Írta: Stewart Melinda
Legyél Te a fény az éjszakában
„Boldogok azok, akik nem félnek a magánytól, akik nem rettegnek saját társaságuktól, akik nem keresnek kétségbeesetten mindig valami tennivalót, valami szórakozást, valamit, amit megítélhetnének. Ha sosem vagy egyedül, nem ismerheted meg önmagad.”
( Paulo Coelho )
Kedves Olvasó!
Most így a karácsony közeledtével úgy érzem fontos beszélni erről a témáról. Hiszen sokan várják a szeretet ünnepét, sokan viszont rettegnek tőle vagy azért, mert egyedül töltik az ünnepeket vagy azért, mert olyan társaságban lesznek, amire nem vágynak, így a karácsonyt társas magányban töltik majd.
Először is beszéljünk arról, mi a különbség az egyedüllét és a magány között. Az egyedüllét az egy fizikai állapot, azt jelenti nincs senki körülöttem, egyedül vagyok a térben (házban, szobában, lakásban). Ez lehet egy én idő is, amit én választottam és amit pozitívan élek meg. A magány pedig egy érzelmi állapot, ami hiányérzettel párosul. Például egy kapcsolat vagy társaság hiánya. Ez nem mindig jár egyedülléttel, hiszen lehetek magányos társaságban is. A magány érzését megélhetem családban, párkapcsolatban, baráti társaságban és a munkahelyen is.
A társas magány okai különbözőek lehetnek:
- nem értenek meg igazán, úgy érzed más vagy és kilógsz a sorból
- nem tudsz kapcsolódni a társasághoz
- eltérő értékrend, érdeklődés van a felek között
- felszínes kapcsolatok, nincsenek mély beszélgetések
- párkapcsolati elidegenedés, érzelmi távolság megléte
Én is megéltem mindkettőt, az egyedüllétet és a magányt is. A magány érzése már gyermekkorban ki tud alakulni, amikor kiközösítenek az óvodában, iskolában azért, mert más vagy, mint a többiek. A másságot a társadalom általában nem díjazza. Ha más a bőröd, hajad színe, ha másként öltözködsz, gondolkodsz, beszélsz vagy viselkedsz, ha nem állsz be a sorba, és ki mersz állni a meggyőződésed, véleményed mellett a közösség könnyen kilök magából. Lehet mögötte bármi, irigység, féltékenység, butaság, egós játszma, a lényeg, hogy magányosnak érzed magad, akkor is, ha többen vesznek körül.
Én először gyermekként éltem meg a magányt, majd egy hosszabb párkapcsolatban. Férjem Új-Zélandi volt, azt hittem a nyelvi és kulturális különbségek miatt érzem magam magányosnak, vagy azért, mert távol voltam az otthonomtól. Igazából ma már tudom, ha nincsen mély lelki, érzelmi kapcsolat, ha nem lehetsz önmagad, ha szerepeket kell játszanod, azért, hogy megfelelj, ha nem lehetsz őszinte a másikkal és kiderül, hogy ő sem az veled akkor a távolság köztetek egyre nagyobb lesz és a magány érzése ott lesz benned, akkor is, ha a társad ott ül veled egy szobában.
A fekete bárány szindróma is idetartozik szerintem, amikor a családodban vagy a munkahelyeden nem találod a helyed. Egyszerűen csak másképp gondolkodsz, érzel, mint a többiek. Valahogy én egész életemben próbáltam megfelelni, érezni akartam, hogy megbecsülnek, szeretnek, de ezt az érzést magamban kellett megtalálnom.
Viszont a sorba nem akartam beállni, ha az nem egyezett az értékrendemmel. Ma már ez az erős megfelelési kényszer elhalványult, nem veszem magam körbe felszínes kapcsolatokkal. Kevesebb barátom van, de a kapcsolataim mélyek és őszinték. Rájöttem, hogy ha önmagaddal jóban vagy sohasem leszel egyedül.
Aki a csendben él az többet hall, mint aki folyton beszél. Mert a lélek hangja suttog, és csak akkor hallod meg ha nincs zaj körülötted. Nagyon sokan állandóan pörögnek, jönnek, mennek, felszínesen kapcsolódnak sok emberrel, hogy elnyomják a bennük lévő csendet. Félnek a csendtől, mert a csend tud hangos is lenni, és fájdalmas. Rengeteg ember fél az egyedülléttől, mert előtörnek belőlük az ősi traumák. Azt gondolják az élet egyedül veszélyes, túlélni csak társaságban lehet.
Mi lesz, ha megbetegszel, megöregszel? Ki fog gondoskodni rólad? Ki fogja majd a kezed? Kihez fogsz szólni? Mi lesz egyedül veled?
Pedig én azt gondolom az egyedüllét lehet ajándék. A leginkább így tudsz fejlődni, megismered önmagad. Az egyik legértékesebb kincs a világon szerintem az IDŐ.
Amikor nem kell rohanni, hajtani, megfeszülni, idegeskedni. Le tudsz lassulni, befelé tudsz figyelni, fejlődni tudsz. Ez társaságban nem megy. Az én idő kincs, azt jelenti fontos vagy magadnak. Rengeteg ember él egyedül, és sokan önszántukból inkább egyedül vannak, mint egy megalkuvó, lehúzó vagy bántalmazó párkapcsolatban. És amikor megfejlődték önmagukat, és készen állnak a párkapcsolatra, akkor egy olyan társ érkezik az életükbe, aki felemel, elfogad, bátorít és feltétel nélkül képes szeretni.
