Írta: Bihari Erika természetgyógyász
,,Holdvilágos éjszakán, miről álmodik a lány? Hogy jön egy királyfi tán hófehér paripán. Ez az álom oly mesés, ám de jön az ébredés. A királyfi oly kevés, az hogy jön, tévedés.” Zágon István és Eisemann Mihály régi híres slágere, ami egyszer csak megadta a mai cikkem témáját és aminek dallamát napok óta dúdolok magamban. Bizonyára nem véletlenül…
Szegény Piroska is arról álmodott 30 évvel ezelőtt, hogy jön majd az a királyfi a fehér paripán. És sokan voltunk ugyan így ezzel szerintem.
De a királyfi nekünk sem érkezett meg. Vagy megérkezett, és azt hittük na, na ő lesz az. De mégsem így történt és végül annyi királyfiban csalódnunk kellett, hogy már elfelejtettünk álmodni is róla Holdvilágos éjszakákon.
Piroska 25 éves volt, amikor megismerte Bélát. Aki egy nagyon sármos, magas és intelligensnek mondható 29 éves férfi volt akkor. Azonnal egymásba szerettek és hatalmas lánggal égett a szerelmük első perctől, majd az esküvőre is gyorsan sort kerítettek.
Körülbelül 2 évig minden szépen alakult, aztán jött a fekete leves. Béla először csak a hangulatingadozásaival ijesztette meg a nejét, majd egyre többször kezdett kimaradozni a munka után és amikor Piroska kérdőre vonta, hogy mégis merre volt olyan sokáig, ő elkezdett hazudozni neki, agresszív lett és többször durván válaszolt vissza mindenféle sérelmét fejére olvasva a feleségének.
Piroska azt hitte, hogy egy gyerek majd rendbe hozhatja kettőjük kapcsolatát, így amikor kiderült, hogy várandós az első gyermekükkel, akkor nagyon boldog volt. Eleinte Béla is örült a gyermekáldásnak, de sajnos már a várandóság ideje alatt is egyre-másra történtek meg a csúnyábbnál csúnyább konfliktusok és férje továbbra is kimaradozott. Piroskának meggyőződése volt arról, hogy valamit titkol előtte a férje.
A gyermekük születése után aztán sorra estek ki a csontvázak a szekrényekből és bizony hamar fény derült Béla hűtlenségére is.
Voltak szebb és csendesebb időszakok is a kapcsolatukban, de Piroska kezdte már úgy érezni magát, mint akit felültettek egy hullámvasútra. Valójában sosem tudta magát biztonságban érezni a férje mellett, mert ő gondoskodott róla, hogy érzelmileg és sajnos anyagilag is bizonytalanságban és kiszolgáltatva érezze magát a felesége mellette.
Egyik pillanatban hatalmas kibékülések és életem szerelme vagy nekem és csak téged szeretlek sztorik ismétlődtek.
Majd, amikor újabb feszültség érte Bélánkat, akkor mindenféle ócska, szerencsétlen nőnek elhordta a gyermeke anyját. Akit még akkor sem tudott jobban megbecsülni amikor második gyermeküket a világra hozta.
Szóval a mi Piroskánk nagyon nem ezt a szőke herceget várta fehér lovon szerintem…
Egyre többször azt vette észre, hogy ő maga is őrjöngésbe kezd és a férje viselkedése miatt egyre gyakrabban kerül depressziós állapotba.
Teljesen elkeseredve és reményét vesztve már azon gondolkodott, hogyan vethetne véget ennek a kapcsolatnak vagy akár a saját életének is. Ott volt két kiskorú gyermekkel az életében egy erősen nárcisztikus vonásokkal rendelkező férjjel, aki már halvány emlékképekben sem hasonlított arra a férfira, akibe Piroska annak idején beleszeretett.
Teste segítségért kiáltó tünetei az első gyermek születése után jelentkeztek.
