Retrográd Szaturnusz a Halakban / 2023.06.17.-11.03.

Írta: Szalay Mónika asztrológus

Az érzelmi felelősségvállalás leckehelyzetei

2023.06.17.-e után megkezdte tolatását a Szaturnusz a Halak jegyében, november 03.-ig.

A Szaturnusz a Kapu Őre, az Idő Ura, és a Karma bolygója is,

hátráló mozgásban az elmúlt időszakunkkal kapcsolatos leckehelyzetet eredményezhet, melyben átértékelhetjük, átgondolhatjuk, hogy az elmúlt időszakban hogyan vállaltuk a felelősséget a tetteinkért, és a Halak időminőség miatt az érzelmeinkért, hogyan működtünk egy-egy életszakaszban.

A Halak Szaturnusz ideje alatt érzelmi felelősségvállalásra,

az áldozathozatallal kapcsolatos helyzeteinkre kerül a fókusz. Keretet kapunk, én-határaink meghúzása, a realitás elfogadása, a tudatosság fontos szerephez jut. Légváraink összedőlhetnek, kijózanító szituációk sokaságát élhetjük meg. A saját felelősségünk felvállalásának ideje jön el kapcsolatainkban. Szeretetfogalmunk átdefiniálására kerülhet sor, függőségeinkkel összefüggően készíthetünk majd számadást.

Ez egy bekorlátozó, beszűkítő időszak,

nehezebb érzelmi helyzetekben találhatjuk magunkat. A karmikus Sorsfeladatok megoldása kerül előtérbe.

Érdemes megfigyelni, hol, életünk melyik területén törekszünk megfelelésre, hol vagyunk megalkuvók és mi ennek az oka?

Hol érezzük leterheltnek magunkat?

Érdemes feltenni a kérdést, hogy miről és miért mondunk le, hogy másoknak jobb legyen? Ha nem merünk változtatni, annak mi az oka?

A retrográd időszakhoz asszisztál az Ikrek jegyében haladó Nap,

így könnyedebbnek, felszabadultabbnak, vidámabbnak érezhetnénk magunkat, de a nehezebb asztrológiai állások elnyomhatják ezt. Ráadásul a Szaturnusz nehezített fényszöge az Ikrek Merkúrral szintén egy korlátozóbb megélést adhat a kommunikáció területén.

Így kapcsolatainkban/párkapcsolatunkban túl sok lehet a szöveg, és kevés mögötte a tett, erre pedig érdemes figyelni, mert mondani/írni bármit lehet, ha nincs mögötte valódi cselekedet ,akkor érdemes átértékelni a helyzetet.

Ebben az időszakban felerősödhetnek a flörtök,

de a most kialakult kapcsolatokra nem jellemző a tartós állapot, és félrelépések is előfordulhatnak. Tehát ne most köteleződjünk el, ha lehet, mert felszínes helyzetekben, netán pótlékként, vagy „harmadikként” találhatjuk magunkat egy helyzetben. 

Természetesen a Szaturnusz tartóssá is teheti a kapcsolatot, amennyiben megtanultuk az előző körök leckéit, és egy valóban érzelmi felelősségvállaláson alapuló kölcsönös helyzet jön létre.

Amíg ez nem sikerül, és nem néztünk felnőttként szembe önmagunkkal addig menekülünk

….a felelősségen alapuló érzelmi/párkapcsolattól

• …mert azt gondoljuk olyan sokan, hogy a szerelem fáj
• …pedig ez nem igaz, hiszen a szerelem nem fájhat, mert szeretetalapú
• …a szeretet NEM fáj
• …akkor mi az, ami miatt ezt élhetjük meg?

Miért félünk szeretni?

Gyermekkorunkban, régmúlt helyzetben azt éltük meg, hogy nem vagyunk szerethetőek. Érzelmi szükségletünket a szülő, vagy valamelyik tekintélyszemély nem vette figyelembe. Büntetés járhatott bizonyos érzelmek megéléséért/kimutatásáért.

„Ne sírj, hagyd már abba a nyávogást, mit követelőzöl, egy „igazi” férfi nem sír, nem érez, …lépj túl rajta!” – azaz fojtsd el, ne is foglalkozz vele…

Persze ez nem igaz, ettől van még, el van fojtva mélyen, mert ezek az érzések nem tűnnek el!

Ha gyermekként megsértettük a szülői elvárásokat, annyira megijedhettünk, hogy elkezdtük hozzájuk igazítani a viselkedésünket, hogy „szeressenek”. Ezzel elnyomva a saját érzéseinket, amelyek egyre hátrébb szorultak, majd „nem is lettek fontosak”. És ahány éves korunkban elrejtettük az érzéseinket, sajnos, az érzelmek síkján annyi idősek maradtunk.

