Írta: Almási Kriszta
Az előző részben a kapcsolatoktól való félelemről írtunk. Most arról az érzésről lesz szó, amikor a cél előtt megtorpansz.
„Ne légy sikeres!”
Ismerős az érzés, amikor kemény munka után, a cél előtt megtorpansz? Lehet, hogy kiválóan tanulsz, de a záróvizsgát halogatod. Az állásinterjú előtt megbetegszel, „véletlenül” elfelejtesz egy fontos határidőt, esetleg teszel valamit, ami miatt nem kapod meg a jól megérdemelt kinevezésed. Ez nem más, mint önszabotázs, akkor is, ha nem tudsz róla.
Hogyan alakul ki? Ez a parancs gyakran olyan szülőktől ered, akik tudattalanul irigyek voltak a gyermekük lehetőségeire – „Nehogy túlszárnyalj engem!” – vagy épp ellenkezőleg: túlzottan kritikusak voltak. Ha soha nem voltak elégedettek, ha dicséret helyett a hibát keresték (pl. kritizálták a rajzodat), akkor gyermekként hamar megtanultad, hogy nem vagy elég jó, hogy alkalmatlan vagy.
Megtanultad azt is, hogy a siker nem öröm, hanem feszültség forrása. Ezzel pedig kudarcra ítélted magad.
Milyen árnyékot vet a felnőttkorra? Felnőttként tehetséges vagy, de az „örök ígéret” maradsz. A belső kritikusod folyamatosan dolgozik, lekicsinyli az eredményeidet pl. így: „Ez nem volt nagy dolog”, „Csak szerencsém volt”. Nem tudod élvezni a sikert, vagy tudattalanul szabotálod magad, mielőtt beérnél a célba.
A kiút: A siker nem bűn, és nem vesz el semmit másoktól.
Engedély: „Szabad sikeresnek lennem. Örömömet lelhetem az eredményeimben és élvezhetem a munkám gyümölcsét.”
Hogyan tovább? A sikerre törekvés, vagy éppen annak elkerülése közben sokan elfelejtenek lazítani. A következő részben azokról írok, akik túl korán lettek felnőttek. Érkezik a „Ne légy gyermek!” parancs.
Ha mélyebben érdekel ez a téma, akkor ajánlom a készülő könyvemet. Részletek hamarosan.
Almási Kriszta Holisztikus mentor, Belső utazás kísérő, Hipnoterapeuta
Telefon: +36 20 541 7929
Honlap: http://lelektanoda.hu/index.php
E-mail: info@lelektanoda.hu
Facebook csoport: Női lét, az élet közepén
0 hozzászólás