írta: Kováts Krisztina asztrológus
Már az is baj lehet?
Hogy rendet akarunk magunk körül!? Na, ne!
Mi lehet az oka annak, ha túlságosan ragaszkodunk a rendhez, tisztásághoz?
Mi is a rend valójában?
A rend tulajdonképpen – elválaszt.
Kategorizál, fakkokba tesz – mindent a helyére. Kintről befelé osztályoz, egyre kisebb „dobozokba” rendez. Ahogy pl. az újságnak a nappaliban van a helye, azon belül az újságtartóban, ott is mindegyiknek a maga helyén – s megszületik a rendérzés bennünk – ami jó.
Szükségünk van erre, hisz a rend által tudunk elővenni bármit egy pillanat alatt – pl.: a gémkapcsot nem a konyhában, nem a lábosok között keressük. Ez jó, ezzel időt nyerünk.
Akkor miért lenne baj a Rend?
Földi világunk a „káosz” szétválasztásával kezdődött. Minden két pólusra szakadt.
Hidegre – melegre, sötétre – fényre, szélesre – keskenyre, s sorolhatnánk.
Ezek egymást tartják egyensúlyban. És középen van a Rend.
De akkor hol van az elakadás? Miért baj a túlzott precízség?
A fő hangsúly itt a túlzott szón van! Ahol megjelenik a túlzás, ott eltérünk az „arany középtől”. Meg kell jelenni a másik végletnek is, hisz a világunk az egyensúlyra törekszik.
Ebben az esetben ez mi lehet?
Ha túlságosan ragaszkodunk ahhoz, hogy minden tárgy a helyére kerüljön – egy morzsa se essen a földre, az újság még véletlenül se heverjen a kanapén, a kabát a nappaliban – akkor valahol ott kell lenni a túlzott rend mellett a rendetlenségnek, a káosznak is.
E kettő együtt tud egyensúlyt teremteni.
De hol? – Hiszen kívül, a látható világban minden a helyén van – túlzottan is!
Igen. Ha kint ekkora a rend, akkor bent kell lenni a rendetlenségnek!
Épp akkorának, mint amekkora a túlzásba vitt precíz rend odakint.
Az élet energia. Ha minden energiát kívülre teszünk, azt valahonnan el kell venni.
S azt bentről, az emberi kapcsolatainkból tudjuk meríteni.
Veszekszünk, ha egy morzsa leesik a földre, ha a cipő elöl marad, a könyv kint felejtődik.
A lélek fizeti ki annak az árát, hogy minden feszesen a helyén álljon
Az anyag és a lélek egyensúlya borul fel ilyenkor.
A veszekedés, mely árán a túlzott rendet elérjük – szeretetlenség. Veszek-szem – elveszem a másik energiáját. Honnan? A szeméből – mely a lelke.
Hidegség van bennem. Minden vagyok, csak boldog nem.
Nagy árat fizetünk azért, hogy tökéletes rend legyen! Már nem a középen levő vékony pallón megyünk.
Mit tegyünk akkor? Hagyjuk, hogy minden a feje tetejére álljon?
Nem, nem! Az a másik véglet lenne!
Törekedjünk az egyensúlyra!
A kint és a bent közöttire!
Ne vigyünk semmit túlzásba!
Nem tragédia, ha félrecsúsznak a párnák a kanapén, ha elöl marad a furulya, bekerül a kabát a nappaliba!
Igen, igen … nem ott helye, nem is érezzük a rendetlenségben jól magunkat, helyre szeretnénk tenni. De nem mindegy, hogyan!
Lehet szó nélkül, szeretettel, példát mutatva, de veszekedhetünk is.
Meg is kérhetjük az „illetékest”, aki széthagyta dolgait, hogy tegye a helyére – de türelmetlenek ne legyünk!
Ne erőből akarjuk, hanem középpontunkból, ahol a szeretet van!
Béke csak akkor lesz, ha a lelkünkben is béke van, ha békét szeretnénk.
Kováts Krisztina asztrológus
utolérhetőségeim:
Levélben: tavirozsa5@gmail.com
Telefonon: 0620/9-160-640
Skype-on: asztrocsillag