Sejtjeimben létezem 2. rész

Írta: Dr. Zám Mária tanár, táncterapeuta

A cikk első része itt található

1. alkalom

Az első alkalom a feszültség feloldódását jelentette. Kiüvölthettem minden fájdalmamat. Szembenéztem azzal, ami történt.

2. alkalom

Az első alkalom után megnyílt a testem és képes voltam hangot adni a fájdalomnak. Hangokkal dolgoztam itt a második alkalommal, kiénekeltem magamból mindazt, ami fel tudott jönni. Leginkább olyan dalokat énekeltem, amiket gyerekkoromban anyámtól tanultam.

3. alkalom

Rám tört a depresszió, gyötörtek a gondolatok, mi lesz velem. Vajon vannak-e még daganatok a testemben? Nem tudtam mozogni. Próbáltam néhány dolgot, de nem esett jól. Lefeküdtem a földre és nyújtottam a testem, lélegeztem a testrészeimbe. Megkönnyebbültem. Sírtam, de csak úgy szomorúan, csendesen, reménytelenül. Nagyon magányosnak éreztem magam, elfogott a senki nem ért meg engem – érzés. Mindenki megmondja, mit tegyek, mindenki jobban tudja, hogy s mint kéne. Ezután sokkal jobban lettem, a délután harmóniát éreztem magamban.

4. alkalom

A sugárterápia nagyon megviselt már eddigre. Émelygek, hányingerem van. Nem találom a helyem a térben, nincs kedvem semmihez. A táncomban szárnyaszegett madárként kóborlok az üres térben. Szomorú zenét kerestem, ami kifejezi jobban, ahogy vagyok. Ez segít, táncolok, sokat nyújtok a testemen – ez segít a teret belül megnyitni, jobban áramlik a levegő, az energia.

Ekkor belülről jön a mozdulat, felemelem a méhem, mintegy áldozathozatalként élem meg ezt.
Két teret határoltam el kapuval, s a két tér között jártam a táncomat. Van átjárás a világok között. Szabadon jártam a két térben. A tereknek még nem adtam nevet, s igazán értelmezni sem akarok így utólag. Azonban elég nyilvánvaló , hogy az élet és halál kapuján át közlekedtem. A lényeg itt a saját szabadságom megélése volt.
Külön kiemelném a testi változásokat, először kezdek el izzadni – ennek nagyon megörülök.
Egy cigányzenére sikerül a csípőmet jól megmozgatni, érzem az életet visszatér erre a tájékra.

5. alkalom

Ahogy halad előre a terápia egyre őszintébben fejezi ki a testem azt a mélységes fáradtságot és mozdulatlanságot, ami a betegség velejárója.
Nem tudok már mozdulni sem. Próbálom, de a sutaság nem esik jól. Lefekszem, s a rajzolás jár a fejemben. A belső mozgásom meg akart nyilvánulni! Ahogy ott fekszem, eszembe jut, ilyen lehet a halál, a semmi.
Két képet készítek – ez gyakran előfordul, hogy kevés az egy kép nekem, ahhoz, tükrözzem az aznapot. Még most is emlékszem, a szemre hasonlító rajzban a daganat – ami figyel, ami résen van, ami engem figyel. Kicsinek és védtelennek érzem magam. Vér-eső hullik az élő felszínre.
Élőnek érzem magam, ha a második képre nézek. Vér áztatja ép részeimet, fekete felhőből hullik.

6. alkalom

Először jelenik meg az agresszió, de inkább csak még erő képében. Valakivel volt egy konfliktusom, ez foglalkoztat. Egy erőteljes blues zenére kezdek el táncolni, de hamar elfáradok, sőt tehetetlenné válok. Majd egy latin jazz zene behív a térbe és sokáig vonal táncot járok, Ekkor még tánc közben megjelenik egy függöny előttem, ami a női szeméremtesthez volt hasonlatos. Lefekszem és követem a képeket, melyek megjelennek előttem. Félrehúzom a függönyt és egy csodálatos belső világ tárul elém, vörösen gomolygó világ, ahogy a filmekben is ábrázolják a test belsejét. Ahogy egyre beljebb megyek, először azt gondolom, biztos a méhemhez akar elvezetni ez a kép. De nem, kisbaba leszek és élvezem a nyugalmat, fényt, meleget. Ekkor a terapeuta „beszólt” nekem – ha most én regresszióba megyek, ki fog engem innen kihozni? Nem akartam megszületni, onnan a jó melegből nehéz kijönni.

7. alkalom

Már kevésbé volt rossz a kedvem. Amikor tudtam, hogy megyek a terembe az jó nap volt, akárhogy is végződött a „találkozás”. Jó volt átélni, hogy teszek magamért és izgalmas is volt, mint egy kutatás, vajon ma mi fog történni.
Aznap a zene jókedvre hangolt. Táncolni kezdek, Keresem a táncban a nőiességem, nem találom.
Hanggal dolgozok, magas és mély hangokat váltogattam, a testemben segítve az izmok lazítását, nagyobb teret adva belső szerveimnek. Jobban vagyok. Eszembe jut, mi van a gyengédséggel, hol van ez bennem? Nem igazán találom.

