Írta: Stewart Melinda
Vajon Te is elgondolkodtál azon, milyen lenne kilépni a mindennapok szürkeségéből, életed unalmasnak tűnő mókuskerekéből?
Mindennap ugyanakkor ébredsz? Ugyanaz a kávé? Öltözködés, reggeli, fogmosás és indulás… Hova is? A megszokott helyre, ahova hétfőtől péntekig jársz, a munkahelyedre, ahol a megszokott íróasztalod, kollegák, feladatok várnak. Az órádat nézed mikor lesz 4 óra, amikor hazamehetsz és folytathatod a napi rutinod.
Vannak emberek, akik hosszú éveken, akár évtizedeken át ugyanazon a munkahelyen dolgoznak és ugyanott élnek, ugyanaz a város, emberek, házak, éttermek, fák, bokrok veszik körül.
Ez számomra még leírva is fájdalmas. Én ezt biztosan nem bírnám. Az én lételemem a változás. Életem során, ha jól számolom több mint 18-szor költöztem. A főiskolás éveim alatt három különböző albérletben laktam, majd éltem és dolgoztam Ausztriában, Németországban, Belgiumban, Angliában, Olaszországban, Spanyolországban, Dubaiban, amikor újra hazaköltöztem. Az utazásaim alatt mindig új emberek vettek körül, új nyelveket tanultam, új iskolákban, óvodákban dolgoztam. Nagyon szeretek tanulni, és erre meg is volt a lehetőségem.
A diploma munkámat a kiégésről írtam, 100 pedagógussal töltettem ki a kérdőívem, ami alapján kiderült, hogy a pedagógusok nagyrésze a kiégéssel küzd. Vajon miért? A monotónia, ugyanazok a feladatok, a megszokott mókuskerék leszívja az ember energiáját, és van, amikor nincs idő és lehetőség töltekezésre.
A rendszer úgy van kitalálva, hogy születésed után pár évvel börtönbe kerülsz. Ha tetszik, ha nem járnod kell bölcsödébe, óvodába, iskolába, majd ezek elvégzése után a munkahelyedre reggel 8-tól délután 4-ig. És itt azt kell csinálnod, amit mondanak. Már kiskorodban megmondják: mikor ülj le, állj fel, feküdj le, sorakozz, csendben légy, ne kiabálj, ne sírj, ne hisztizz, azaz NE LÉGY ÖNMAGAD! Legyél jó katona, állj be a sorba, és mosolyogj hozzá, sőt élvezd. Ezt hívjak szocializációnak. Ahol az egyén megtanulja, hogyan kell beilleszkedni a társadalomba. Majd miután az iskolában, óvodában betörtek és megtanultad, hogy az van, amit a „főnök” mond, és neki mindig igaza van. Amikor elvették az önbizalmad, és traumatizáltak eléggé ahhoz, hogy megtanuld hol a helyed, akkor tovább léphetsz az élet új fejezetébe, amit már annyira vártál, a felnőttkorba. Jóhiszeműen azt gondolod, most majd szabad leszel, és azt csinálhatod, amit szeretnél, de ehelyett csalódások sorozata vár. Beosztják a pénzed, és az időd, megmondják mikor dolgozz, mennyit keress, mikor mehetsz szabadságra, és mikor nem…
Az egészben az a szörnyű, hogy ez annyira szépen ki van találva: pont annyit keresel, amennyi épp elég, ahhoz, hogy életben maradj. És azt a kevés pénzt mire fogod költeni? Ruhára, amiben majd dolgozni tudsz menni, benzinre és az autódra, amivel a munkába jársz majd, és az alapvető dolgokra, amik szükségesek az életben maradáshoz (élelem, fűtés, víz, villanyszámla, lakhatás valahol). A hó végére éppen elfogy majd a pénzed, és újra mehetsz dolgozni, hogy megélhess.
Azt gondolod, majd kitörsz ebből a mókuskerékből kicsit a hétvégen, próbálod magad utolérni, pihenni, kicsit töltődni, de valahogy a hétvége mindig túl rövid, és mindig újra ott van az a fránya hétfő. Gondolod, majd nyáron feltöltődsz, elköltöd a félretett kis pénzed, és egy pillantás múlva újra ott ülsz … a munkahelyeden.
Telnek az évek, és azt veszed észre, hogy az idő elrepült, megöregedtél és eljön a várva várt nyugdíjas élet, ami megint nagyon jól ki van találva. Jó esetben lesz elég pénzed élelmiszerre, gyógyszerekre, hiszen sajnos már nem vagy a régi. A lélek, ha kalitkába zárják megbetegszik. És Te be voltál zárva egész életedben. Az egyetlen kiút ebből a kalitkából a halál lesz. Viszont én nem arra a halálra gondolok, ami az életünk végén bekövetkezik, hanem arra, amit bármikor megtehetsz, ahogy a főnixmadár is meghal, majd újjászületik. Régi éned hal meg itt. Az az éned, akivel elhitették, hogy be kell állni a sorba, hogy úgy kell élni és viselkedni, ahogy a többiek. Ez volt a narratíva: születsz, szenvedsz, meghalsz, majd újra születsz… és folyt. köv.
Szerencsére van egy jó hírem, van kiút. Van kiút a börtönből, a mókuskerékből, a szenvedésből, a szürke hétköznapokból. Ehhez viszont változnod kell Neked ahhoz, hogy erre képes legyél. Leírom az ehhez szükséges lépéseket:
- Ébredj fel!!!
Lásd meg a valóságot. Láss rá az életedre, a rendszerre, a hazugságokra, amit elhitettek veled. Nyisd ki a szemed és a szíved az őszinte igazságra.
2. Figyelj befelé!
Kezd el megismerni önmagad. Ki vagy TE valójában? Nem a hivatásod, nem a bankszámlád, nem a külsőd, nem a gondolataid, nem az érzéseid vagy. Te egy önálló, fantasztikus teremtő lény vagy. Aki bármit képes elérni és megvalósítani, amit csak szeretne. Ehhez az szükséges, hogy szeresd magad, és elhidd magadról, hogy a legjobbat érdemled mindenből: párkapcsolat, munkahely, otthon, család, barátok… Kapcsold ki a rádiót, tévét és figyelj befelé!
3. Engedd el mindazt, ami lehúz!
Engedd el a negatív gondolataidat, hitrendszereidet, a félelmeidet, azokat a barátokat, akikkel már nem érzed jól magad, akik nem emelnek. Tárgyakat, amikről rossz emlékeid vannak. Ruhákat, amikben nem érzed jól magad. Tegyél rendet az életedben és magad körül. Ez egy hosszabb folyamat, adj időt magadnak a változáshoz, változtatáshoz.
4. Kérj segítséget!
Ha elakadsz, vagy útközben elveszíted a hited kérj bátran segítséget. Baráttól, családtagtól, coachtól, a lényeg, hogy olyan személytől kérj segítséget, aki lehetőleg magasabb tudatszinten van nálad, és már elérte azt amire Te vágysz. Ha hiszel a Teremtőben tőle is kérhetsz segítséget.
5. Változz, hogy az életed is változhasson!
Tanulj, fejlődj, olvass, hallgass olyan podcasteket, amik emelnek. Járj önismereti csoportba, ismerkedj magasabb tudatosságú emberekkel. Hasznosan töltsd az időd. Szeresd a tested, lelked, szellemed, és tápláld őket megfelelő táplálékkal. Meglátod ahogy Te változol, a környezeted is átalakul. Új személyek, helyzetek, lehetőségek lépnek be az életedbe.
6. Kezdj el ÉLNI!
Figyeld meg mi az, ami boldoggá tesz. És ezeknek a tevékenységeidnek adj helyet a napi rutinodban. Ez lehet tánc, zene, séta a természetben, írás, olvasás, festés, testmozgás, bármi, ami emeli a rezgésszinted, ami feltölt és mosolyt csal az arcodra. Ez az önszeretet elengedhetetlen lépcsőfoka is egyben. Fontos vagy magadnak és gondoskodsz a fizikai, mentális és lelki jólétedről is.
7. Gyógyítsd meg magad!
Sajnos nincs olyan ember, akinek ne lenne traumája. Ez lehet gyermekkorból, előző életből vagy szüleink traumáit is hordozhatjuk tudat alatt. Tele vagyunk sérülésekkel és sebekkel. Anyaseb, apaseb, sérült belső gyermek, párkapcsolati bántalmazások, munkahelyi konfliktusok, gyász… Sorolhatnám. Ezek igazából feladatok, amik megoldásra várnak. Ha szőnyeg alá seperjük őket, akkor újra és újra feltörnek majd. Ahhoz, hogy meggyógyulj traumáidból és újra boldog, önazonos életet élhess nagyon valószínű, hogy szükséged lesz segítségre, ugyanis a legtöbb trauma a tudatalattidban, mélyen elásva él, és nincs rálátásod. Elmehetsz terápiás csoportokba, megfelelő szakemberhez, aki segít rálátni a belső működésedre. Ez elengedhetetlen a gyógyuláshoz. Én 2015-ben költöztem haza, és 10 éven át dolgoztam magamon. Rengeteg időt és pénzt költöttem arra, hogy újra önmagam legyek. De megérte, mert már tudok nemet mondani, határokat húzni és hinni abban, hogy a legjobbat érdemlem.
