Írta: Pitti Ágnes Anita
A spiritualitás iránt érdeklődők számára talán az egyik legérdekesebb témáról szeretném kifejteni a gondolataimat a teljesség igénye nélkül.
A reinkarnáció, más néven lélekvándorlás filozófiai és vallási fogalom, melynek lényege, hogy a lélek a fizikai test halála után hosszabb-rövidebb idő elteltével egy másik testben születik újjá folytatva az örök körforgást (szamszára vagy szamszkára) mindaddig, amíg szellemileg el nem ér egy olyan fejlettségi szintre, ahonnan már nincs kötelező visszaszületés.
A reinkarnáció központi tétel az indiai eredetű vallásoknál (hinduizmus, buddhizmus, dzsainizmus, szikhizmus), a pogányságnál (!), de megjelenik többek között az ókori görög filozófusoknál (Püthagorasz, Szókratész, Platón), a kabbalában és a modern ezoterikában is.
A Bibliából igyekezték ugyan száműzni, de véleményem szerint ez nem sikerült teljes mértékben, íme, három példa erre:
János Evangéliuma 9,1-2
„És a mint eltávozék, láta egy embert, a ki születésétől fogva vak vala, És kérdezék őt a tanítványai: Mester, ki vétkezett, ez-é vagy ennek szülei, hogy vakon született?” Felele Jézus: Sem ez nem vétkezett, sem ennek szülei; hanem, hogy nyilvánvalókká legyenek benne az Isten dolgai.”
A tanítványok kérdése arra utal, hogy a vakság egy korábbi véteknek vagy úgy is mondhatjuk, hogy bűnnek a következménye. Ha ő maga, a vakon született vétkezett, és ezért született most vaksággal, akkor ezt a bűnt csak egy korábbi életében követhette el – az én értelmezésem szerint. Másrészt Jézus sem javította ki a tanítványokat, és nem kérdezett vissza valami olyasmit, hogy már hogyan vétkezhetett volna a vakon született, ha csak ez az egy élete van…
Máté Evangéliuma 16,13-14
„Mikor pedig Jézus Czézárea Filippi környékére méne, megkérdé tanítványait, mondván: Engemet, embernek Fiát, kinek mondanak az emberek? Ők pedig mondának: Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek; némelyek pedig Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül.”
Jézust tehát egyesek Keresztelő János, egyesek Illés, egyesek pedig Jeremiás vagy valamely más próféta reinkarnációjának tartják. Én legalábbis ezt így értelmezem, de természetesen nem kell velem egyetérteni. Ha valamit megtanultam ebben az életben, az az, hogy senkinek sem tudjuk megváltoztatni a hitbéli meggyőződését. És nem is szabad. Ennek a cikknek sem ez a célja, csupán egy kis gondolatébresztés.(Tudom, hogy Keresztelő János nem stimmel a felsorolásból, mivel Ő egy időben élt Jézussal, ezáltal Jézus nem lehet Keresztelő János reinkarnációja, de Illés és Jeremiás évszázadokkal korábban élt.)
Máté Evangéliuma 17,10-13
„És megkérdezék őt az ő tanítványai, mondván: Miért mondják tehát az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljőnie? Jézus pedig felelvén monda nékik: Illés bizony eljő előbb, és mindent helyreállít; De mondom néktek, hogy Illés immár eljött, és nem ismerék meg őt, hanem azt mívelék vele, a mit akarának. Ezenképen az ember Fiának is szenvednie kell majd ő tőlük. Ekkor megértették a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról szóla nékik.”
Számomra ez egyértelmű utalás arra, hogy Keresztelő János nem más, mint Illés reinkarnációja. De mindenkinek a saját belátására bízom a fenti idézetek értelmezését.
A lélekvándorlás tana szerint a lélek örökkévaló, míg a fizikai test csak átmeneti. Ennek megfelelően, amikor valaki meghal, csak durva fizikai teste hal meg, a lelke azonban továbbra is létezik, és karmájának megfelelően előbb vagy utóbb új testben születik újjá.
Az újabb és újabb megtestesülések által a lélek mindenféle helyzetet, nézőpontot megtapasztal, amelyek által előbb vagy utóbb eljut szellemileg egy olyan fejlettségi szintre, amely által kijut a szamszárából, az újjászületések körforgásából.
Minden egyes életünk az előző életeink eredménye, de egyúttal az elkövetkezőek alapja is, így jelenlegi inkarnációnkban előző életeink gyümölcseit takarítjuk be (akár jók ezek, akár rosszak), miközben elvetjük következő életeink magvait is.
Sokan kíváncsiak arra, hogy mennyire lehetnek idős vagy fiatal lelkek, azaz hány életet tudhatnak már maguk mögött. Ez legtöbb esetben magából a személyiségből megállapítható. A fiatal lelkek ugyanis még önzőek, még nagyon magukkal vannak elfoglalva, a saját vágyaik és céljaik megvalósítását tartják elsődlegesnek: „én legyek gazdag, én legyek boldog, én legyek sikeres”. A többszöri leszületések tapasztalatai után előbb vagy utóbb mindannyian eljutunk arra a szintre, amikor már elkezdünk odafigyelni a másik ember igényeire, szempontjaira is. Ezt követően pedig már kifejezetten azzal a lelkülettel születünk le, hogy adjunk valamit a Földnek, az emberiségnek, segítsük embertársainkat.