Amennyiben nem kezdünk el tudatosan ezen dolgozni, akkor ez nem is fog változni és „róhatjuk a Sorsköreinket”…

• Ha gyermekként korán „felnőtté” kellett válnunk,
• ha nekünk „kellett” a szüleink érzelmi támasza lenni,
• ha sajnálatból megkíméltük anyánkat/apánkat az érzéseinktől,
• ha gyermekként azt éreztük, hogy „ senkinek nem kellünk valójában”

…akkor felnőttként előszeretettel választunk olyan társat,

aki nem tisztel, aki elérhetetlen, távol van tőlünk, ezzel értéktelenségérzetünket felnagyítva. De ez nem azért van, hogy kínlódjunk, hanem hogy felismerjük végre az érzelmi szituáció lényegét, és önmagunkra fókuszálva elinduljunk az érzelmi fejlődés útján. Ami nem fájdalommentes. De felnőttként képesek vagyunk gyógyítani magunkat. 

Sokan nem ezt tesszük, hanem védekezünk, elbújunk, elfojtunk, elmenekülünk.

Falakkal (mit falakkal, ERŐDökkel!) vesszük magunkat körül. Érzelmi fájdalmunkat pedig ideig-óráig enyhítjük olyan dolgokkal/tárgyakkal/személyekkel, akikkel felületesen betölthetjük az űrt. Ezek azt biztosítják, hogy ne kelljen mélyebbre mennünk magunkba, pont „szinten tartanak”

• …vagy „dolgozunk”
• …mindig…munka mögé bújva
• …és hivatkozunk, magyarázkodunk
• …”nem érünk rá”

És így elvegetálgatunk. Aztán ha életünkbe megérkezik a szerelem/vagy egy erős érzelmi szituáció, ránk omlik az egész addigi helyzetünk és fájdalmasan szembesülhetünk azzal az érzéssel, hogy „nem vagyunk önmagunk”.

Elveszítjük a jól felépített kontrollt /önkontrollt/, magunkra erőszakolt önfegyelmet. Hiába nyomjuk az ajtót, csak bejön a résen az érzelem. Félünk, rettegünk átadni magunkat az érzésnek, mert sebezhetőek lehetünk és elhagyhatnak! Ezért tudat alatt foggal-körömmel, vért izzadva, de „megteremtjük” a helyzetet.

…a másik valóban „elhagy”…odébbáll, mert elutasítva érzi magát… vagy meghúzza énhatárait…

Azért, hogy ne sérüljön, önvédelemből, önmaga tiszteletéből, hogy méltatlan helyzetben ne maradjon. És elfogadja a „döntést”. Elfogadja, hogy a másik nem tart még ott az útján, és tiszteletben tartja ezt, és elengedi.

Hiszen „csomagolok, futok” önmagam elől a múlt romjain bekövesedett tapasztalataimhoz ragaszkodva. (Bak, Szaturnusz analógia) …és fáj persze. De elmondhatom „szívás az élet”.

A saját korlátainkat átlépni a legnehezebb…

Tehát: „jóvanazúgy!”, biztonságosabb ülni a langyos semmiben.

A másik menekülési helyzet, hogy elhazudjuk magunknak, hogy tulajdonképpen „keresünk”, ezerrel akarunk párkapcsolatot, de nem találtuk meg a „megfelelőt”, az „IGAZIT”.

Valójában igaz, hogy régóta itt van valaki, akit a Sors elém tett

…de azért keresem még a nem látható távoli jövőben az illúziót kergetve a „Nagy Őt”, így a jelenben nem kell megélnem. Kivonhatom magam, hiszen nem bízom én annyira sem magamban, sem az Életben, hogy tudja, kit ad nekem. (Na, meg úgyis „elveszi”, hisz eddig is így volt!)

És ez annyira félelmetes, hogy futok, menekülök

Önmagam elől, és mint a kisgyerekek, befogom a szemem/fülem és ismétlem „nincs nincs.. nem akarom”. És maradok a zajban, elfojtásban, pótcselekvésekben. Sokan képtelenek elcsendesedni. Rádió, tv, háttérzaj kell! Kell valakivel beszélni, telefonálni, kimenekülni a szituból, haverozni-barátnős traccspartizni.

Csak egyedül lenni NE… mert egyéb esetben egy napot el kellene tölteni önmagukkal, és a saját gondolatainkkal/érzéseinkkel. Az meg nem megy, ijesztő az.

A Szaturnusz időt ad gondolkodni, egy befelé irányuló energia a retrográd energetika, így ebben az időszakban mérlegeljük, hogy hol tartunk, mi az, ami szükséges változásért kiált és mi az, ami felelősséget igényel.

Az ezzel kapcsolatos cselekedetekre novembertől lesz módunk. Életünket megváltoztató helyzetekbe kerülhetünk, spirituális fejlődésünk viszont csak akkor következhet be, ha a szellemi ismereteket az érzelmi állapotunk is követi.

..az Ikrek energia ismét visszaköszön… hiába olvasunk ezer könyvet, és beszélünk róla, ha nem követik tettek, melyeket szívből hiszünk/átérzünk.