Az egyedüllét tehát szükséges a spirituális fejlődéshez. Ne a tömeget kövesd, hanem a saját önvalód. Ha megbarátkozol önmagaddal sosem leszel egyedül.
Sokan azért maradnak benne egy párkapcsolatban, mert a biztonságra vágynak. Azt gondolják egyedül félelmetes az élet. Pedig a biztonság érzését saját magunkban kell megtalálnunk. Persze ez nem mindig egyszerű, főleg, ha gyermekkorban, vagy bármikor életünk során elvették tőlünk a biztonság érzetünket.
Én például nagyon értékesnek tartom az énidőt, az egyedül töltött perceket. Ilyenkor tudok olyan tevékenységeket végezni, amik feltöltenek: tanulok, festek, meditálok vagy egyszerűen csak sétálok a természetben a kutyusaimmal. Ilyenkor rájuk figyelek, nem veszik el a figyelmemet mindenféle kósza gondolatok, ez az egyhegyűség, amikor egy dologra fókuszálsz, ez a meditáció alapja is egyben.
Aki egyedül jól van, és békében van önmagával az a társaságot nem arra használja, hogy elvegye a figyelmét önmagáról és pótolja vele a hiányzó érzéseket, hanem arra, hogy megossza az örömét és boldogságát a másikkal.
Hogyan éld meg az egyedüllétet pozitívan? Legyél jóban önmagaddal. Szeretettel legyél önmagad iránt, és ne menekülj felszínes kapcsolatokba. Értékeld és becsüld meg a saját társaságodat a hétköznapokon és az ünnepnapokon egyaránt.
A karácsony a szeretet ünnepe, de most ne csak másokra fókuszálj. Önmagad is szeresd és légy jó magadhoz az ünnepek alatt. Nem kell az üzleteket járva ajándékok után szaladgálni. Stresszelni azon mit süss és főzz a családnak, kit hogyan tegyél boldoggá. Mi lenne, ha ez a karácsony most Rólad is szólna? Lehet mosolyogva, könnyedén, vidáman is ünnepelni, felesleges kacatok és kalóriák nélkül. Egy közös társas játék, erdei séta is lehet felemelő. Nem kell hulla fáradtan beesni a fa alá, miután megfőztél, elmosogattál és elpakoltál mindenki után.
Mi lenne, ha első lennél végre az életedben?
Ez sokáig nekem sem ment könnyen. Dubaiban éltünk éppen, és elfáradtam az állandó adásban. Egyik nap a sivatagban sétáltam a kutyusommal, este volt és tikkasztó hőség, és hirtelen belém hasított egy furcsa gondolat. Mit keresek én itt??? Kinek az életét élem? Hosszú éveken át az első volt az életemben a férjem és a gyermekeim, majd a munkahelyem, a barátaim, a kutya, a macska következett, és a sor végén kullogtam én.
És abban a szent pillanatban a sivatag közepén rájöttem, hogy nem vagyok boldog. Nem élek önazonos életet és feláldozom magam másokért. Nem arról van szó, hogy ne szeresd a családod, és ne foglalkozz velük, hanem arról, hogy szeresd önmagad először, hiszen csak akkor tudsz adni másoknak is, ha van miből. Annyi embert láttam magam körül, aki nem volt boldog, nem azt csinálta, amit akart és nem úgy élt ahogy szeretett volna. Ne áldozd fel magad senkiért, és ne más életét éld.
Mert hogyan is várhatnád el másoktól, hogy szeressenek, ha Te sem szereted önmagad? És milyen példát mutatsz a gyermekeidnek, ha nem élsz önazonos életet, ha állandóan meg akarsz felelni másoknak? Ha szerepeket játszol és a végén azt sem tudod ki is vagy valójában? Nem önzés, ha magaddal foglalkozol, ezt úgy hívják önszeretet. Az önzés az, ha másokat arra kényszerítesz, hogy azt tegyék, amit szeretnél. Hatalmas különbség van a kettő között.
Így karácsony közeledtével most azt kívánom neked tiszta szívből, hogy légy fontos önmagadnak az ünnepek alatt is. A férfinek nem cselédre és kiszolgáló személyzetre van szüksége, hanem egy teljes értékű nőre, aki tisztában van a saját értékeivel. Aki nem hagyja, hogy kihasználják és eltapossák, aki megbecsülést érdemel, hiszen megbecsüli saját magát.
Aki tudja, hogy a legjobbat érdemli. A gyermekeid sem egy olyan anyára vágynak, aki mindig feláldozza önmagát a család oltárán. Olyan anyára vágynak, aki boldog, vidám és önazonos. Aki nem cseléd otthon, hanem királynő. Nincs szükség 26 féle süteményre, ajándék halomra a fa alatt, nincs szükség egy fáradt, kimerült édesanyára, aki igyekezett mindenkinek örömet szerezni, közben pedig a saját fénye kezdett kialudni.
Idén karácsonykor légy Te az ajándék. A boldogságodat, örömödet, tiszta szívedet oszd meg másokkal. Légy Te a fény az éjszakában, ami beragyogja a házad.
Ott légy, ahol szeretve vagy, ahol királynő lehetsz. Ne légy lámpás ott, ahol nem becsülnek. És hidd el minden Veled kezdődik el, ha a szívedben béke van, a családodban is béke lesz. Ha a családban béke van, a városban, országban és a világban is béke lesz. Ami bent az kint. Minden Veled kezdődik, fontos vagy. Mindenki fontos. Bárcsak tudatában lenne ennek mindenki.
Békés Boldog Ünnepet kívánva Neked szeretettel:
