Írta: Vadász Mária Magdolna asztrológus

Durván Skorpiós időszak van.

Nem csak, hogy október 23-val belépett a Nap a Skorpió jegyébe, de első uralkodó bolygója a Mars, lassan egzakt szembenállásba kerül másoduralkodójával a Plútóval. Megfejelve mindez egy Halottak napi, mindenszenteki, samhaini Skorpió Sötétholddal, Újholddal is.


Az asztrológusok közül, aki ír is, nem hiszem, hogy van olyan, aki ne foglalkozna most ezzel a komoly energiával. Hitrendszerüktől, tapasztalataiktól, és habitusuktól függően értelmezik, néhányan mást és mást domborítanak ki, de mindannyian megegyezünk abban, hogy nagyon komoly transzformációs időszak van. A kíméletlen igazságokkal való szembesülés ideje. Amit már régóta tudsz, de nem akarod elfogadni, beismerni, megérteni. Fájdalmas szembesülések ideje úgy önmagaddal, mint azokkal, akikről mást gondoltál, mint amik, akik.



Igazán már régóta zajlik ez, hiszen ráadásul ez a Plútó oda-visszacirkulált az elmúlt években a Bak és a Vízöntő jegye között, robbantgatva ezt-azt, felfordítva, kifordítva a világot kívül és az egyénen belül is. Halálos pontossággal rátapintva a legeslegfájóbb pontjainkra. Na jó, nem rátapintva, hanem konkrétan mélyen, durván beledugva, és megforgatva az ujját azokba a sebekbe, amelyekrő azt hittük már begyógyult.



És persze, hogy írunk a transzformációról, mert ez a spirituális emberek számára egy fontos téma, jaj, nagyon szeretnék, és persze mondják is gyakorta, hogyaszongya: „komoly transzformációs folyamatban vagyok” miközben minden pontosan ugyanolyan körülöttük és bennük is, mint korábban.

Semmi, a világon semmi nem változik, de simán elhitetik magukkal, hogy bizony ők mostan transzformálódnak. Mert az a baj, hogy ezt a transzformációt általában úgy képzelik el, hogy este lefekszenek, oszt reggel fölkelve minden meg van változva, ennyi volt, slussz-passz.

Soha, ismétlem soha nem történik így a valódi transzformáció. Vagy egy szinte észrevehetetlenül lassú folyamat, vagy ha Skorpiós, akkor atombomba csap be, és assetudod hol vagy, mert úgy össze leszel kuszálódva, mint vasorrú bába a mágneses mezőben.

A Plútó és maga a Skorpió jegy is a végletek energiáját hordozza. Nincs arany középút, nincs a Mérleges kompromisszum, nincs tovább a kecske is megmaradjon, a káposzta is jóllakjon lacafacázás. Nincs Halakos kislisszolás a helyzetekből, és nem érünk el semmit a könnyekkel sem. Nincs Rákos visszavonulás, kivárás, semmire nem megyünk az Oroszlános üvöltözéssel, az Ikrekes kidumálom magam mindenből, a Nyilas hatalmas optimizmusa, hogy a vége mindig jóra fordul sem segít, mert magától semmi sem fog jóra fordulni.


Elvétetik, aminek el kell tűnnie.
Az sem elég, ha a Szűz aprólékosan átgondolja, az sem hoz eredményt, ha a Vízöntő lazán hátat fordít vállat vonva, hogy őt ez nem érinti. De bizony, hogy mennyire érinti. A Bak kitartása sem lesz ide elég, és a Bika is hiába akarja megtartani mindazt, amije van. Sőt. Minél jobban ragaszkodik, annál több vétetik el. A Kos is okoskodhat, meg hepciáskodhat, de az ő feje fog összetörni, ha ész nélkül, izomból akar megoldani.

A Skorpió, és a Plútó más kávéház. És most a Mars sem Kosos, hanem Skorpiós, és a Hold is Skorpióssá lesz, mindez egyszerre, szóval ne higgyük, hogy ha a fejünkre húzzuk a takarót, és kivárunk, majd elmúlik.

El, kérdés mit hagy maga után. Az atombomba hatása is elmúlik előbb-utóbb, csak éppen nem marad utána SEMMI.





Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni, mondja a közmondás, és ez bizony mostanság értelmet nyer. A duda az egyik legnehezebb hangszer, hatalmas erőt, tüdőkapacitást igényel a magas szintű megszólaltatása, és végeláthatatlan gyakorlást, gyakorlást, gyakorlást… És… rengeteg áldozatot. Időben, anyagiakban, fizikai erőben és kitartásban. Sőt, a hallgatóságnak is kihívás.

Huzakodhatunk a döntéseink meghozatalával, de ha nem lépünk, most olyan energiák hatnak a térben, amelyek nem, hogy lépésre ösztönöznek, hanem felkapnak, mint egy tornádó. És hogy hol tesznek le, és mi marad belőlünk, azt nem tudhatjuk előre.
Két lehetőség van: vagy elébe megyünk a dolgoknak, és felszállunk arra a vonatra, ami most jön, vagy elmegy a vonat, de olyan vihart vet maga után, amely mint egy szalmaszálat, úgy fog megröptetni.



Megjelenhet ez betegségben, halálban, veszteségben, meglopatásban, balesetben, depresszióban, könnyekben, fájdalomban, félelemben. Riasztó? Az bizony. Kikerülhető? Igen, annak, aki az elmúlt években a tudatosság útját járta, és nem félt megtenni a halaszthatatlan lépéseket. Aki nem söpörte szőnyeg alá a bajokat. Neki most hatalmas hajtóerő a jutalma, amivel bármit kezdhet. A többiek…azt eszik, amit főztek.



