Medek Tamás spirituális író, segítő
Sokan hiszik azt, hogy elátkozták őket, például azért, ha éppen úgy érzik, sorozatos balszerencse éri őket. Először is nézzük az átok mibenlétét.
A gondolataink erős energiák, melyek előjele a hozzá kapcsolt érzelem előjelétől függ, s azonnal ott vannak annál a személynél, aki felé szántuk azt. Ezek a gondolati energiák aztán az előjelüktől függően hatnak rá, amennyiben az illető tudati és mentális állapota azt lehetővé teszi, tehát ha azokat befogadja.
Így attól függően, hogy milyen érzelmekkel ruházzuk fel a gondolatainkat, áldani vagy éppen átkozni tudunk általuk, valakit vagy éppen valamit. Vannak olyan emberek, akik az átlagosnál jóval erősebb energiával tudják ezt tenni, ám a többségünk nem.
Azonban küldhetnek felénk bármilyen erős ártó energiát is, csak rajtunk múlik, hogy befogadjuk-e azt, tehát hogy végül képes-e ránk hatni.
Általánosságban elmondható, hogy ha valaki mentálisan és testileg kiegyensúlyozott, a lehetőségekhez képest igyekszik mindig boldog és optimista lenni, ha döntően pozitív gondolatai vannak és végül, de nem utolsó sorban, ha tudatosan is erősnek érzi magát ártó energiákkal szemben (magyarul ha nem hisz benne), akkor nincs az az ártó energia, ami képes lesz rá hatni.
Ellenkező esetben hathatnak ránk ártó energiák, olyan is, amit szándékosan nekünk küldtek, de olyan is, ami csak a közelünkben volt, de a gondolkodásmódunkkal bevonzottuk azokat. S ha még el is hisszük igazán azt, hogy tényleg vagy esetlegesen el vagyunk átkozva, akkor még biztosabb hatást érünk el.
Természetesen mindez fordítva, az áldásra is igaz. Ha valaki pozitív gondolatokat küld felénk, akkor áld bennünket. Ha mi döntően negatívak vagyunk, aligha fog ránk e gondolat hatni, de ha döntően pozitívak, akkor képesek vagyunk befogadni azt.
Összességében tehát elmondható, hogy a hasonló energia vonzza a hasonlót, s csak olyan energia (pl. gondolat) tud létezni körülöttünk, mint amilyenhez hasonlót mi magunk is kisugárzunk magunkból.
Ha sorozatos balszerencse ér bennünket, soha ne gondoljunk mindjárt arra, hogy biztos elátkoztak bennünket.
Ugyanis az ebbe való hit vagy biztosnak vélt tudás, csak rontani fog a helyzeten.
Ha valóban nem tudunk változtatni a élethelyzetünkön, akkor fogadjuk azt el, és mindenképpen érezzük magunkat erősebbnek, a bennünket ért negatív energiákkal szemben.
Ne felejtsük el, a karmánk határozza meg azt, hogy mi történik velünk, s a gondolataink (attól függően, hogy milyen érzelmekkel ruháztuk fel őket) határozzák meg azt, hogy hogyan éljük meg azt. Akként fogjuk látni a világot, amilyen érzelmű gondolatokat kiadunk magunkból. S ezt csak mi dönthetjük el.
Végül fontosnak tartom még megjegyezni, hogy mielőtt mi magunk átkoznánk valakit, legyünk tisztában a következővel.
Minden gondolati energia, melyet kiadunk magunkból, elsősorban saját magunkra hat, mégpedig olyan előjellel, mint amilyen előjelű érzelemmel azt felruháztuk.
Tehát a legtöbbet saját magunknak ártjuk azzal, ha szidunk, gyűlölünk, utálunk valakit vagy éppen valamit. S minél erősebben érezzük ezt, annál többet ártunk magunknak. Éppen ezért soha ne tegyük.
Saját magunkkal (s az adott személlyel is) akkor tesszük a legjobbat, ha megértjük, elfogadjuk, megbocsájtjuk őt és tetteit. De legalábbis ne engedjük elhatalmasodni rajtunk a negatív gondolatokat iránta.
Egy dolgot fontos tudni ennek könnyebb megértéséhez: a test halála után, amikor a lélek visszatér a szellemvilágba, újraéli mindazt és szembesül mindazzal, amit az élete során másoknak (és magának) okozott.
Eszerint fogja megítélni magát, s eszerint kénytelen megtervezni a következő életét, melyben hasonlót kell megtapasztalnia, mint amiket ezelőtt ő maga adott.
Tehát a legkevésbé sem a mi dolgunk bárkit megítélni, vagy haragudni, gyűlölni a tetteiért. Ez egyedül az ő feladata lesz, melyet elkerülni egyik lélek sem tud. Mi sem és mások sem.
Medek Tamás
spirituális író, segítő
