Mire emlékeztet a süti?

Írta: Adorján Adrienn mesterhipnotizőr

Soha életemben nem szerettem főzni, ma mégis ez a téma lesz napirenden, mert szorosan kapcsolódik a nők egyik leggyakoribb problémájához.

Ételbe zárt varázslat

Társasági összejöveteleken figyeltem meg, hogy az asztalon mindig van chips, bolti pogácsa, keksz, stb, de házi készítésű sütemény többnyire nincs. Éppen ezért, amikor van, az valahogy sokkal jobban ízlik a többségnek. Látom a felnőttek arcán, mennyire más elfogyasztani. Látom a mindenféle korú gyerekeken, hogy éreznek benne valamit, amit talán meg sem tudnának fogalmazni. Lehet, hogy ennek egyik magyarázata az összetétel, de a lényeg az, hogy

A süti emlékeztet!

Megeszed és akarva-akaratlanul felidézi benned a gyermekkort, amikor még neked sütött a nagymama vagy anya. A süti emlékeztet a figyelemre, törődésre, szeretetre.

Azán vegyük például a húslevest. Azt vettem észre, hogy amint valaki otthon marad kissé meghűlve vagy náthásan vagy bármi miatt legyengülve, azonnal főzöm a húslevest. Tele zöldséggel, fűszerrel. Miért? Azért, mert amellett, hogy önmagában erősíti a gondoskodást, a törődést a meggyengült családtagban, ráadásul a fűszerek, zöldségek és csontok sajátos egyvelege táplálja a szervezetet.

Miközben ugyanarra emlékeztet, amire a süti.

Hiányállapotban létezünk?
Igen. Nem figyelünk egymásra, a törődés kimutatása nem trendi, a megosztottság mindenütt felüti fejét.
Nem azért, mert mások nem figyelnek ránk, hanem azért, mert mi magunk sem foglalkozunk önmagunkkal, nem figyelünk a testünkre.

A süti és a leves arra emlékeztet, ami jó volt, ami most hiányzik. Amire a 40+ generáció még emlékszik. A falusi nyaralásra, a nagyi sütijére, a családi összejövetelekre. Ehhez képest ma ebédet rendelünk, mert nyűg a főzés és idő sincs rá. Rohanunk, észre sem vesszük a másikat.

Hiányzik az öröm, a felhőtlen pillanatok, egy kedves mosoly, pár perc csend és nyugalom, a másik figyelme, vagy az, hogy kicsit elesett lehess. Pedig:

Amilyen az asszony, olyan a család.
Ha anya rendben van, a család is rendben van.
Ismerős?

Szerinted hány családban van rendben a nő? Akár anyaként, akár feleségként, akár nőként?
Nagyon kevésben!

Fakezű nők

Manapság (jó ideje) a nőt és férfit egyformává akarja tenni a rendszer, amiben élünk és mi magunk is. Pedig a férfi és a nő soha nem volt és nem is lesz egyforma, de mindig is egyenrangú volt. Csak a feladata más.

Felborultak a szerepek, a nők férfiasodnak, a férfiak nőiesednek. Eközben az, hogy a nő érzi, hogy nincs a helyén, egy erős belső feszültséget szül benne, amitől frusztrált, szorongó, ideges és többnyire boldogtalan.

Képzeld el, hogy kinyújtod a kezed és az egyre merevebb, keményebb. Végül már olyan, mint egy erős faág.
Képes vagy ezzel a merev karral átölelni valaki?
Képes vagy egy ilyen kemény karral megsimogatni valakit?
Ezt teszik az emberrel a mindennapok, a félelmek, a megfelelés, a viselkedés.

Ahogy rohansz, egyre csak keményedsz, pedig az erőd épp a lágyságban rejlik.

A süti tehát sokkal inkább arra kellene, hogy emlékeztessen, hogy
– törődj magaddal,
– figyelj magadra,
– szeresd magad,
– hozd magad egyensúlyba
akkor a süti sem fog már emlékeztetni és pláne nem lesznek hiánypótló étkezési szokásaid.

A fakézből egyszerre lágy szalagként ölelő kar lesz.

Ahogy önmagadra lelsz, úgy kezdesz rendbe jönni, mert
– már meg tudod húzni a határaidat,
– tudod már, hogy mit akarsz,
– magabiztosabb leszel,
– a múltra már nem fájdalomként, hanem tapasztalásként tekintesz,
– egyre többet mosolyogsz és egyre kevesebbet idegeskedsz,
– már nem szorongsz annyit,
– eszedben sem lesz többé másnak megfelelni.

Az ilyen nő mágnese a férfinak, akit egész lénye vonz, mert erős és ugyanilyen erős lehet mellette a férfi is.
Ezek a nők már most is itt vannak. Mindannyiunkban ott él, csak még sok az álarc, az árny, a félelem.
De ott van. Benned is.

Hajrá csajok!
Adrienn