Én a jóságban hiszek!

Írta: Sóvári Melinda

Így Karácsony közeledtével belefutottam egy cikkbe a Dalai Lámáról, az alatta megjelenő komment cunami áradat rémisztő volt.

Már annyiszor, de annyiszor szembesültem azzal az erőszakos vallási fanatizmussal, amit még a 21. században is képviselnek sokan hazánkban, hogy most kommentelnék én is.

Úgy vélem:
Jézus Krisztus igaz tanító volt. De sosem tanított vallási kizárólagosságot, sőt kizavarta a söpredéket a templomból. Nem ott tanított, hanem a szabad ég alatt, ami valóban Isten temploma.
Nem mondta, hogy van-e reinkarnáció, de azt sem, hogy nincs…

Emellett igaz tanító volt a megvilágosodott Buddha, Krishna, és ki tudja több ezer éve még hány ember.
Nem gondolom, hogy rendben van a fanatikus és megszállott vallási nézetek ráerőszakolása senkire. Mindenki azt az utat követi, ahol olyan embereket lát maga előtt, akiket érdemes követni.

Tartsuk tiszteletben egymást, és a kinyilatkoztatásokat hagyjuk azokra a hiteles emberekre, akiknek nem a puszta hite, tanulmányai, hanem saját tapasztalatai vannak! Pl. Pio Atya, vagy a Magyarországon élő és tanító magyar buddhista szerzetes Csong An Szunim.
(Ezer példát hozhatnék).

Akinek tapasztalata van az élet egyszeri végességéről, és a végítéletről rendben. Tiszteljük a hitét.
Aki azonban az élet örök megújuló karmikus körfogásában hisz, azt is tiszteljük!

MINDKÉT HITTEL LEHET JÓ EMBERNEK LENNI!

De konkrétan agyamra megy a „ha te nem ezt hiszed, örökre elkárhozol, pokolra jutsz, és az idők végezetéig bűnhődsz” hihetetlen ítélkező, magát ezáltal feljebb valónak képzelő megkülönböztető, ledegradáló, ózsdi, elavult nézet.

Szerintem Isten csodálatosan kegyes, és mindig ad új lehetőséget a jóvátételre!

NEM az kárhozik el, aki ebben, vagy abban nem hisz!

AZ KÁRHOZIK EL, AKI ROSSZ EMBER!

És aki mások felett ítéletet mond, vagy rá akar erőszakolni bármilyen hitrendszert másra, az a rossz ember. Hogy jön ahhoz bárki is, hogy megmondja a másik embernek miben higgyen?

A jóság nem erőszakoskodik embertársain, hanem a cselekvő szeretet és a jó példa mutatásával halad, őket érdemes követni. Ezek az emberek pedig különböző vallást követhetnek! Bármilyet!

Rettenetesen alacsony szint ez, és óriási károkat okoz!
Itt is ott is vannak bizonyítékok, de ami igazán számít, az a jóság.
Ki merem jelenteni, hogy Jézus Krisztusban is hiszek, és a reinkarnációban is!
De hiszek Teréz Anyában, és a Dalai Lámában is, a Védákban a jógikban, zen tanítókban is!
Na és akkor most mi van?
Azért, mert én a jóságban hiszek! A hiteles emberekben hiszek! A megengedő szeretetben hiszek!

A 21.században még mindig létező fogalom az inkvizíció, vagyis az erőszakos hittérítés.

Senki hitrendszere nem fog megváltozni erőszaktól, megfélemlítéstől, és ijesztgetéstől.
Ez most így Karácsony tájékán még aktuálisabb.
Nekem mindegy, sőt semmi közöm más hitéhez. Magánügye. Ahogy politikai hova vagy sehova tartozása is magánügy.

Nem riogatok senkit semmivel, mert ki vagyok én, hogy bármit is kinyilatkoztassak.
Csak szeressük egymást, és kész! Annyi mindenben nem értünk egyet, na és? Ölre kell ezért menni? Ugyan! Aki ezért ölre megy, abban nincs egy csepp együttérzés sem, vagy szeretet.

Épp ma mesélte el valaki, hogy a háborúban két ellenséges katona esett be hozzájuk Szenteste vidéki házukba, kicsi gyerek volt ekkor. Behívták őket, megvendégelték őket, és még éjjeli szállást is adtak. Mindenki fegyvertelen volt, a két felnőtt férfi végig sírta az estét.

Ez a szeretet, ez a Karácsony, ez a hit.

Egységben lenni Istennel vagy az Egyetemes Tudattal, Egymással, a Természettel mindennel és mindenkivel.

Teljesen mindegy, hogy milyen vallási köntösbe csomagoljuk.

Áldás kísérjen utunkon
Szeretettel
S M