SZÉGYEN JEGYRŐL-JEGYRE

Írta: Steiner Gergely

Olyan ember nincs, akinek nincs szégyenkeznivalója. Nekem ne jöjjön senki se azzal, hogy neki nincs mit szégyellnie!

Pont emiatt lettem asztrológus, hogy halvány lila gőzöm sem volt, hogyan kell az ilyesmit „kezelni”. Látszik a horoszkópban? Igen! Mi a teendő? Semmi! Erről beszélni egyetlen nevelő és oktató magyarázattal sem találkoztam. Miért? Mert nem illik róla beszélni. Mi van, ha mégis, beszéljünk róla? Semmi se változik, a szégyen marad egyszer és mindörökre.

Vannak olyan beidegződések, melyek tiszteletre méltóak! Én úriember/úrinő vagyok, hogy gondolod? És ezzel letudva! Pedig urak és úrinők nincsenek, hanem hazug beidegződések. Hogy jön ide a tiszteletre méltóság? Nos, úgy hogy „ne szólj szám, nem fáj fejem” és így máris felér egy beismerő vallomással, hogy szégyen az, amit látunk és beszélnénk róla! Egy életen át lehet játszani! Lebukunk? Le, bizony ám!

Bárki azzal áll elő, hogy szégyen amit ez, vagy az, amit és ahogy csinál, egészen természetes és „vérében” van! Jelen időszakban – jó-e, vagy sem, passz – a médiában, és különösen a Facebook, és más instagram oldalakon már név szerint le lehet valakiről szűrni, hogy ki fia borja! Igaz az is, hogy az intelligencia nem az iskolázottságtól van, hanem jellemkérdés! Mint asztrológus, nem diagnózist gyártok, hanem hallgatok, mert hallgatnom kell, hogy: erről és nyíltan inkább nem mondjak semmit! De, szégyentelenül szembesíthetek jegyről-jegyre, ami kimondatlanul egytől-egyig tények!

Jegyről-jegyre a szégyen kendőzetlenül

Aki tudja a Nap, a Hold ás az ascendens jegyét vegye úgy, hogy egyik sem különb a másiknál!

KOS erőfecsérlő módon önmagát járatja le, amikor üres szólamokkal tetszeleg. Fel sem merül benne, hogy másiknak lehet szabad akarata! Nemes dolgokra képes, de fenn hordja az orrát, és gőgösen adja mások tudtára, ki az úr a házban! Viszont, beszélni azért erről – testbeszéddel leginkább – neki nem fér bele a profiljába. Nem riad attól sem vissza, hogy zsarolja azt, akinek több van a fejében, tetteiben. Ha költekezik, az az ön számára bocsánatos bűn.

BIKA esetében egészen természetes, hogy konok és makacs módon addig veri a tam-tamot, amíg mások kénytelen-kelletlen visszavonulót fújni kényszerülnek. Fel sem tűnik neki, de nekünk sem igazán, hogy szégyelli, hogy kevesebb a másiknál, inkább dogmatikus módon saját igazát szajkózza. Be nem vallaná, hogy önző olyannyira, második hely nem elég, vagy egy nem elég, minden az enyém, legyen az hús-vér ember, vagy a lyukas húszfilléres. Nem szégyelli, hogy hűtlen, de – örök szlogenné vált – „más nője/pasija zöldebb”, és erkölcstelenséggel meri vádolni a másikat!

IKREK dolgában hangzatosan, vagy eskü alatt vallja, erről-erről semmit sem tud, semmit sem mondott el arról, amit maguk között bizalmasan megbeszéltek. Konkrétan, mesterien előadja: nem mondom el senkinek, hisz magunk köz vagyunk. Ez már így is több, mint szégyen! A bizalmat irányába mélyen a normál színt alá nyomja. Ízig-vérig tisztában van, ill., lehet azzal, hogy hazugság az, amit állít! Örök talány, hogy – maga-magának is – mitől tompul le az agya, és így embrionális módon igyekszik az emberek bizalmába férkőzni. Beszéljünk róla, de mi is itt a kérdés?

RÁK esetében egy nagyon frappáns idézet jut eszembe a szégyen megfogalmazására! Hofi után szabadon: „már akkor is senki volt, amikor volt valaki”! A szentimentalizmusa, szeszélyessége és a túlérzékenysége – szerettei számára is kényes téma volt – így a burában „megengedhette” magának, hogy ezzel „operáljon” (zsaroljon) azt, akit csak akart. Nem szégyellte, hogy a szűk körben „el innen, de jó messzire” stílusban áldozati bárány szerepben vívja ki mások figyelmét. Ha másutt is ez kiderült és jól kiismerték, akkor szégyentelenül visszakúszik oda, ahonnan kiszerettette magát!

OROSZLÁN dolgában megmagyarázhatatlan, hogy mitől olyan elbizakodott? Szégyellni kéne? Úgy gondolja, hogy „uralkodó” így – nem királyság – hanem ez fenséget jelent, önmagán és nem mások felettit jelent! Saját magán tudja felmérni, hogy mennyire tekintélyféltő és mire fől? Ha bemegy a romok közé, vagy feláll a pulpitusra, kár azon töprengenie, hogyan alakított anno a múltban, vagy hogyan szeretne, vagy kell alakítani a jelenben! A despotizmusa, legyen az bűntudat nélküliség, vagy lelkiismeretlenség: szégyen.