Először az ekcéma kezdte kínozni, amely hatalmas kiterjedésben jelentkezett kezdetben csak a kezén, majd mellkasán és hátán. Aztán ez terjedt tovább a nyakára és arcára is. Mindenféle krémet kipróbált és minden kivizsgálásra elment, de érdemben semmi okát nem találták a tüneteinek.
Aztán elkezdett hasmenése lenni. Bármit evett, egy órán belül távozott belőle és elég komoly felszívódási zavarai lettek. Főleg a tejtermékek kínozták az emésztőrendszerét, de a vizsgálatok az erre utaló allergia tényét sem tudták megerősíteni.
Piroska a második gyermek születése után, nőgyógyászati gyulladásoktól kezdett szenvedni.
Először azt gondolta, hogy a férje hűtlensége az okozója, de sajnos az orvosi diagnózisok azt igazolták, hogy ciszták vannak az egyik petefészékén. A menstruációja szabálytalanná vált és gyakran kellemetlen alhasi fájdalmai voltak. A férjével a szexuális életük csak egy emlék maradt, mert Piroska nem tudott már férjére úgy nézni, akit szívesen magához engedne és elég gyakran érzett fájdalmat az együttléteik alatt.
Maga a ciszták megléte nem indokolta az együttlétek alatti fájdalmakat a nőgyógyásza szerint. Viszont azt az orvosa is kihangsúlyozta, hogy sajnos ilyen tünet pszichoszomatikus is lehet.
Szóval akárhogy is nézzük, Piroska elég nagy bajban volt már az egészségi állapotát illetően. Barátnője többször próbált is a lelkére beszélni, hogy hagyja már ott azt a seggfej férjét, de ő a gyerekekre hivatkozva, mindig inkább alázattal tűrte Béla szörnyű viselkedését.
Aztán egyszer csak mégis betelt a pohár nála, és minden bátorságát összeszedve összepakolta a saját és gyermekei holmiját és elköltözött a férjétől.
És most a munkahelyén kell elviselnie a rabszolga hajcsár főnökét és az állandóan panaszkodó energiavámpír munkatársnőjét.
Ezt az állapotot viszont már nem érzi magára nézve annyira veszélyesnek, mert amikor letudja a munkaidejét, hazamegy gyermekeihez és otthonában már a nyugalom szigete várja.
Sajnos az ekcémás tünetei nem múltak el teljesen, csak ritkán kínozzák, a felszívódási zavara javult, mert jobban odafigyel arra mit eszik bélflóráját probiotikumokkal igyekszik helyre állítani, és természetesen az állandó stresszes állapotát előidéző férj is kikerült az életéből. Nőgyógyászati műtéten sajnos át kellett esnie egy alkalommal, de már azok a kellemetlen tünetek sem gyötrik tovább az életét.
Azóta nem volt új párkapcsolata, mert nem mert újabb ismerkedésbe kezdeni a kellemetlen élményei miatt, de én igyekszem arra bátorítani, hogy ha elvégzi azt az önismereti munkát, ami egy kellemesebb párkapcsolat megteremtéséhez szükséges majd a jövőben, akkor nyugodtan ismerkedhetne, hiszen nőiségének legszebb éveiben jár most és lehet, hogy a szőke herceg nem fog jönni a fehér lovon, de egy érett, lélekben egészségesebb barna lovag még megérkezhet ha mindketten megértek a találkozásra.
De hogyan is jutott el egyáltalán Piroska oda, hogy élete szerelme egy nárcisztikus, bántalmazó férfi legyen?
Azt a következő cikkemben tovább fejtegetem, amikor is megemlíteném azokat a sémákat, amikkel először gyermekkorunkban találkozunk, majd ezek hatással lesznek felnőtt korunk teljes egészére is, ha nem vagyunk hajlandóak felismerni és változtatni rajtuk önismereti munkával!
Addig is viszont csodákkal és ragyogással teli napokat kívánok neked kedves olvasó!
