Írta: Pallai Krisztina parapszichológus
Ezen az úton 7 éves koromtól vagyok, ebben az életkoromban láttam meg először előre egy eseményt. Ezek után mindvégig azt hittem, csak képzelődöm. Mindvégig itt volt velem a képesség, és csak felnőttkoromra tudatosodott, hogy mi is történik velem.
Életem 10 éve tanulással telt el. Kiskoromtól szeretek írni, így már 20 évesen elkezdtem írni és jegyzetelni, illóolajokról, füstölőkről, könyveket olvastam és közben jegyzeteket hoztam létre, hogyan lehet magunkat meggyógyítani. Szinte egy egész élet kutatása, írása és több, mint 10 év tanulása után az egyik nap, mintha rám öntötték volna a szellemi világból, hogy iskolát kell nyitnom, ez a feladatom. Fehér fény áradt rám, láttam nyitott szemmel, úgy jött az információ. Abban a pillanatban, amikor ezt meghallottam, kérdéseket tettem fel magamban, hogy de ki lenne a tanár? És már képek is villantak fel, kihez kellene majd fordulnom.
Ezután eltelt egy év, miután addig-addig nem hagytak békén, míg le nem ültem és el nem kezdtem dolgozni, létrehozni a saját anyagaimat. De olyan erővel ültettek le, hogy napokig nem tudtam felállni a laptoptól. A tanulóim szinte sürgettek, hogy mikor fogom már létrehozni az iskolát, mire én azt mondtam: még nincs itt az ideje, de mire ezt kimondtam, már többen kerültek mellém és elkezdtek támogatni lélekben, hogy nekem ezt létre kell hoznom. Az emberek maguktól találtak meg és majdnem minden héten kérdés volt, hogy miért nem tanítom azt, amit csinálok, ők is tanulni szeretnének, de tőlem. Többen azt mondták, hogy nem mennek máshová tanulni, tőlem szeretnének, mert hiteles vagyok.
Addig, addig nyaggattak, még létrehoztam egy nyílt napot, hirdetni nem kellett, mert egyszerűen ott voltak előttem az emberek, ott ültek előttem támogattak és hittek bennem. Ők hittek bennem, én még akkor magamban nem annyira. A nyílt napon éreztem meg először, hogy valami elkezdődött bennem. Ezen a napon éreztem meg olyan biztosan, hogy ez az, amit szeretnék létrehozni. A nyílt nap után napi 8 órákat dolgoztam az anyagaimon. Készítettem egy tájékoztatót, amiben leírtam, hogy mi a küldetésem, mit szeretnék létrehozni. Esténként tisztelettel kértem az égi világokat, hogyha tényleg ez az én utam és feladatom, akkor juttassák el azoknak az embereknek az információkat a szellemi térben, akik szeretnének tanulni és lelkileg fejlődni. Ezt mindennap kimondtam.
Az ünnepek alatt csend volt. Január második hetében pedig mindenki magához tért, a telefonom mindennap őrülten csörgött. Január 10. volt kiírva határidőnek, ebben a hétben olyan erős és határozott energiákat éreztem mindennap, és tudtam, hogy a szellemi térben azért dolgoznak, hogy létrejöhessen valami. Óriási szellemi munkákat éreztem a háttérben. Azt éreztem még, hogy nincs akadály előttem, olyan simán ment minden. Feltettem magamban a kérdést is, hogy miért nincs bennem félelem? Nyugalom volt bennem. Megyek határozottan előre és csinálom a dolgom, olyan magabiztosan.
Mire elérkezett az első oktatási nap, 13 fő volt felírva a lapomra. Azt hiszem, a szellemvilág nagyon szépen összehozta az embereket erre a napra. Nem volt különbség a tánc és jóga tanítása között, teljesen mindegy, hol állok és hol tanítok, a teremben is én vagyok és a képzésben is ugyanaz voltam, nem volt különbség, mintha mindig is ezt csináltam volna. Amikor gyógyítok, egy embert látok szellemi szinten, most 12 fő ült előttem és mindenkit láttam lezárt szemeimmel. Ugyanúgy működök, csak többen ülnek előttem. A hétvége tele alázattal, tanulással, gyakorlatokkal és szeretettel telt el. Csodálatos volt minden. Emlékszem az első napra, amikor a táncteremben álltam és elkezdtem tanítani, az első nap tudtam, hogy egész életemben tanítani fogok és, hogy nekem a tanítás a feladatom. Ettől a naptól kezdve továbbra sem maradt bennem kérdés, ugyanezeket az érzéseket éltem meg, mint az első táncoktatás napján, 22 évvel ezelőtt.
