írta: Medek Tamás spirituális író
Az baj, ha várom a halált, hogy nekelljen már itt lennem a Földön? Hiszen nem gondolom, hogy nekem itt bármi dolgom lenne még és utálok is itt lenni, unalmasnak is érzem az ittlétet…
Egy olvasóm tette fel ezt a kérdést , erre a válasz a következő:
Hálás lehetsz a gondokért,
Mi csak valaha téged ért.
Ha először nem is értenéd,
A jó, s a rossz is érted él.
A lélek leszületése előtt megtervezi az élete főbb körülményeit
és életeseményeit, szereplőit, annak következményeképpen, amit az előző életében tett. Ezek és a testi születésének és halálának az időpontjai fixek, a legtöbb esetben nem változtathatóak – főleg nem ez a két időpont, ugyanis minden lélek számára egy meghatározott időpontban nyílik ki a fizikai és szellemi világot elválasztó kapu.
Az, hogy még itt vagy, a legkevésbé sem véletlen tehát. A lelked tudta nagyon jól, miért kell még itt lenned, még akkor is, ha ezt most te nem is érted meg teljesen.
Az a szintű fizikai világ, mely most jelenleg a Földön is van, kétségtelenül nem a legkellemesebb hely, de az sem véletlen, hogy pont itt kell legyünk. Itt van még megtanulni, megtapasztalni valónk. Ezt, mint a lelkünk döntését el kell tudnunk fogadni.
Érthető, hogy várod a halált, ha nem érzed magad túl jól, s unalmasnak is érzed az itteni létet – azonban ezeket az érzéseket nem szabad hagynod, hogy túlzóan elhatalmasodjanak rajtad.
Tudnod kell tehát, hogy okkal vagy itt és menni fogsz, ha eljön az időd.
S addig is nem azzal segíted magad, ha a kérdésedben megfogalmazott gondolatokkal élsz, hanem azzal, ha addig is megpróbálsz a körülményekhez képest a lehető legoptimistább, legboldogabb lenni, s minél több kedves gesztust adni másoknak és magadnak.
Nem kell feltétlen nagy dolgokra gondolni, sokszor egy kedves szó, egy mosoly többet ér mindennél. S ez az, ami előre visz téged (is). S ha esetleg ezt nem viszonoznák most neked, vagy úgy érzed, nem viszonoznák kellőképpen?
Tudnod kell, hogy mindenki a maga tetteiért felel. Neked a magad tetteire kell csak odafigyelned, az visz téged előre vagy éppen hátra. Másokat a sajátjuk. S éppen e tettek következménye, hogy meddig kell ilyen szánalmas közegben élnünk, mint amilyen most jelenleg a Földön is található.
Végül nagyon fontos azt is figyelembe venni, hogy mindig örülnünk kell annak, amink van és nem szomorkodni azon, amink nincs.
Ne arra összpontosítsunk sosem, hogy mi az az általunk jónak tartott valami, ami másnak megvan, nekünk meg nincs, hanem arra, hogy mi az az általunk rossznak tartott, ami másoknak megvan, nekünk pedig nincs. Csak egy egyszerű példa a rengeteg közül. Van látásod? Van lábad? Már nagyon szerencsés vagy, hiszen milyen sok embernek nincsen! S mit megadna érted, hogy az élete “csak” unalmas vagy éppen utálatos legyen…
0 hozzászólás