A Skorpiós energia nem víz, hanem maga a jég. Sosem tudhatjuk mi történik a jégpáncél alatt. A végletek erői: egyszer fenn, egyszer lenn. Folyamatos belső átalakulást generál, akkor is, ha nem tetszik, ha nem akarod, ha ellenállsz. Utóbbi esetében annál fájdalmasabb a transzformáció. Húz a sötét, a mély, a titkos. Egyetlen döféssel képes pusztítani, ha nem magát, akkor mást. Ha nem mást, akkor önmagát.

Mit kíván tőlünk ez az időszak?


Ha nem törünk az ég felé, elpusztulunk.

Ha nem mentjük meg magunkat, elpusztulunk.

Ha még mindig kifogásokat keresünk, és mástól várjuk a megoldást (szülők, főnök, házastárs, kormány, állam, stb.)

belebetegszünk.

Ha nem engedjük el, elvétetik.

Ha nem mozgunk, megmerevedünk, testileg és lelkileg is.

Ha nem ébredünk rá a szellemi valóságunkra, ha nem tanúsítunk önuralmat, ha nem merülünk meg az önismeretben nem kerülünk ki ép ésszel ebből az időszakból.

Ha nem kontrolláljuk az indulatainkat, elragadnak, és hatalmas bajokat okozhatnak.


Felbuzog az irigység, és féltékenység, nézzük csak meg a közösségi médiát. Mint régen, mikor a boszorkányokat égették a főtéren, a csőcselék habzó nyálas szájjal fröcsög arra, aki más, mint ő, mást gondol, mást tesz, másként él, többje van, vagy csak egyszerűen meg meri mutatni magát.

Tombol a bűzlő sötétség, arc nélküli senkik nyúlkálnak a monitoron keresztül mocskos karmaikkal mindenki felé, aki a világosságban – nem fényben! – van. Aki arccal, névvel vállalja fel magát, aki nem fél kinyilvánítani, amit tud, most céltáblája a sötét erőknek.

Viszont: végre ők is megelégelték a csürhe aknamunkáját, egyre többen mondják ki, hogy elég. A verbális bántalmazók a rendőrség látóterébe kerülve felelnek tetteikért, vagy a nyilvánosság elé viszik szavaikat, pellengérre állítva őket.

Nincs tovább „ne törődj vele” attitűd, mert bizonyítást nyert, hogy minél kevésbé törődünk velük, annál jobban vérszemet kapnak. A világban a sötétséget csak erővel lehet megállítani, különben szétterjednek, mint a ragály, a kórság, a lepra, a pestis, és végeznek mindenkivel, aki azt hiszi, hogy azért, mert nem vesz róluk tudomást, elfogy majd az erejük. Dehogy. A sötét erő nem így működik. Nem abból táplálkozik, ha figyelnek rá, de nem ám. Hanem abból, ha teret kap, ahol szabadon garázdálkodhat.

És itt léphetünk bele a transzformációba. A mélyre szállás jelentse azt, hogy felismerjük magunkban a gonoszt, az irigyet, a féltékenyt, a bántalmazót, és mindezt hajtóerővé formáljuk: nem leszünk fiatalabbak, a korral nem lehet küzdeni, de minden nap tehetünk azért, hogy jobban nézzünk ki, hogy erősebb legyen a testünk, hogy egészségesebbek legyünk, hogy aktívabbak, vidámabbak, örömtelibb életünk lehessen.

Hogy tisztán tartsuk a gondolatainkat, hogy ne bántsuk egymást. Nem kell szeretni, hagyjuk ezt a spiri maszlagot, a Skorpiós energia nem erről szól. De amit, akit nem tudunk szeretni, engedjük el, ne pazaroljunk rá energiát, ne foglalkozzunk vele. Mindenkinek van elég söprögetni valója a maga poklában, hogy stílszerű legyek, tegyen ott rendet.

Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni!

Most megyünk a pokolba, már ott állunk a kapujában. Egyénileg és kollektíven is. Társadalmi szinten, országok szintjén.
Nem választás kérdése, hogy bemegyünk-e.
A kérdés viszont, hogy hogyan jövünk ki.




Kijövünk-e?
Vagy elveszítünk számunkra fontos dolgokat, személyeket, munkát, ingatlant, ingóságot, szellemiséget, barátságot… az egészségünket… az életünket.
Vagy…ledobjuk magunkról saját láncainkat, és pontosan az ellenkezőjét csináljuk annak, ami eddig romlásba vitt. A Plútó-Mars szembenállás, és a Skorpió Hold mind hatalmas szenvedélyt generál!

Mire használjuk ezt a szenvedélyt? Hogyan vezetjük le a szexuális energiánkat, a bennünk felgyülemlett erőt? Mert ha sehogy, akkor bizony elpusztít. A ledugózott vulkán egy idő után mindenképpen kitör, váratlanul, és rombolón! Ezt az erőt nem lehet áttranszformálni, meg kell élni valahogy. Egy jó szex, vagy edzőterem, vagy futás, vagy aktív fizikai munka, tökéletes megoldás arra, hogy megéljük, kiéljük. És mindez Mars, Plútó, Skorpió analógia!



Mély és elemző gondolkodásra sarkall ez az idő. A problémák gyökerének megvizsgálására, és aktív, fizikai cselekvésre. Minden lehet most, és mindennek az ellenkezője is.

Vadász Mária Magdolna
asztrológus,

család-, és rendszerállító,
spirituális támaszadó


E-mail: csontasszony67@gmail.com


Facebook, TikTok: Csontasszony