Végül ebben a kék arcban meglátom a gyengédséget, majd a másik rajzban az oldódást. A képek kezdenek világosodni. A kék arcnak azt a címet adtam „Tükörbe nézve”.

A sárga képnek: „A halál kapuja” – ez is elég színesre sikerült!

8. alkalom

Ez az alkalom nagyon fontos döntést hozott számomra. Egy kérdéssel érkeztem, abbahagyhatom-e a sugárterápiát? Akarom e folytatni, ha úgy érzem, hogy megöl? Egyre rosszabbul voltam, szétégett a bőröm is, rettenetes félelmek éltek bennem, amíg a sugáradagokat kaptam.
Feltettem a térben a két pontot. Iszonyú erővel lökött el magától az a hely, ahol a sugárzás folytatása helyezkedett el. Tiltakoztam, üvöltöttem, elmenekültem. A legjobban az üres térben éreztem magam, a két választás között, nehéz volt meghoznom a döntést, vállalnom magamért a felelősséget 100%-ig. A szabadság ponton szorongató érzések törtek rám. Majd a mozdulatokra, táncra egyre felszabadultabban éreztem magam.
Ez látszik a rajzomon is, az első rajz, ahol hiányzik a fekete szín.

9. alkalom

Miután meghoztam a döntést, nehéz napok következtek. Úgy éreztem elárvultam, most már senki sincs, aki mellettem állna és támogatna. Úgy éreztem kilöktek az űrbe, magam vagyok.
Ezen az órán nem is tudtam mozogni, alig vártam, hogy lefeküdhessek és csak feküdtem ott hosszú percekig magatehetetlenül – ahogy éreztem magam a bőrömben. A rajzban éppen ez fejeződik ki, maga alá temetett a felelősség. Fuvola és gitár zene volt az, ami ki tudott mozdítani. Nagyon lassan kezdtem el mozogni. Az egyik legszebb élményem, amikor a saját, elesett, beteg önmagammal táncoltam. Ez meghozta a megkönnyebbülést és egy vidám tánccal fejeztem be az órát.

10. alkalom

Reménytelenül indult ez az óra is. Járkáltam a térben, nem találtam kiindulópontot,
irányokat. Végül lefeküdtem újból, a napra. Bekúszott a gondolat, hogy valami gyönyörű tengerparton vagyok. Ez annyira feltöltött, hogy képes voltam megmozdulni. A bal kezemmel a szívem ritmusára kezdtem el ütögetni a padlót. Majd ettől a rezgéstől megnyíltak a testem belső csatornái, hangok törtek fel, egyre erőteljesebb énekhangok. Képes voltam felállni.
Egy lágy zenét választottam, s az anyámra gondoltam, vele táncoltam. Egyszer már itt megszülettem, s most vágytam az anyámra, a védelemre.

Aztán egy mozdulatnál a kezeim labdát formáltak, s ott láttam az ÉLETEM benne, ezzel táncoltam tovább. Nagyon sokat sírtam közben, de a tánc vitt előre, a születés felé. Majd olyan mozdulatok jöttek, mintha ajtókat tárnék fel. Újból meg kellett szülnöm magamat.

11. alkalom

A következő alkalommal újból a kétségbeesés határozta meg az óra menetét. 40 percig csak a földön tudtam feküdni, éreznem kellett, hogy legalább a föld megtart. Madách drámáját, aki ismeri, érti ezt a semmiben lenni – mit jelent. Majd egy lágy zenére a földön kezdtem mozogni és kértem az angyalokat emeljenek a karjukba, gyógyítsanak engem. Úgy éreztem a lelkem el akar most engem hagyni, nincs tovább.

12. alkalom

Ezen az órán is nagyon rosszul indult minden. Tehetetlennek és reménytelennek éreztem mindent.
Annyira, hogy bioenergetikai gyakorlatokat kezdtem el csinálni, valahogy rátaláljak egy kis energia patakra, aminek mentén talán képes leszek felállni és tovább járni az utam.

Most, hogy írom ezt a részt, érzem, ahogy visszajön az az agyagszerű érzés a testemben, amikor nem vagyok képes még a kezemet sem felemelni. Végül a zene segített, Eanudi zenéje megnyugtatott és valamiféle transz állapotba is kerültem. Láttam a halott testemet és táncban vittem magammal az élet forrásához.

A FELÉBREDT testemet a táncban újból magamba fogadtam. A kezeim, mintha tartottak volna valamit, majd megjelent a kép, hát ezek a méhem és a petefészkeim! Eltáncoltam, elsirattam őket újból és újból. Nagyon mély fájdalom szakadt fel belőlem, ordítottam torkom szakadtából. /Aki látta a Fanny és Alexander filmet, ott van egy jelenet, mikor az apa meghal és az anya órákon át csak üvölt a halott mellett, miközben járkál./ Eltemettem a mozdulataimmal őket, csendes sírásommal el is engedtem.

