Még ma is tabu

Írta: Sóvári Melinda asztrológus

Halál, elmúlás, veszteségek

Amikor szóba kerül ez a téma, még mindig a legtöbben fejvesztve menekülni kezdenek, legtöbbször ki sem lehet ejteni azt a szót, hogy halál…

A modern kor embere annyira eltávolította magától a halál, az elmúlás minden formáját, hogy sokként éri minden veszteség , és traumatizálódunk általa.

Váránaszi egy indiai város, ahová akkor mennek az emberek, ha érzik, hogy közeleg a vég. Beülnek egy kis szobába, és várják a halált. Felkészülten éri mind őket, mind pedig családtagjaikat a vég. A halál előtt mindent elosztanak, ami a földi javaiknak mondható, csak 1-2 váltás ruhát hagynak maguknak, melyet aztán a holttesttel együtt szintén elégetnek.

Miért? Azért, mert a testünk apró részei mind-mind tartalmazzák tudatunk apró szikráit, és amikor meghalunk, a tudatosság szeretne összesűrűsödni, hogy könnyebben távozhasson. A ruháink, tárgyaink telis-tele vannak apró bőrdarabkákkal, hajjal, mindezt nagyon nehéz ezernyi részecskéből összeszedni. Így a tudat szóródva távozik, a tudatosság jóval alacsonyabb szintjén.

Vajon jó, ha erről nem beszélünk? Nem látjuk, nem halljuk? Szeretteink kórházban halnak meg, a holttestet meg sem nézzük inkább?

Nem, egyáltalán nem jó, hiszen amire felkészülten várakozunk, az nem fog akkora szenvedést okozni, mint amiről hallani sem akarunk. Az élet természetes velejárója, mégis inkább elfordulunk, ha szóba kerül.

Teljesen értelmetlen egyébként, hiszen MINDEN EMBER előbb vagy utóbb fog találkozni élete során az elmúlással, a veszteségekkel és a halállal.

Minden asztrológiai jegy közül a Skorpió hangsúlyos embereknél jelenik meg a lemondás leginkább.

Szándékosan nem jegyet írok, hiszen egy Skorpió Nap, Hold, ASC, a 8-as házas túlsúly, a Skorpió Szaturnusz, vagy Jupiter, a hangsúlyos negatív jegyben álló Mars, vagy hangsúlyos Plútó etc. mind-mind hozhat Skorpiós Sorsfeladatot. Elég azonban egy Szaturnusz, vagy egy Neptunusz, ott is lemondhatunk. Most itt nem részletezem, mert ezer aspektust kell figyelembe venni, fényszögeket, jegyeket, házakat, bolygókat és ezek összefüggéseit, melyet a horoszkóp egésze mutat meg.

Mindenkinek állnak valahol a képletében Skorpió urai

(Mars és Plútó), és mindenkinek kezdődik valamelyik háza a Skorpióban (kivétel közbezárt házaknál).

Tehát valamennyiünknél megjelenik valamelyik életterületen a lemondás, veszteség, vagy a halál.

Hogy miről, vagy kiről fogunk lemondani, valójában saját döntésünk, saját választásunk, mellyel asztrológus segítsége nélkül nem lehetünk tisztában.

Mindezek elfogadása nem egy nap alatt történik…hanem akár hosszú évek fájdalmas önismereti úton való munkájának nagyon nehéz eredménye. Azonban minden jegynek érdemes munkálkodni rajta, mert a végső valóság az, hogy minden amit itt „birtoklunk”, azt egy napon el kell engednünk. Attól, ha homokba dugjuk a fejünket, még így van.

Azért érdemes szembenézni ezekkel a dolgokkal, mert ha idejében felismerjük, és gyakoroljuk az elfogadást, sokkal békésebben éljük meg veszteségeinket, és végül az elmúlást.

Egy horoszkóp elemzése kapcsán nagyobb eséllyel történhet meg az elfogadás,

ha rávilágítunk az egyén feladatára az analógiák szintjén. Pl. ha valakinek tönkrement a vállalkozása, és kétségbeesetten keres fel, hogy mit tehetne ellene. Hasznos tanács lehet az, ha az asztrológus elmondja neki, hogy ehelyett pl. a gyermekét is elveszíthette volna. Az ügyfél rá fog jönni, hogy egy vállalkozás elvesztése sokkal de sokkal jobb megoldás a Sors részéről. Mindjárt más szemmel tekintünk egy élethelyzetre.

Vagy ha a gyermekünk egy másik kontinensre költözik, ezt hatalmas veszteségként éljük meg. Akkor azonban, ha a szülő képletében gyermekvesztés van, mint egyik lehetőség a feladata megélésére, mindjárt más színben látjuk a költözést, könnyebben el fogjuk engedni őt.

Higgyük el, a Sors mindig azt veszi el, ami a legkönnyebb, azt viszont mindig megtartja, ami a feladat. Pl. ha valakinek Sorsfeladata a gondoskodás, mindaddig elesett, beteg, gyámoltalan, kiszolgáltatott embereket fog elé sodorni az élet, amíg erre hajlandó. Így kívül élheti meg a gondoskodást. Ha belefáradván nem akarja csinálni a feladatát valaki, utolsó esélyként, végső esetben hozza csak a Sors a róla való gondoskodást. Azt pedig máshogy már nem tudjuk megélni, csak az egészségünk elvesztésével. A feladat marad, gondoskodás marad, kérdés hogyan fogjuk megélni.

Gondoskodunk mi, vagy rólunk gondoskodnak…a Sors olvasatában mindegy.

Meg kell találnunk a megnyugvást, de azt csak a dolgok megértésével tudjuk feldolgozni, elfogadni.

Nos…kedves Olvasó, ez az egyik legnehezebb emberi feladat itt a földön, de ha tisztán látjuk, hogy semmi és senki sem a miénk, rájövünk, hogy nincs is mit/kit elengedni.

Itt az idő túllátni az anyagon, felül emelkedni a téves birtoklási vágyakon. Hagyni ami jön, hagyni ami megy, és a békés szemlélődés állapotát keresni. Hiszen úgysem tudjuk megakadályozni a változást. Az elmúlás csak a változás része. A körforgás pedig örök.

Szeretet és áldás kísérjen utunkon!

Sóvári Melinda asztrológus