Tavaly karácsonykor volt utoljára mágikus szertartás itt az oldalamon, most ideje van ismét.
Augusztus 28-án hajnalban részleges holdfogyatkozás kíséri a Halak Teliholdat.

Különösen érintett vagyok, mert gyakorlatilag egzakt a radix Napomon jön létre. A múltkori Oroszlán Újhold pedig a radix Holdamon jött létre, szóval mondhatjuk, hogy nagyon komoly hintában vagyok.

Olyan érzelmi és mentális cunami ez, amit úgy tudok a legjobban szemléltetni, hogy állsz fenn a hegytetőn, a hegy lábáig ér az óceán, és látod, amint egyszerre a horizonton kiemelkedik a víz, hatalmas hegy lesz belőle, és te csak nézed, és nem hiszel a saját szemednek: a vízhegy egyre közeledik, az idő hirtelen megáll, a légnyomás növekszik, rémisztő, pokoli morajlás a távolból, mindenhonnan, a torkodban érzed a szorító félelmet, baszki ez mindent le fog darálni, gondolod, és tudod, hogy már nincs hova menekülni, nincs hova alkudozni, nincs opció, ezt vagy túléled, vagy sem, de legalább a hegy tetején vagy, és abban bízol, hogy nem lesz akkora a mindent elsöprő és elárasztó víztömeg, ami felér a hegyed tetejéig, hogy megúszod valahogy ép bőrrel, ép elmével…

Nos, úgy tűnik eddig megúsztam, ezt a két hetet is, ami az Oroszlán Fogyóhold és most a Halak Telihold között volt, sőt megúsztam eddig mindent az életemben, és valahogy mindig szintet léptem, jól jöttem ki belőle, lett légyen az bármilyen fájdalmas is életem bármely szakaszában, különböző időszakok lezárása, és talán most, hogy a cunami ideért, és elmosott mindent, ami nem hozzám tartozik, a víz lassan visszahúzódik, már láthatóvá válik a tiszta terep…

Mindennek a kiteljesedése lesz részemről ez a holnap hajnali Telihold a Napomon. Hogy utána mi lesz, azt nem tudom, és nem is akarok találgatni. Mivel a cunami elvitt mindent, ami már nem tartozik hozzám – legalábbis nagyon remélem, hogy nem maradt semmi mocsok a közelemben -, így a holnappal egy új időszámítás kezdődik. Hogy ebben az új időszámításban én mit teszek, és hogyan, az abszolút rajtam áll.

Sokszor kérdezik akik asztrológushoz fordulnak: és ez nekem jó, vagy sem? Ez jót hoz nekem, vagy sem? Erre soha, de soha nincs egzakt válasz. Mert mindenkinek más a jó, és más a rossz. Egy biztos: ami rossznak tűnik elsőre, utóbb mindig kiderül, hogy hála az Istennőknek, hogy úgy alakult… szerintem ezt a tudatosság felé haladó ember tudja.

Mindenhol hallhattok, olvashattok a mostani Teliholdról, különösen azért fontos, mert a Halak jegyében jön létre.

A Telihold mindig a beteljesedés, láthatóvá válás és elengedés témáját hozza be. Most ez megfejelődik egy holdfogyatkozással, ami még inkább mélyíti a képet: a Hold teljességében belép a Föld árnyékába és egy időre sötétbe kerül. De attól még nem szűnik meg teljesnek lenni.

A múltkor írtam a Napfogyatkozásról, hogy sok régi hagyomány szerint nem jó ómen nézegetni, és ez a holdfogyatkozásra is vonatkozik. Az ókori Mezopotámiában a holdfogyatkozást komoly ómennek tekintették, különösen az uralkodóra és az ország sorsára nézve; fennmaradtak kifejezetten holdfogyatkozásokat értelmező agyagtáblák és hozzájuk kapcsolódó imák is.

A hindu hagyomány bizonyos ágaiban pedig kifejezetten azt tanácsolják, hogy a fogyatkozás idején ne nézzék a Holdat, inkább mantra, ima, meditáció történjen. A navahó hagyomány egyik dokumentált leírásában pedig mind a nap-, mind a holdfogyatkozás idején azt mondják: az ember maradjon csendben, ne egyen, és kerülje a fogyatkozás nézését. (forrás: internet)

Szóval mivel én a tradicionális szemléletet képviselem e témában is, jobban hiszem a régi, rituálékat, és inkább azokhoz igazodom, én biztosan nem fogok kiállni hajnalban nézegetni a fogyó Holdat sem.

De ettől függetlenül mindenki azt csinál amit akar, senkit nem akarok meggyőzni semmiről, pusztán elmondom én hogyan gondolkodom erről.

És azt mondom még el, hogy hogyan fogok holdvizet készíteni most.
Mert ha már Holdanyához kötök egy szertartást méltóbbnak találom, hogy amikor ő árnyékba borul, nem bámulom. Csendben hagyom végigmenni rajta. Nem teszem látványossággá, nem kukkolok.

