Mindenkinek a saját életében egyéni tanulási feladatai vannak.
Nagyon sokszor (mindig ) azonban éppen azt szeretnénk kikényszeríteni másokból, amit nekünk magunknak kell megtanulnunk.



Ugyanaz a szituáció, a helyszín, mégis minden résztvevő irányából teljesen más a nézőpont, máshogy látjuk a dolgokat. Ugyanazt az eseményt teljesen másképpen fogjuk érzékelni, átélni és reagálni is rá. Bármennyire nehéz elfogadni, de senki sem fog úgy érezni, mint mi. Mindenki átélése más, és a reakció is egész más lehet.



Abban viszont nagy szerepe van a környezetünknek, hogy segítsen nekünk megérteni saját tanulnivalónkat. Mi pedig pont ugyanígy segítjük a körülöttünk lévőket a tanulásban, de csak akkor, ha önazonosak vagyunk, és nem változtatunk a személyiségünkön bármi, vagy bárki miatt.



Hiszen egy adott szituációhoz való ösztönös reakciónkat nem tudjuk azonnal befolyásolni(!), és nem is szabad, mert akkor mindenfélék leszünk, csak nem őszinték.


Maximum idővel, tudatosodással, önismerettel lehet formálni önmagunkat, de mindig csak annyira, amennyit megenged a személyiségünk, amennyivel tudunk azonosulni. Erőszak hatására senki sem fog, és még ha akar sem tud az érzésein változtatni.


Magunkat azonban az évek során megtanuljuk teljesen eltorzítani, megfelelési kényszerből, vagy a veszteségektől való félelemből, vagy csak azért, hogy szeressenek, elfogadjanak. Mert elhittük, hogy nem vagyunk elég jók.



Kell ez nekem? Mit keresek én itt? Meddig csinálom még ezt? És egyébként is, miért csinálom? Miért hagyom magam egy méltatlan kapcsolatban vergődni, ahol bármit is teszek, soha nem leszek szerethető, soha nem leszek elég jó?



Ha soha semmi nem tetsző, ha állandóan azt hallod, hogy te nem is igazán vagy normális, neked ezt kéne érezni, így kéne reagálni, úgy kéne élni, így kéne viselkedni, nem ezt kellett volna mondani … akkor TE nem vagy elfogadva, nem vagy szeretve.

De miért ragaszkodsz valakihez, aki nem is szeret téged?

Az állandó „savazásban” semmi építő nincs, inkább egyfajta verseny, ahol az győz, aki jobban le tudja nyomni a másik egóját.



Talán nem is tudni ki kezdte a harcot, talán mi. Ki akartuk érdemelni a szeretetet. Meg akartuk szerezni a megbecsülést…
De győztese nem lesz senki ennek a küzdelemnek, és ha nem teszünk valamit, akár egész életünket végig kísérheti.



Vegyük észre, hogy a szeretetet nem kell kiérdemelni! Nem kell, és nem is lehet egóból küzdeni érte! A szeretet vagy van, – azért mert olyan vagy amilyen-, vagy nincs! És kész! Nem tudsz érte semmit tenni.

Aki önmagadért nem képes szeretni, azt el kell engedni!

Nem mondhatod azt, hogy rendben van, mostantól így fogok érezni, úgy fogok reagálni, ezt gondolom majd, és így teszek. Mert majd megváltoztatom a zsigereimet. Kicserélem a szívem, az agyam, és a személyiségemet. Egy nagy frászt fogsz!

Hogy tudnál mást érezni, mint ami belülről jön??

Ha elfojtod igen… de ne tedd!



De hát a nyúlnak sem adok szalonnát, és a kutyának salátát. (Bár a miénk bármit megeszik ). Mindenkinek megvannak azok a szeretetkapcsolódások, ahol ÖNMAGA lehet, és ezek csodálatos kapcsolatok. Feltételek nélküli kapcsolatok. Megengedő, elvárások nélküli szabad, mégis nagyon szoros kapcsolatok.

Lehet, hogy idővel rájövünk, hogy kevés ilyen valódi kapcsolatunk van, de nincs ezzel semmi baj.
Inkább legyen néhány szép ruhánk, mint egy szekér szakadt, igénytelen, piszkos holmi.



Ha nagyon sok évet feláldozunk ilyen kapcsolatok oltárán, elképzelhető, hogy nagyon fogjuk majd bánni egy napon. Bár semmi sem értelmetlen, ez is egy tanulási folyamat része, de ha egyszer megtettük, hogy felülvizsgáltuk az életünket, a kapcsolatainkat, már fogjuk tudni, hogyan tovább. A következő könnyebb lesz.


A másik esetben maximum azt tudjuk elfogadni, hogy valaki gyötör bennünket. De ha felismertük az okokat, megszereztük az önbecsülésünket, nem lesz rá szükségünk többé.



Jön a szerelem ideje, jön a Valentin nap. Nagyon fontos éppen most ez az üzenet, mert végre kiszakadhatunk az anyagból, és a legmagasabb éteri szinteken élhetjük át a szeretetet, a szerelmet.

De ehhez más szemlélet kell. Ehhez tisztán látás, a kapcsolataink megtisztítása, és őszinteség kell, leginkább önmagunkhoz. Bátorság kell, és erő, hogy uralkodjunk magunkon akkor is, ha visszacsúsznánk érzelmileg az áldozat szerepbe.

Ahol jön egy újabb fogadalom: majd legközelebb jobban csinálom, és igyekszem! Akkor majd szeretni fog!

EZ ZSÁKUTCA! Nem, nem fog…



Mondhatnánk azt a szeretet nevében, hogy könnyű szeretni aki jó…szeressük azt, aki rossz hozzánk.

Nem vagyunk szentek…még nem. Lehet törekedni, de be ne csapjuk magunkat.

Nem egy mestertől hallottam, olvastam már, hogy az ártó társaságtól tartsd magad távol.

Jogunkban áll megvédeni magunkat. Ha valakit pedig mi sem tudunk szeretni, sokkal szebb ha elengedjük tisztelettel, áldást kívánva számára, mint ha éveken át gyötörnénk.



Csodás szerelmes Valentin napot, és szerető minden napot kívánok Mindannyiótoknak!

Áldás kísérjen utunkon

Szeretettel S M

Sóvári Melinda asztrológus

Honlap: www.csillagmessenger.webnode.hu

Telefon: 06-20-420-8611

Üzenet: csillagmessenger@gmail.com