8. Szállj ki a mókuskerékből!
Ha már ennél a lépcsőfoknál jársz, elengedted a negatív embereket, helyzeteket, ki tudsz állni magadért, ismered, szereted, elfogadod magad olyannak, amilyen vagy. Meggyógyultál a traumáidból, vagy úton vagy kifelé a gödörből. Megismerted és elengedted azokat a hitrendszereidet, amik gátoltak abban, hogy boldog legyél és önazonos életet élj. Gratulálok! Innen már könnyű lesz az út. Hiszen megtanultál befelé figyelni, tudod mi tesz boldoggá, tudsz kapcsolódni a felsőbb éneddel, aki vezetni fog az utadon. Itt az idő, hogy új életet kezdj. Ha a munkád nem tesz boldoggá, nem becsülnek meg, keress másikat. Az alkalmazotti lét egy alacsonyabb tudatszinten van, mint a vállalkozói lét. Nincs benne felelősségvállalás, kevés a kockázat, viszont nem te irányítod, mikor dolgozol, mennyit keresel, egy bábu vagy a sakktáblán. A vállalkozói lét szabadsággal jár együtt. A szabadság egy eszköz, hogy megéld önmagad. Teljes kontrollod lesz a munkaidőd és a döntéseid felett. Saját tempóban dolgozhatsz, és ha sikeres a vállalkozásod, sokkal nagyobb nyereséget érhetsz el, mint alkalmazottként. A lényeg és a legszebb az egészben, hogy azt csinálhatod, amit szeretsz és kiteljesedhetsz.
Biztosan hallottál már az „ÚJ FÖLD” -ről, amit mi teremtünk meg. Itt nem az lesz, hogy egész nap dolgozol, és azt csinálod, amit nem szeretsz, ami kimerít és elveszi az energiád. Az Új Földön, mindenki azt csinálja, amihez a legjobban ért, amit szeret és ami emeli őt. És ezt napi 4 órában, vége lesz az egész napos robotolásnak. Ehhez persze az kell, hogy az emberek felébredjenek, magasabb tudatszintre jussanak és megismerjék önmagukat. Hiszen van rengeteg ember, aki azt sem tudja magáról miben jó, mit szeret csinálni, és ha esetleg tudja is ezt nem hiszi el magáról, hogy ebből képes lesz megélni. Pedig mindenki jó valamiben, mindenkiben van potenciál, de ezt meg kell találni.
És most jön az utolsó lépcsőfok, ami nagyon lényeges.
9. Segíts másokon!
Ha túl vagy a nehezén, és elindultál egy új úton önmagad felé, akkor megváltozik a rezgésed, az energiaszinted, kitisztul az aurád. És már a jelenléted is pozitívan hat a környezetedre. Egy felébredett ember energiája sokkal erősebb, mint az átlag emberé, aki robotként éli az életét. A spirituálisan felébredt ember képes a jelenben élni és tudatosan reagálni a környezetére.
Ez a tudatosság erőt ad. Képes leszel jobban kezelni a kihívásokat és semlegessé válni a negatív helyzetek, emberek környezetében. Már nem tudnak kizökkenteni a belső békéd állapotából. Fényed egyre erősebben világit majd, és emeli a körülötted lévőket is. Tisztában leszel saját életcéloddal és belső értékeiddel. Az ilyen tudatosságú ember inspiráló és különleges élményt nyújt a környezetében lenni, mert rezgése harmóniát és nyugalmat áraszt.
Kedves Olvasó! Te most hol tartasz az életedben? Melyik lépcsőfokon állsz vagy haladsz-e egyre feljebb és feljebb? Azért vagyunk itt a Földön, hogy tanuljunk és fejlődjünk. Most két út létezik az egyik felfelé van, a másik lefelé húz. Te merre mész?
Én azért ismerem ezeket a lépcsőfokokat, mert megjártam őket. Én is ahogyan te is úton vagyok, és azért vagyunk itt, hogy segítsük egymást, fogjuk egymás kezét. Mutassunk utat, emeljük egymást. Hiszen már nem az a cél, hogy az egyén jól legyen, hanem a kollektív gyógyuljon. Amikor Te gyógyulsz és emelkedsz, a kollektív is gyógyul és emelkedik. Jó utat kívánok Neked felfelé és befelé! Ha segítség kell keress bizalommal! Bátorság, menni fog! Az élet szép, és egy gyönyörű utazás vár Rád.
forrás:
