Ülj a tükör elé!

Mindenkinél mást és mást jelent, jelenthet. Gyakran megesik velem szóban és írásban is, mert ezt jól betanultam szóról-szóra: „Nézz szembe önmagaddal! Ülj a tükör elé és nem kell senkinek sem láthatási engedélyt kérni, bármikor megteheted. Azaz, nem kötelező nyíltan bevallani, itt senki sem tökéletes, így én sem!”

A Cserepes Művelődési házban – anno az asztrológus dzsemborin – hallottan legelőször, rögtön több értelmet nyert a szótáramba.

Felvettem a tevékenységi körömbe. Magamért és másokért is. Az utóbbi nem mindig tetszett, de – szó szerint – muszáj volt, hogy értsem a mondanivalóját. Minden egyes saját fényszögeimet „falhoz állítottam” és rákérdeztem önzésből! Mindenki más fényszögeit is „falhoz állítottam” és rákérdeztem, kirajzolódott és a jelleme, sorsa, minden olyan dolga, amivel nekem is szembe kellett néznem. Ez a képzeletbeli – és az élő és a valódi – tükröm, a mai napig üzemel nálam…

Mi a lényeg? Már-már, több százszor, vagy ezerszer láttam (kiolvastam) ezeket a tranzitokat. Ez olyan, mintha a személyes színházamban ezerszer is látnám az „István, a király”-t. Aspektusok és a szavak újra és újra más-más értelmet nyertek.

Megértem már minden planéta túlkapásait – ne feledjék, asztrológus vagyok -, csupán azért, hogy a pofavizit után mi rajzolódik ki az ábrázatomon, amikor szembesülök (mások) problémáival.

A saját magamét elrendeztem és a helyén kezeltem, kezelem és a jövőben sem máskülönben. Az alapbolygók, mint sorról-sorra nem a bűnbocsánatot kérések érdekében, de nem is tessék-lássék módon. Bárki, akárki ki is, aki tudja a sajátját, hiba lenne a homokba dugnia fejét, végtére is nem egy strussz az ember!

Amikor marsikus jelenségekkel találkozom egy képletben akkor a tétlenség, ahogy a fájdalom nélküliség is, a fő gond forrása! A fényszögei elárulják önként és dalolva, hogyan áll a határozottság, vagy határozatlanság dolgában, hogyan áramlik a képletében a buzgóság, vagy a mi is az oka a puhányságainak.

Amikor vénuszi jelenséggel kellett szembenézni – mások helyett is – tapasztalom, hogy a pénztelenség, a szegénység, és az egyedüllétek a problémák gyökerei! A fényszögei tálcán kínálják a számomra, hogyan is áll birtokviszonya, vagy birtokló viszonya. Enged-e a 21-ből, vagy el se tud számolni huszonegyig.

Amikor a merkúri jelenségeket kellett megértenem, rájöttem, hogy az összes hiba forrása a gondolatszegénység, és a cselekvőképtelenség!

A fényszögei itt is elárulják önként és dalolva, hogy mennyi benne az oktalanság, mekkora mentális defektusa van, de az is igaz, mennyire intelligensen ismeri fel a veszélyt.

Amikor a luneális (Hold) jelenségeket fedezem fel egy – asztrológiai – körön belül , rögtön elsőre szembetűnik, az otthontalanság (hazajár, de nincs otthon).

A fényszögei kiteszi a küszöbre elém, hogyan kötődik, vagy miért is nem kötődik a gyökereihez. Honnan, kitől ered a „hattyú halála”- effektusa benne.

Amikor a szoláris jelenséggel szembesülök, a Napba se lehet sokáig nézni, így aztán semmit se látok, talán jobb is, ha nem látok semmit.

A fényszögei a Napnál is világosabban képembe ordítja, mitől olyan felfuvalkodott, mitől olyan hiú, ki miatt engedheti meg magának az ellenőrizetlen úrhatnámságot.

Amikor a jupiteri jelenséget kell megfogalmazni, itt az érzelemnélküliséget és a hitetlenséget kell kiemelni szívfájdalom nélkül. A fényszögei egyértelműsíti nekem, hogy a megalapozatlan büszkesége miatt, vagy a kevés önbizalma-e az, ami miatt képtelen önfegyelmet gyakorolni, amiért gyártja a konfliktusokat.

Amikor a szaturnuszi jelenségeket kell beépítenem a köztudatba, a hivatás-, vagy a kötelességtudat kérdésében hogyan is áll a delikvens. A fényszögei nyilvánvalóvá tudják tenni a számomra, honnan ered belőle a pesszimista beállítottság, tán kényszerességből, elnyomott-e, vagy ő maga az elnyomó?

A neptunuszi jelenségeknél ki kell tudni várni, hogy mikor száll fel a köd a kobakjában és lássam is az önzetlenséget. A fényszögei a mélységekben tapogatást jelenti a számomra, hogyan őrizzem meg a földi életben – a való világban -, nehogy olyat mondjak, hogy elveszítse a józan ítélőképességét.

A plútói jelenségeknél egy kissé meglepő lesz, egyszerű a képlet: valami vagy fekete, vagy fehér. A fényszögei így nem okoznak különösebb gondot, hogyan látszódik – asztrológiailag mindenképpen – előretör-e, vagy túltolja a dolgait. Más esetben túldolgozza magát, vagy küzd saját maga ellen is kíméletlenül.

Senki se merészeljen megvádolni azzal, hogy nem látom a szépet és a jót az égi jelekben. A pofavizitek során az én képemet tartom a tükör elé – másokért! Remélvén, hogy talán ő is azt látja, amit én, így meg is néztem. Ha nem, akkor sincs nagy baj, levette a sors rólam ezt a terhet, átruházta az utódaimra! Így megy tovább ez rajtam kívül, és már-már hatezer éve is érvről-évre!

Steiner Gergely asztrológus (sk)