A hétvégének vége lett. Két nap pihenés következett. A harmadik napon, azt éreztem mintha hívna valaki a szellemi térbe. Rájöttem, hogy már napok óta érzem, azt gondoltam, hogy gyógyítanom kell magam, vagy hogy a lelkemmel kell kommunikálnom. Alfa szintre mentem. Nyitott szemmel éreztem, hogy a védő angyalommal szükséges felvenni a kapcsolatot és úgy gondoltam, akkor kommunikálok a lelki részemmel is.
Tisztelettel megkértem a védőangyalomat, hogy álljon elém.
Érzékeltem, hogy nem jön elém.
- Kérdeztem, hogy: haragszol rám?
- Azt válaszolta: Miért nem beszélsz velem?
- Mondtam neki, hogy: Bocsánatot kérek, ide tudnál elém jönni, hogy tudjak veled beszélni?
- És oda állt elém: Látni szeretném, látni akarom a védő angyalom arcát.
Lassan kirajzolódott: Egy sas alakú vas anyagból kialakított álarc volt rajta.
- Kérdeztem, hogy: Miért van rajtad álarc?
- Azt mondta: Mert állandóan harcolok.
- És kivel kell harcolnod? Az ellenerőkkel?
- Bólogatott, hogy igen.
- És ki az ellenerő?
- A félelem energia – és megmutatta hogyan véd meg tőle, mindkét szárnyával betakar, hogy ez az energia ne érjen el hozzám.
- Mondtam neki, hogy: Tisztelettel köszönöm szépen, hogy itt vagy mellettem, hogy megvédesz, én ezt érzem, mindvégig éreztem, mintha nem félnék végig ezen az úton, és érzem is, mintha valaki védene, köszönöm szépen.
Teljes döbbenet bennem, mert valóban végig éreztem, mintha valaki védene engem, hogy létre tudjam hozni az iskolát.
- Megkérdeztem, hogy jó úton vagyok?
- Azt válaszolta: Szívből jött, amit létrehoztál?
- Válaszoltam, hogy: igen.
- Minden cselekedet, ami szívből jön, helyes cselekedet.
- Köszönöm szépen.
- Milyen színű angyal vagy?
- Nézd meg.
- Fehér?
- Igen – érzékeltem, hogy még van más szín is, a lilát tudtam, de nem láttam.
Ezután megmutatta: Fehér angyal, lila, vastag körvonallal.
Kértem, hogy vegye le az álarcát, hogy megnézhessen az arcát, egy fiatal angyalt láttam, emberi arccal.
- Tisztelettel köszönöm szépen, hogy itt voltál.
Ezután kértem a lelkemet, hogy álljon elém. Nem láttam saját magam, ezért megkérdeztem, hogy: Kiállt elém a szellemem?
Más rajzolódott ki előttem, más alak: Szűz Mária állt előttem.
Hirtelen nem értettem, amit látok, a szellememet kértem.
Akkor összeállt a kép, nem a lelkemmel kell kommunikálnom, hanem Szűz Máriával.
Megálltam gondolatban előtte, a kezei imatartásban voltak és az ujjain egy arany lánc egy kinyitható kerek formával, mint régen az órák. Én is összetettem imatartásba a kezem és bólintottam egyet, köszöntem neki.
- Tisztelettel kérdezem, mióta vagy mellettem, mióta vagy itt?
- Két hete (azon a héten kezdtek el keresni az emberek a képzéssel kapcsolatban)
- Miért jöttél?
- Hogy ezt átadjam: Jól cselekedtél.
A kezembe adta, kinyitottam.
- Nem látok benne semmit.
- Nézd meg jobban.
Szűz Mária képe volt benne.
Elvette a kezemből és a nyakamba rakta (szellemi ajándék).
- A mai naptól fogva védelem alatt vagy és a szellemi iskola is.
- Te vállaltad el ezt a feladatot? Te szeretted volna ezt elvállalni?
- Igen.
Ebben a pillanatban emlékeztem vissza, hogy valamelyik nap kértem gondolatban, hogy: Én is szeretném, ha valaki védené az iskolát. Szűz Mária ezért jött, mert kértem valakit, csak nem tudtam ki lesz az. Kékes ruhájában, haja csodás fátyollal letakarva, ahogyan a festményeken kinéz, úgy érzékeltem és láttam magam előtt.
- Tisztelettel köszönöm szépen, hogy eljöttél, most elmész?
- Igen.
Olyan mintha áldást is kaptam volna ezzel a szellemi iskolára.
Szeretettel,
Kriszti
Pallai Krisztina
Sportoktató, Felsőfokú hastánc-oktató, Modern tánc oktató, Mozgásterapeuta, Parapszichológus, Természetgyógyász