De térjünk vissza a reinkarnációra. Összegyűjtöttem néhány olyan jelenséget, ami a kételkedők számára gondolkodásra adhat okot:
- megmagyarázhatatlanul erős félelmek, fóbiák olyan dolgoktól, amikkel kapcsolatban nem szereztünk negatív tapasztalatokat ebben az életben (pl. Arachnofóbia – pókoktól való félelem, Ofidiofóbia – kígyóktól való félelem, Akrofóbia – tériszony, Tripanofóbia – a tűktől és az injekcióktól való félelem, Agorafóbia – nyílt tértől való félelem stb.)
- nagyon erősen vonzódunk egy tájegységhez, országhoz, ahol pedig még sohasem jártunk, vagy épp ennek az ellenkezőjét tapasztaljuk magunkon: semmi pénzért nem utaznánk bizonyos helyekre…
- olyan képességekkel rendelkezünk, amiket ebben az életünkben nem is fejlesztettünk, de már egészen fiatalon tehetségesnek mutatkozunk benne (pl. tánc, ének, bizonyos hangszeren való játszás, festés, rajzolás, sport stb.)
- bizonyos személyekkel kapcsolatban is lehetnek megmagyarázhatatlan érzéseink… lehet, hogy még két szót sem váltottunk az illetővel, mégis szeretetet, vonzást, vagy éppen ellenszenvet, taszítást érzünk vele kapcsolatban…, sőt, a kétféle érzés akár egyszerre is megjelenhet valaki iránt…
Számomra a fenti esetekre egyértelmű magyarázatot szolgáltat a reinkarnáció tana. Azért van bennem egy óriási félelem a repüléstől, mert lehetséges, hogy egy korábbi életemben repülőszerencsétlenség áldozata lettem. Azért vonzódom rendkívüli módon Marokkóhoz, mert nagyon kellemes tapasztalásaim voltak ott korábbi inkarnáció(i)m során. Vagy éppen azért félek elutazni ebbe az afrikai országba, mert itt mart halálra egy kígyó. És ezért is félek például ettől az állattól. Miért lehet az, hogy egy kisgyermek nem mer belemenni a vízbe, sőt kifejezetten hisztérikus rohamot kap, amikor a szülők megpróbálják beleerőltetni? Egyik magyarázat lehet rá az, hogy vízbe fulladt egy korábbi életében, és ezt a traumát még nem sikerült feldolgoznia, kihevernie. Azért félhetek bemenni egy szűk helyre, mert ott van bennem tudatalatt egy olyan életemnek az élménye, ahol rám omlott egy építmény, és én alászorultam a törmelékeknek. Azért lehetnek különösen jó érzéseim egy számomra még ismeretlen ember felé, mert egy korábbi életemben valami jót tett velem, jó kapcsolat volt közöttünk, de az is lehet, hogy most indokolatlanul félek tőle, mert valami rossz élményem volt vele kapcsolatban.
Létezik a regressziós hipnózis, illetve a regressziós utaztatás nevű technika is, melyek során vissza tudunk utazni akár előző életeinkbe is.
A regressziós hipnózis a hipnoterápia egyik speciális módszere, amelynek célja, hogy visszavezessen minket a múlt egy-egy meghatározó pillanatához feltárni és feldolgozni azokat a tudatalatti élményeket, amelyek a jelenlegi érzelmi vagy mentális állapotunkat negatívan befolyásolják.
A regressziós utaztatás lényegében ugyanaz, mint a hipnózis, csak ennél a módszernél az alany végig a tudatánál marad. Ez utóbbi módszert én is megtapasztaltam már. De nem puszta kíváncsiságból. Volt egy konkrét nehézség az életemben, és arra kerestem a választ. A regressziós utaztatás nagyon hatásos technika, de csak valóban komoly nehézségek esetén ajánlom. Gyermeki kíváncsiságból semmiképpen sem. Persze a meglévő probléma jellegétől is függ, de azért általánosságban elmondható, hogy egy-egy ilyen utaztatás során nem egy rózsaszín tündérmesébe fogunk visszacsöppenni, hanem olyan életeseményekbe, amelyek újbóli átélése lelkileg komolyan megviselheti az embert. Bár én addig is hittem a reinkarnációban, de előző életeim ilyen jellegű feltárása után egy szemernyi kétségem sem maradt. A saját tapasztalataim után evezzünk át tudományosabb vizekre.
