Tiszta lappal

Írta: Almási Kriszta Holisztikus Mentor

Hiába hagysz magad mögött mindent a szakítás után, a következő kapcsolatod sem lesz jobb, mert nincs olyan, hogy „tiszta lappal kezdünk”.

A párkapcsolati mintázatot a gyermekkorodból hozod.

És ezeket a mintákat, programokat a személyiségedbe építve cipeled, így természetes, hogy azokat viszed magaddal a párkapcsolatba is. A párodnál ugyanez a helyzet, ő is hozza a maga gyerekkori mintáit, problémáit a kapcsolatba, tehát egyáltalán nem kezdtétek tiszta lappal a kapcsolatot, sőt kifejezetten a bevésődések határozzák, meg a közös életeteket.

Csakhogy a párod nem az apukád és nem az anyukád,

ahogy te sem vagy az ő anyukája, apukája, ezért ezt csak ideig-óráig kaphatjátok meg egymástól, aztán jönnek a problémák. Egy-egy élethelyzetben, vagy konfliktus esetén fogalmad nincs, hogy miért érzed azt, amit éppen érzel, miért viselkedsz úgy, ahogy éppen viselkedsz.

A válasz egyszerű, ezek a reakciók automatikusak, és általában egy-egy rögzült minta, gátló parancs vagy gyerekkori sérülés visszhangjai.

Laura azt mesélte nekem, hogy csak 10 évnyi (!) házasság után vette észre, hogy a férje pont olyan, mint az édesapja, akivel nem volt jó viszonya. Azt mondta, hogy egy aktuális veszekedés közben vette észre, hogy a férjének olyan színű a szeme, mint az apjának.

Akkor tűnt fel, hogy mind a két férfinek ugyanott van sebhely az arcán, hogy egyforma magasak, hogy a férje éppen olyan lobbanékony, és éppen úgy veszekszik vele, mint anno apja tette az édesanyjával.

Akkor jött rá arra is, hogy gyermekként nem sok szeretetet kapott tőle pedig vágyott rá, és ráeszmélt arra is, hogy azért lett a férje rabszolgája, mert kislányként akkor kapott ölelést, puszit vagy dicséretet, amikor apját körbeugrálta, kiszolgálta.

„… Cikáztak a gondolataim és beugrott egy kép gyerekkoromból. Az, hogy hogyan próbálok apám kedvébe járni. Mintha egy villanyt kapcsoltak volna fel a fejemben. Hiszen én apám szeretetét akarom a férjemtől kicsikarni, méghozzá úgy, mint kislányként. És akkor azt éreztem, hogy ez szánalmas…”

Azt mondta, hogy egyszer csak kívülről látta magát, a férjét és a szüleit. Világos lett számára, hogy miért választotta ezt a férfit, hogy miért él úgy, mint az anyja és miért boldogtalan évek óta.

Sokan határozzák el – lehet, hogy te is így tettél –, hogy „én nem fogok úgy élni, mint a szüleim, a párommal nem fogunk úgy bánni egymással, ahogy ők tették”… aztán mégis, és ezt nem könnyű felismerni. Laurának 10 év kellet hozzá.

Sajnos nehéz meglátni a szerelmi kapcsolatok mozgatórugóit

és a tudattalan késztetéseket, melyek egyfelől gyógyulási vágyak a gyermekkori sebekből, másfelől az hiányok kielégítésének vágya és persze a beégett programok újra és újra játszása.

A probléma ott kezdődik, hogy az érzelmi hiányok pótlását a párodtól várod, aki nem tehet arról, hogy ezt csak ideig-óráig tudja megadni, hiszen ő is ezt várja tőled.

A párkapcsolati kudarcok nagy részéért tehát nem az ő viselkedése, vagy a te viselkedésed a felelős, ezért nem is tudjátok átbeszéléssel, odafigyeléssel megjavítani.

Valódi változást, csak úgy érsz el, ha visszamész a gyökerekhez, mert azt kell látni, hogy mit hoztál a gyerekkorból.

Laura felismerte az elakadásának és boldogtalan életének okát és ennek nagyon örült, mert azt gondolta, hogy a felismerés, egyben a megoldás is, de sem a felismerés, sem az idő nem hozott megoldást, ekkor kiolvasott néhány könyvet, el kezdett meditálni, részt vett nőknek szóló programokon, de így sem jutott előre.

