jól… Mert eldöntöttem, hogy ezután a felkiáltó jel után én azt a farkast fogom etetni, amelyik engem szolgál és azt a feladatot amiért itt vagyok most.
Megengedem magamnak a szabadon szeretni és szeretve lenni érzését.
Jobban fogom tisztelni magam és mindenki mást is a környezetembe.
Olyan dolgokat szeretnék majd csinálni, amiket a mostani állapotom miatt nem tudtam teljes felszabadultsággal és önbizalommal végezni.
Olyan embereket fogok megtartani az életemben, akik ugyan azzal a szeretettel, tisztelettel és alázattal fordulnak hozzám, ahogyan én is igyekszem nekik ezt megadni.
Még szorosabbra húzom azokat a határokat, ahol eddig simán megengedték maguknak néhányan, hogy szeretetteljes közegemben tiszteletlenül és becstelenül gázoljanak át.
Most is fontos számomra az önmagamhoz és másokkal szemben gyakorolt hűségem és kitartásom. De a jövőben még jobban oda fogok figyelni arra, hogy a kapcsolataimban egyensúlyban legyen és a helyére kerüljön minden.
Biztos lesz olyan, aki emiatt eltűnik az életemből, de már megtanultam megbocsájtani nagyon szomorú és emberi kapcsolatokhoz méltatlan cselekedeteket is.
Talán a jövőben még fájdalommentesebb lesz az elválás, ha nem tápláló és szeretetteljes az utunk, mert a jövőben abban is szeretnék fejlődni, hogy még több hálát tudjak azért adni, amit megélhetek magammal és másokkal.
A hála érzése pedig csökkenti a fájdalmat, mert nem arra összpontosítasz ami nincs, hanem a teljesség érzésével tölt el az, ami már jelen van.
Minden egy tökéletesen kidolgozott forgatókönyv szerint történik, csak a szabad akaratunk ítéli bukásra, vagy sikerre saját életünk filmjének jeleneteit.
Eldöntöttem, hogy a saját filmem Oscar díjas lesz ebben az évben, hiszen a 3-as évem kezdődik, ami az élet értelmének a keresése, a hit és a bizalom erősítése és nem utolsó sorban az anyagi javak bevonzása is sokszorosan teremtődhet most meg.
Van egy érdekes megfigyelésem a saját életemben és arra bíztatlak téged is, hogy ha még nem láttál rá eddig, akkor érdemes ébernek lenned rá neked is.
Minden fontosabb változás az életemben nagyon sokszor egybe esik bizonyos eseményekkel, amik az asztrológiai és a földi létünk csodálatos körforgásával esik egybe, tehát földön és égen ugyan akkor és ugyan úgy. Számomra minden ilyen felismerés megerősítő bizonyíték arra vonatkozóan, hogy egy csodálatos szimbiózisban élünk együtt mindennel és mindenkivel.
A tavaszi napéjegyenlőség napján jövök majd ki a kórházból. Én ezt egy csodálatos jelnek élem meg és még jobban arra ösztönöz, hogy a jövőben azt teremtsem meg az életemben, ami a fényem erősségét segíti majd.
Ma még bevallom egy kicsit nálam is hosszabb az éjszaka és többször kapom magam a bizonytalanságon és félelmen, még ha tudom is, hogy félhetek bátran…
Viszont emellett csodálatos izgalmat is érzek már abból az irányból, ahonnan ragyogással teli új kalandok várnak rám az új évem kezdetével.
Így a végére érve mai írásomnak, azt tanácsolom, hogy etesd te is azt a farkast amelyik a szívedben lakik és téged szolgál majd szeretetben és hűségben, amíg élsz.
Ragyogással és csodákkal teli napokat kívánok neked!
