7 évesen dőlt el a sorsod – vagy mégsem? 2. rész

Írta: Almási Kriszta

„Ne létezz!” parancs – Miért érzed úgy, hogy útban vagy?

Cikksorozatomban – Eric Berne Tranzakcióanalízise (TA) alapján – hétről hétre egy-egy „Sorskönyvi” titkos üzenetet tárok fel. Ezek azok a gátló parancsok (tiltások) és előírások (kényszerítő erők), amelyek tudattalanul irányítják felnőtt életedet.

A tegnapi bevezetőben listaszerűen áttekintettük a 12 alapvető tiltást és az 5 előírást. Mától pedig hétről hétre egy-egy gátló parancsot veszünk górcső alá, hogy felismerd és felülírd a korlátozó mintákat. Kezdjük rögtön a legpusztítóbb gátló paranccsal.

„Ne létezz!”

Ez az egyik legnehezebb, legmélyebb sorskönyvi üzenet, amely általában szavakkal nem hangzik el, mégis elemi erővel hat. Fontos tudni: ez a parancs nem a valós létjogosultságodat kérdőjelezi meg, hanem azt az érzést rombolja le, hogy „Rendben van, hogy a világon vagyok”.

Hogyan alakul ki? Gyakran jelenik meg olyan gyermekeknél, akik nem tervezett babaként érkeztek, vagy akiknek születését nehéz családi körülmények, esetleg az édesanya szülés utáni depressziója árnyékolta be. A gyermek ilyenkor – a szülői nehézségeket érzékelve – azt a téves következtetést vonhatja le, hogy „útban vagyok”, vagy „ha én nem lennék, a szüleimnek könnyebb lenne, boldogabbak lennének”.

.

Milyen árnyékot vet a felnőttkorra? Meglepő módon felnőttként ez nem feltétlenül életuntságban nyilvánul meg; sőt, gyakran épp az ellenkezője történik! Sokan a végkimerülésig hajszolják magukat a munkában, vagy extrém, veszélyes sportokat űznek, mintha folyamatosan bizonyítaniuk kellene: van helyük a világban.

Az ilyen ember számára a pihenés bűntudattal jár, hiszen mélyen, tudattalanul azt hiszi: csak akkor létezhet, ha tesz valamit, ha hasznos. Ez állandó belső feszültséget okoz, mintha bocsánatot kérne azért is, hogy levegőt vesz, hogy létezik.

„Olyan, mintha folyamatosan bizonyítaniuk kellene: van helyük a világban.”

A kiút: Ha felismered magadon ezt a mintázatot, akkor tudatosítsd: a születésed puszta tényével jogot szereztél az életre. Nem kell kiérdemelned a létezést.

Engedély: „Jogom van élni, létezni és boldognak lenni – pusztán azért, mert vagyok.”

Hogyan tovább? A létezés joga után a következő lépés az érzések szabadsága.

Jövő héten arról a parancsról rántom le a leplet, amely miatt sokan „kőkeménynek” vagy „ridegnek” tűnnek, pedig csak páncélt viselnek.

Tarts velem, és ismerd meg a „Ne érezz!” parancsot!

Az első részt ide kattintva éred el.

Ha mélyebben érdekel ez a téma, akkor ajánlom a készülő könyvemet. Részletek hamarosan.