Ekkor talált rám.

Amikor elkezdtünk együtt dolgozni, az általam alkalmazott módszerrel azonnal oda nyúltunk, ahol a probléma forrása van. Feltártuk és azonosítottuk a gyermekkorában kapott gátló, tiltó parancsokat ugyanis ezek törlése hoz megoldást erre a helyzetre.
Az egyik tiltó parancs, ami Laura személyiségét meghatározta, a Ne légy fontos! parancs volt.

Élettörténetéből kiderült, hogy szülei házassága soha nem volt felhőtlen, ezért kislányként ő lett szülei vigasza, boldogtalan házasságukban. A tündéri kis Laura hamar megtanulta, hogy apa és anya napsugara valahogy mindig békét tud teremteni a feszültséggel teli családban.

Ezzel egy időben a maga igényeit háttérbe szorította, mert azt is megtanulta, hogy arra nem figyelnek, az nem fontos, ezért egy idő után már nem is voltak igényei, így alakult ki a Ne légy fontos! tiltás.

Még gyerekként megtanulta azt is, hogy nem lehetnek negatív érzelmei, hiszen akkor a szülők is elszomorodnak, ami számára büntetés volt, hát magáévá tette a Ne érezz! parancsot is.

Mivel a szülők nem fogadták el, hogy lányuk lehet csalódott, szomorú, undok vagy dühös is, Laura ezt úgy értelmezte, hogy nem elég jó, úgy ahogy van így lépett működésbe az a belső utasítás, hogy másmilyennek kell lennie olyannak, amilyennek látni akarják… és már integrálta is a személyiségébe a Ne légy önmagad! parancsot.

Laura közel a negyvenhez még mindig ezekkel a gyerekkorból hozott tiltásokat és előírásokat él. Ma is udvarias, előzékeny, mindenkinek segít, mindig mosolyog és örömet szerez.

Bárkinek, de elsősorban a férjének, mert attól félt, hogy különben elveszíti a szeretetét. Hasonlóan viselkedett a munkahelyén és baráti társaságban is, mert belső késztetése volt arra, hogy mindenkit boldoggá tegyen. Meggyőződése volt, hogy ez az ő dolga, és ez a saját boldogságának is a kulcsa. Egészen addig a bizonyos estéig.

Ismerős valami ebből a történetből?

A te viselkedésedet és érzelmeidet is zömmel az határozza meg, hogy milyen élmények értek és milyen emlékeket, hitrendszert őrzöl a tudattalanodban. Ezek a lenyomatok mélyen tárolódnak és adott események hatására képesek aktiválódni, és bár a múltból erednek, tönkre teszik a jelenedet és meghatározzák a jövődet is.

Ha a te párkapcsolatodban is sok volt a konfliktus és ezért szakítottál, esetleg éppen a szakítást tervezed, azt remélve, hogy a következő kapcsolatodban megmenekülsz a problémáidtól, akkor könyörtelenül őszinte leszek: semmi nem fog változni, csak az arc, melletted az ágyban.

Minden kapcsolatodba magadat viszed bele, így már láthatod, hogy a problémák jó része belőled fakad, hiszen ezek a minták ott vannak benned.

Ahhoz, hogy a problémáid megszűnjenek, „ki kell pucolni” ezeket a mintákat, programokat, tiltásokat.

Laurával az önismereti folyamatok során az őt mozgató tiltásokat, a tudatalattiban lévő elfojtott érzéseket, az örökölt mintázatokat dolgoztuk át. A közös munka hatására férjével más minőségű lett a kapcsolata, már tud segítséget kérni, ha sok a teher, ki tudja fejezni az érzéseit, vágyait, ha kell, tud nemet mondani és ki lépett az áldozat szerepből, sőt az apukájával is közeledni kezdtek egymáshoz.

A múltból így érkezett a jelenbe, ahol végre nem az évtizedekkel korábban történt események, nem a gyermekkora, nem a belső tiltások, gátlások és elfojtott érzelmek, hanem az adott helyzet, az aktuális pillanat határozza meg érzéseit és viselkedését.