13. alkalom

Ez az óra nem hozott semmilyen drámai fordulatot. Táncoltam egy kicsit melankolikus zenére.
Aminek nagyon örültem, hogy egy vidám zenére elég jól elindult a táncom, s jól meg is izzadtam.
Nem tudok izzadni, szerintem más rákbetegnek is ez gondot jelent, hogy a teste nem jelez – kivéve persze ha valami behatás miatt mégis.
Az izzadáshoz nekem az élet kötődik. Mert izzadni az egészséges, dolgozó emberek szoktak –ez persze sztereotípia, de mégis. S hát végre nem azért izzadtam, mert féltem! Ennek az izzadságnak élet szaga volt!

14. alkalom

A további órákon már egyre inkább előkerült a jövő építése, hogyan akarok élni, mit szeretnék elérni önmagam fejlődésében. Számos esetben visszasüppedtem a tehetetlenségbe, de olyan mély bánat és fájdalom már nem tört fel belőlem.
Most, hogy újra végigjártam az utat a cikk segítségével, érzem és tudom, az életben maradásomat segítette ez a folyamat, amin keresztül mentem. Módom és lehetőségem volt elsiratni női szerveimet, meggyászolni őket és újraszülni önmagam.

Melléklet
Dr.Zám Mária rövid összefoglaló
www.tancterapia.lapunk.hu

Az autentikus mozgás és tánc
Az autentikus mozgás egy sajátos forma, ahol saját magadat vezeted, irányítod. Általában csukott szemmel végzed a folyamatot, a figyelem azáltal biztosított, hogy jelen vagy a térben és van egy tanú, aki vigyázza épségedet és figyel Téged. A mozgók spontánul fejezik ki magukat gesztusokkal, mozdulatokkal, hangokkal vagy éppen a csenddel. Belső impulzusokat követünk a mozgás alatt, amely ott és helyben születik meg.
Mozoghatsz –táncolhatsz azzal amit érzel, a belső érzetet mozgásba konvertálod, mintegy megosztva a belső térben zajló dolgokat a külső térrel, ezáltal átalakítva azt. Láthatóvá teszed a láthatatlant mások számára, érezhetővé teszed a belső érzetet a mozgás által.
A tanú figyel rád és ugyanakkor belülre, mivel találkozik a saját belső világában azzal amit felmutatsz számára, ebben a helyzetben. Ezek valamiféle válaszok melyek a mozgó világára válaszként születnek meg.
Ezek nem ítéletek, hanem érzelmek, érzések, hangulatok, sajátos történetek, ez egy ön-tudatosság!
Az autentikus mozgás fejleszti és támogatja a kontemplatív elmélyülést, a percepciót javítja, a belső fókuszt erősíti, fejleszti az önkifejezést , előítéletekkel és az ítélkezéssel szemben.
Sajátos viszony van a mozgó és a tanú között. Mozogni és jelen lenni, mozogni miközben mások látnak, ez egy nagyon erőteljes élmény, melyben a térnek fontos szerepe van.
A tér itt „szent” feljogosít engem arra, hogy szabadon fejezhessem ki magamat, anélkül hogy a külvilágnak meg kell feleljek. Történhetnek „szép” dolgok és olyanok is, melyeket csak ebben a szabadságban tudok kifejezni /üvöltés, grimaszolás, hangok kiadása, mozdulatok… stb./
Az autentikus mozgást lehet egyedül gyakorlott tanárral/ tanúval vagy csoportban végezni.
A gyakorlott autentikus táncosok alkothatnak önkéntes csoportokat, ahol gyakorolnak,
Eredetileg az autentikus mozgás a Jung-i koncepcióra épül, elsősorban az aktív imaginációra és a modern tánc improvizációra.
Az első pionírok – Mary Whitehouse, Joan Chodorow, és Janet Adler – fejlesztették ki a módszert, különböző utakat használva:
• meditatív, spirituális úton , amely gyakorlatilag a test és az agy kapcsolatát fejleszti a tudatosság által
• pszichoterápiás irányban, amely a self érzet erősítését tartja fontosnak , a jól-létet helyezi a középpontba, azokat a módszereket használva, amely a tudattalanból hoz fel mozzanatokat és azt tudatosítva éri el a személyiség fejlesztését
• művészeti irányban,ez a támogatás, amely a kreativitást és a kreatív folyamatokat erősíti, kinyit az új ideák felé és feloldja a testi, mentális blokkokat
• közösségi integrációt, fejlesztést jelent a hosszú folyamatok használata, amely közösségi témákat is megoldhat
• az autentikus mozgás tapasztalatai szerint gyakran játékos és szórakoztató az együttlét.
• a mozgók és tanúk gyakran megtapasztalják, milyen mély érzések vannak bennük, s megtanulnak bízni a testükben, az intuíciójukban, az őszinte megnyilvánulást tanulják
Az autentikus mozgás önmagában is egy rendszer, de használható, mint oktatási gyakorlat.
A AM tanárok mindegyike sajátos stílust fejleszt ki. Pl. mozgás meditáció, kontemplatív tánc, kreatív mozgás, vagy a szomato terápia is alkalmazza, mint egy módszerét a test terápiának –
Az autentikus mozgás módszere elterjedt szerte a világon, melyek mindegyike sajátos utat jár be ennek a mozgásformának a fejlesztésében.