írta: Kováts Krisztina asztrológus

Már az is baj lehet?
Hogy rendet akarunk magunk körül!? Na, ne!

Mi lehet az oka annak, ha túlságosan ragaszkodunk a rendhez, tisztásághoz?
Mi is a rend valójában?



A rend tulajdonképpen – elválaszt.

Kategorizál, fakkokba tesz – mindent a helyére. Kintről befelé osztályoz, egyre kisebb „dobozokba” rendez. Ahogy pl. az újságnak a nappaliban van a helye, azon belül az újságtartóban, ott is mindegyiknek a maga helyén – s megszületik a rendérzés bennünk – ami jó.





Szükségünk van erre, hisz a rend által tudunk elővenni bármit egy pillanat alatt – pl.: a gémkapcsot nem a konyhában, nem a lábosok között keressük. Ez jó, ezzel időt nyerünk.


Akkor miért lenne baj a Rend?


Földi világunk a „káosz” szétválasztásával kezdődött. Minden két pólusra szakadt.

Hidegre – melegre, sötétre – fényre, szélesre – keskenyre, s sorolhatnánk.

Ezek egymást tartják egyensúlyban. És középen van a Rend.

De akkor hol van az elakadás? Miért baj a túlzott precízség?



A fő hangsúly itt a túlzott szón van! Ahol megjelenik a túlzás, ott eltérünk az „arany középtől”. Meg kell jelenni a másik végletnek is, hisz a világunk az egyensúlyra törekszik.


Ebben az esetben ez mi lehet?


Ha túlságosan ragaszkodunk ahhoz, hogy minden tárgy a helyére kerüljön – egy morzsa se essen a földre, az újság még véletlenül se heverjen a kanapén, a kabát a nappaliban – akkor valahol ott kell lenni a túlzott rend mellett a rendetlenségnek, a káosznak is.

E kettő együtt tud egyensúlyt teremteni.

De hol? – Hiszen kívül, a látható világban minden a helyén van – túlzottan is!

Igen. Ha kint ekkora a rend, akkor bent kell lenni a rendetlenségnek!

Épp akkorának, mint amekkora a túlzásba vitt precíz rend odakint.



Az élet energia. Ha minden energiát kívülre teszünk, azt valahonnan el kell venni.

S azt bentről, az emberi kapcsolatainkból tudjuk meríteni.

Veszekszünk, ha egy morzsa leesik a földre, ha a cipő elöl marad, a könyv kint felejtődik.

A lélek fizeti ki annak az árát, hogy minden feszesen a helyén álljon

Az anyag és a lélek egyensúlya borul fel ilyenkor.

A veszekedés, mely árán a túlzott rendet elérjük – szeretetlenség. Veszek-szem – elveszem a másik energiáját. Honnan? A szeméből – mely a lelke.



Hidegség van bennem. Minden vagyok, csak boldog nem.

Nagy árat fizetünk azért, hogy tökéletes rend legyen! Már nem a középen levő vékony pallón megyünk.


Mit tegyünk akkor? Hagyjuk, hogy minden a feje tetejére álljon?



Nem, nem! Az a másik véglet lenne!

Törekedjünk az egyensúlyra!

A kint és a bent közöttire!


Ne vigyünk semmit túlzásba!

Nem tragédia, ha félrecsúsznak a párnák a kanapén, ha elöl marad a furulya, bekerül a kabát a nappaliba!

Igen, igen … nem ott helye, nem is érezzük a rendetlenségben jól magunkat, helyre szeretnénk tenni. De nem mindegy, hogyan!



Lehet szó nélkül, szeretettel, példát mutatva, de veszekedhetünk is.

Meg is kérhetjük az „illetékest”, aki széthagyta dolgait, hogy tegye a helyére – de türelmetlenek ne legyünk!


Ne erőből akarjuk, hanem középpontunkból, ahol a szeretet van!

Béke csak akkor lesz, ha a lelkünkben is béke van, ha békét szeretnénk.





Kováts Krisztina asztrológus

utolérhetőségeim:

Levélben: tavirozsa5@gmail.com


Telefonon: 0620/9-160-640


Skype-on: asztrocsillag