Szóval én ma este a következőt fogom tenni.
Először is ez a rituálé nem arról szól, hogy kérek. Azt akarom elengedni, végleg, ami már nem tartozik hozzám, ami nem az enyém. És visszahívni azt, ami mindig is én voltam/vagyok, és hozzám tartozik. Csak az elmúlt évtizedek úgy raktak rá egyre több fátylat, hogy a fénye teljesen eltűnt. Ezeket a rárakott, ráégett, rákötött fátylakat akarom én most eltávolítani.
Egy tiszta, lezárt üvegbe ivóvizet teszek, és este kihelyezem a természetbe, az éjszakai ég alá.
Egy papírra felírom: „Elengedem, ami már nem tartozik hozzám.”
Az üvegre teszek egy címkét és ezt írom rá: „Magamban megtartom és megerősítem azt, ami igazán az enyém.”
Kimegyek a teraszra, kertbe a kis üvegemmel, és egy tiszta kendővel, valamint a papírommal.

Ezután megszólítom Holdanyát:
Holdanya,
Te, aki teljességedben is áthaladsz az árnyékon,
taníts engem is úgy áthaladni a sötéten,
hogy közben semmit ne veszítsek el abból, ami valóban én vagyok.
Vedd magadhoz, ami betöltötte a dolgát.
Mosd le rólam, ami már nem az enyém.
És őrizd meg bennem azt, ami igaz, eleven és hozzám tartozik.
Majd háromszor hangosan kimondom megerősítve a szándékomat:
Ami nem az enyém, leoldódik rólam.
Ami én vagyok, visszatér hozzám.
Ami hozzám tartozik, bennem erővé válik.

Ezután kinn hagyom a vizet.
Alapvetően azt szoktam mondani, hogy minden mágikus szertartáshoz kell a tűz. De most nem fogok sem tüzet, sem lángot gyújtani. Elsősorban azért, mert az elmúlt hetekben, hónapokban amúgy is túlerőben van a tüzes minőség, és nincs vizesség. Nem erősítem tehát a tűz minőséget. Csak a víz, és a föld elemmel dolgozom ma este. Ezen az éjszakán tehát számomra a Hold, a Víz, a Föld, az Árnyék van jelen. És én.

Vagy hajnalban, még a fogyatkozás előtt kimegyek a vízért, vagy pedig majd utána, reggel, mikor már vége a fogyatkozásnak.
Minden mágikus szertartás után felajánlást adok, így most is, de ezt sem fogom túlcifrázni: egy kis adag tiszta vizet öntök a földre, miközben kimondom:
Holdanyának, a Földnek és mindannak, ami megtartott ezen az éjszakán.
Amit kaptam, nem tartom meg egészen magamnak. Vízzel köszönöm meg a vizet.
Élettel az életet.

Nem kell mindig kérni. Túl sokat kérünk, és túl keveset adunk. Nem tiszteljük a természetet, nem tiszteljük a körülöttünk lévő láthatatlan energiákat, mindig csak elvenni akarunk tőlük, mindig csak kérünk,könyörgünk, sóvárgunk, vágyunk, imádkozunk…

Néha csak annyit kéne tenni, hogy szándékoltan visszavegyük azt, ami mindig is a miénk volt. Nem kell semmi plusz. Csak vissza kell térni oda, ahol kezdődünk, és vagyunk. (Mondjuk persze ehhez tudni kell, hogy ki is vagyok én, legalább érintőlegesen…)

Az egész rítus így önmagába záródik: vízzel kezdődik, vízzel fejeződik be, középen pedig ott van az árnyékon áthaladó Holdanya.

Tehát még egyszer a pontosítás: a holdfogyatkozás Budapesten augusztus 28-án 03:23-kor kezdődik a félárnyékos szakasszal, a részleges fogyatkozás pedig 04:33-kor. A Budapestről még látható maximum nagyjából 05:58-kor lesz, a Hold pedig kb. 06:01-kor nyugszik le. (forrás: internet)

Ekkor tehát én nem leszek kinn, nem bámulok. Ellenben ehhez a menetrendhez tartom magam: ma este, augusztus 27-én elkészítem az üveget, felírom rá a mondatot, elvégzem a szertartást, és kinn hagyom a vizet éjszakára.

Mivel korán szoktam ébredni, most nem az lesz az első, hogy elhúzom a függönyt, és rohanok Telihold/holdfogyatkozást nézni, hanem csendességgel ébredek. Vagy az is lehet, újra elismétlem a fenti mantrát Holdanyóhoz, és a szándékmegerősítő mondatokat is elmondom, miközben kortyolok egyet a friss holdvizemből.

Ha úgy érzed Neked is van mivel foglalkoznod, megerősítened, visszahívnod magadhoz saját erődet (ennek amúgy csak akkor van értelme, ha holnaptól nem ugyanabban az elszívó energetikában vagy, különben hiába hívogatod vissza, minden ott fog folytatódni, ahol elkezdted), ha változásban vagy, lehet érdemes lehet neked is most holdvizet készíteni.

Amennyiben inni szeretnéd, mindenképpen friss, tiszta ivóvizet használj. Én inni fogom, 21 napon keresztül minden reggel egy-egy kortyot fogyasztok belőle holnap reggeltől, miközben elmondom újra a mantrát. Ha nem vedelem be az egészet, és marad még a 21 nap elteltével, azt visszaadom a földnek hálával, köszönettel.

szerző: Vadász Mária Magdolna

e-mail: csontasszony67@gmail.com

Facebook: CsontAsszony

honlap: www.fenyem.net