SZŰZ esetében az a helyzet, hogy alapjaiban lehet (maradhat) egy életen át kritikus, de szégyenkeznivaló amikor szőrszálhasogató, szkeptikus és hisztériás, amikor nem „szakszerűen” állnak mások a feladataikhoz. Jellemző lehet, hogy ön szégyentelenül nehezen ismeri be, hogy ön sem tévedhetetlen, prűd és sértődőst „játszik”! Szégyellheti magát, ha nem képes belátnia, hogy mindenki követhet el hibákat. Ha ön nem segítő módon gyakorlatias, inkább lealacsonyít mindenkit aki a maga módján , vétség! Tanult-e a hibáiból, vajon fejlődött? Minden jóvátehető, vágja?

MÉRLEG a legnyilvánvalóbb szégyene az, hogy képes mindent elnagyolni! Meztelen a király(nő) szerepében, sokszor azt sem veszi észre , de páváskodik! Kétségbe ejtő, hogy az ingatag és a megalkuvó viselkedéseit képtelen helyén kezelni, merő hiúságból! Ön fecsegő, akik képes arisztokratikus magasságból szemlélni a környezetét, s megfeledkezik arról, hogy az ember faj egyede, akit éppen úgy érhet sértés, frusztráció, épp úgy „elcsúszhat a banánhéjon”, mint bárki más. Ha csorba esik az imázsán, foggal-körömmel is harcba indul, hogy önt hős békítőnek lássák

SKORPIÓ ez esetben a legegyszerűbb a tényfeltárás! Nem szégyell semmit sem, amire büszkének kéne lennie. Büszke arra, amit valójában szégyellnie kéne! Önnél a bosszú sportszerű reváns; ami pedig sima reváns lehetne, az inkább véresen komoly bosszú. Ha brutálisan, akkor ott kő kövön semmi, és senki sem marad „életben”! A szégyen önnél olyan mint egy spájzban a nyáron eltett gyümölcsbefőtt, amit télen – vagy alkalmas időben – jóízűen megemészt. Egyáltalán nem szégyelli, hogy szenvedélyes, bizalmatlan és ravasz egész évben, azzal a céllal, hogy kinyírhasson valakit!

NYILAS történéseiben a szégyen is, ahogy sokan mások esetében is, csak más módon, nagyzolós! Háryjános-módra nem általja a népeket azzal szórakoztatni, hogy a nem helyén való eseményeket a pulpituson úgy adja elő, hogy nélküle ez (a siker) meg sem történhetett volna. Nem szívesen használom az a kifejezést, hogy egy nagy csibész, mert még megsérteném . Más megközelítésben nyüzsgő karakter, aki szemrebbenés nélkül kimondja: emberek, fogjuk meg és… vigyétek! Kikéri magának, hogy lusta lenne, csak ügyesen és kíméletesen kilóg a tisztes társaságból.

BAK életeseményeiben a szégyen szót, ön, mint minden mást megfelelően hét pecsétes lakat alatt tart. Egy, hogy mindenki önben az látja, hogy törekvő, de senki sem sejti mennyire törtető. Kivétel nélkül kijelentjük önről, hogy szolgálatkész, miközben gépiesen és vakon engedelmes. Amikor látványosan és szimpatikusan tartózkodó, a háttérben erőteljesen kisebbségi érzetű. Erre kínosan ügyel, hogy empatikusan álljon bele a projektbe, de ki hinné: hideg, rideg és számító. Hogyan is van ez? A természet megáldotta póker arckifejezéssel, így játszva örülhet és szégyenkezhet egyszerre.

VÍZÖNTŐ szégyenérzetét úgy képes palástolni, hogy agyament módon különcködik, minden ilyen dolog esetében a szégyen érzetének ez a „kulcsmomentuma”. Alapjaiban egy zseni, de – sokszor magam sem jöttem még rá – vajon az extrémitásait maga is voltaképpen szégyelli? Megkísérlem definiálni önt, megosztom a véleményemet, hogy ön mindegy szégyell-e valamit, különc módokon igyekszik még önmaga elől is elrejteni valódi (zseniális) énjét. Agyilag különb mindenki másnál, és inkább bohóckodik, mint szégyenkezzen mindenki más oktondiságai miatt!

HALAK ügyben a helyzet a következő: a jellemgyengeség! Megmagyarázom, aki érti, az tudja miről beszélek, aki nem annak nem oszt, nem szoroz! Jellemgyengeség, hogy könnyedén „felvesz” olyan „szerepeket”, melyek valójában vágyálmok! Szétfolyik idejekorán, vagy jóval később, amikor már nincs mit tenni, olyan helyeken sertepertél, ahol nem kéne! Ez mi, ha nem szégyen! Nincs, nem lehetne szégyellnivalója ott, ahol a jellemének megfelelően fel tud oldódni, ahol értékelik az odaadó, gyengéd és őszinte karakterét. Mit csinál? Hol él most? Nem szégyelli magát, ha nem a helyén van?

Természetesen szégyen szemre ki merem jelenteni, hogy a jelen sorozatban a magam Nap, Hold és az ascendens jegyem a számomra is már nyitott kérdés. De ahogy jeleztem, halkan magamba tartom, mint mindenki. Így, igazából szégyellem, hogy igenis, így én sem vagyok teljesen hibátlan. Aki megsértődne, az is legyen a saját magánügye!