A reinkarnáció egyik legismertebb kutatója Dr. Ian Stevenson, a Virginiai Egyetem pszichiátriai tanszékének professzora volt, aki negyvenöt éven keresztül több mint háromezer olyan esetet gyűjtött össze a világ minden tájáról, ahol gyermekek spontán, vagyis természetes módon, hipnózis alkalmazása nélkül emlékeztek vissza előző életeikre. Mintegy ezer olyan esetet vizsgált meg, melyben a gyermek elegendő részlettel és adattal szolgált előző életéről ahhoz, hogy az elhunyt személyt azonosítani lehessen. A gyermek információi alapján Stevenson felkutatta az elhunyt családját, rokonait, barátait, és beszámolt nekik a gyermek állításairól, viselkedéséről, és ha volt, különös testi jegyeiről is. Az ezer eset majdnem mindegyikében megtalálta a közvetlen összefüggést a gyermek emlékei és az elhunyt élete között.
Jó tudni, hogy a kisgyermekek 6-7 éves korukig spontán módon képesek visszaemlékezni előző életeikre. Így, ha olykor furcsa dolgokat mesélnek nekünk, akkor nem biztos, hogy mindig a gyermeki fantázia számlájára kell írni azokat. De felnőttként is megjelenhetnek számunkra előző életbeli emlékek, emlékfoszlányok akár visszatérő álmainkban, akár meditatív tudatállapotban.
Sokan kérdezik, hogy vajon miért nem tudunk visszaemlékezni előző életeinkre. Az én tudomásom szerint egyrészt azért nem, mert az elvonná a figyelmünket a jelenlegi feladatainkról. Másrészt azért, mert ha tudatosan emlékeznénk a korábbi eseményekre, és mindarra, amiket már elkövettünk, akkor a többségünk kétségbeesetten szaladna vissza az anyaméhbe… 🙂 Természetesen nem egyforma puttonnyal érkeztünk ide, van, aki kisebb, van, aki nagyobb bűnöket követett el korábbi életeiben, de azt azért megállapíthatjuk, hogy egyikünk sem egy Fölre szállt angyal – bármennyire is szeretnénk ezt hinni magunkról… 🙂
A reinkarnáció tana szerint tehát sok életet élünk. Mindegyikben megtapasztalunk valamit. Megtapasztaljuk a gazdagságot, a szegénységet, a nagycsaládot, az egyedüllétet, a hatalmat, a kisemberséget, az egészséget, a betegséget stb…
Minden egyes életünkben tapasztalatokat szerzünk, de nem mindegy, hogy ezzel a sok tapasztalattal mit kezdünk, vagy egyáltalán kezdünk-e velük bármit is. A tapasztalatoknak az lenne az értelme és célja, hogy le tudjuk vonni belőlük a tanulságokat, hogy tanuljunk általuk. Az idős kor önmagában még nem jelenti azt, hogy bölcsek is lettünk, ennek az a feltétele, hogy életünk történéseiből képesek legyünk leszűrni a tanulságokat. Hogy képesek legyünk kicsit hátralépni, és a távolság adta semlegesség szemüvegén keresztül elemezni a sorsunkat, és meglátni benne mindazt, amit egy-egy életesemény tanított vagy tanítani akart volna a számunkra. Így tulajdonképpen nem is az számít igazán, hogy hány tapasztalaton vagyunk már túl, hanem az, hogy abból hányat értettünk meg.
Van egy mondás, miszerint az Élet a legnagyobb Tanítómester. Ha jó tanulók akarunk lenni, akkor ahhoz az is hozzátartozik, hogy képesek vagyunk magunkat (az érzelmeinket, gondolatainkat, cselekedeteinket) elfogulatlanul, egy magasabb szellemi nézőpontból elemezni.
Előfordulhat persze olyan is, hogy bizonyos történések kapcsán csak hónapok vagy évek múlva „világosodunk meg”, látunk rá tisztán arra, hogy az adott életesemény mit akart nekünk tanítani.
A tanulságok magasabb szellemi nézőpontból történő leszűrése azért is lenne fontos, mert ezeket visszük magunkkal tovább a következő inkarnációnkra is, tehát nem vesznek el a semmiben.
Hitem szerint a sok-sok élet lehetőségét azért kapjuk, hogy előbb vagy utóbb, de visszataláljunk Istenhez. Lelkünk a boldogságot keresi mindegyik életében, és csak számtalan inkarnáció után jövünk rá arra, hogy az igazi boldogságot – amely nem függ külső körülményektől!!! – nem a gazdagság, nem a hatalom, nem a munka, nem a család, és még csak nem is a „nagy Ő” tudja megadni a számunkra –, hanem Lelkünk Megteremtője.
Hogy pontosan miként is tudunk kiemelkedni az újjászületések „örök” körforgásából, és miért van óriási jelentősége minden egyes földi életünknek, arról legközelebb fogok írni. Addig is tartalmas, felismerésekben gazdag időszakot kívánok minden kedves Olvasónak!
Forrás: Károli Gáspár által fordított Szent Biblia
Pitti Ágnes Anita
asztrológus
www.csillagasztrologia.hu
info@csillagasztrologia.hu
