Isten vs. Ördög

Na kérem szépen, eddigi Tiktokos múltamat tekintve minden idők legtöbb hozzászólását generáló videómat osztottam meg néhány nappal ezelőtt.

A véleményemet kérték Isten/Ördög témában, és ha kérés érkezik, én szívesen válaszolok. A többség szerencsére értette, és tudta értelmezni a videóban elhangzottakat, voltak néhányan, akik kiemeltek belőle szavakat, mondatokat, és arra reagáltak, és/vagy kioktatni, meggyőzni szándékoztak engem, nekik egy következő videóban válaszoltam meg.

Aztán ma reggel egy általam régóta követett oldal itt a fészen pont e témáról írt: foglalkozzunk-e a funkcionális analfabéták többségében rosszindulatú hozzászólásaival, érdemes-e beleállni?

Nem, úgy gondolom nem. Hiszen pont emiatt úgysem értik a további szavakat, mondatokat sem.

De azt viszont nagyon is gondolom, hogy egy kicsit sem kell hagyni őket teret nyerni, levegőhöz jutni se. Mivel az elmúlt évek bebizonyították, hogy a „ne foglalkozz vele, akkor majd megszűnik” mondat is a spirituális dogmák bugyrába sorolódott, bizony de, ezeket masszívan le kell állítani, különben egyre többen lesznek. Ezt megtettem egy mai videóban, csak úgy spontán, kutyasétáltatás közben kinn az erdőben, mezőn.

Nos, tehát íme a bizonyos rendkívül megosztó videóm szövege:

„Jó napot! Előre bocsátom, nem szeretnék kötekedni, hanem érdeklődni. Keresztény háttérből jövök, és ezt, amivel ön foglalkozik mi okkultizmusnak hívtuk. Mi a véleménye az Isten/Ördög dologról? Nem szeretnék senkit sem térítgetni, inkább a tudatlanságom szeretném eloszlatni. Köszönöm a válaszát.” – írta nekem nagyon kedvesen PJános74.

Mivel valóban azt érzem a hozzászólásából, hogy nem kötekedni akar, és tisztelettel írt, én is megtisztelem azzal, hogy nem egy hozzászólásban válaszolok, amit egyébként is lehetetlen lenne e témában, hanem néhány percig beszélek mit gondolok én erről.

Előrebocsátom, hogy valószínűleg sok vallásos embernek nem fog tetszeni, amit mondok, hiszen aki valláskövető, az egy nagyon erős, szabályokkal, dogmákkal teli világot választott, ahol még mindig nehezen tűrik az eltérő nézeteket, hitrendszereket, eltérő életmódot, gondolkodást.

Az okkultizmus számukra szitokszó, és okkult dolgokkal foglalkozik a pokol kénköves bugyraiban fogja végezni.

Nos, számomra már itt borul a vallások jórésze, hiszen olyan módon korlátozza a szabad, önálló gondolkodást, és akar megtartani fenyegetéssel, félelemkeltéssel a rendszerben, ami az én szabad szellememnél már nagyon régen villogtatja a piros lámpát.

De elfogadom, hogy a tömegek részére szükséges a félelemben tartással vegyes irányítottság, mint igazodási pont. Ezt nem csak a vallásokban van így, a politikai hatalom is ezzel a módszerrel él.

Számomra isten egyenlő magával a teremtéssel, és már itt eltér az én felfogásom a vallási dogmáktól. Ez a teremtői minőség az én szemléletemben mindenhol mindig mindenben jelen van. Nem csak az emberben, hanem a természet minden formájában, a teljes világegyetemben. A teremtés mindenhol jelen van, az űrben, a bolygókban, a teljes univerzum végtelenségében. A teremtő számomra az az elem, ami mindent áthat, nem csak a szemmel látható és kézzelfogható dolgokat, élőlényeket, hanem a láthatatlan térben is. A teremtő az én felfogásomban nem rossz és nem jó, hanem MINDEN. Tehát rossz is és jó is. Hiszen a minden mindent tartalmaz.

Nézzük az ördög kérdést. Számomra ő is a teremtés része, a teremtő akarat által létjogosultsággal bíró entitás. Tapasztalatom szerint az ördög és az isten minden emberben jelen van. És ahogy az indián mondás tartja: az a farkas erősödik meg, amelyiket eteted.

Ugyanakkor nem különválasztható a teremtés, teremtő energia az ördögi energiától, hiszen az ember a nagyra tartott maréknyi szabad akaratával olyan sötét, másoknak és önmagának ártó tetteket visz véghez, az emberek nagy része olyan gondolatokkal éli az életét, amelyek miatt a Lélek, azaz a tiszta isteni fény bennünk, szépen lassan eltávolodik az embertől.

Aztán most beszélnék egy cseppet erről a vallási megítéléséről az okkultizmusnak. Az okkultizmus leegyszerűsítve a láthatón és emberi érzékelésen túli dolgokkal foglalkozik. Na, mostan kérdezem én: amikor istenről és az ördögről, az angyalokról, a démonokról beszél a vallás, ezek látható és az emberi érzékekkel észlelhető dolgok? A választ a hallgatóságra bízom.

Ahogy a kereszténység terjedt a világban, könyvek százai mesélnek arról, és ezt a vallási történelem sem tagadja, hogy milyen módszerekkel pusztították el a természeti népek, vagy egyszerűen csak más hitű népek millióit, pusztán azért, mert azok nem a kereszténység dogmáit, tanait követték.

Azok az emberek, akik isten és Jézus követőinek mondták magukat, utóbbi a szeretet parancsát hozta el az Újszövetséggel. Fehér palástos, vörös kereszttel díszített isten katonái mészárolták le a legkegyetlenebb módokon, és fosztották ki a nem keresztény népeket, országokat. Erőszakoltak meg nőket, vágtak le gyerekeket, gyújtottak fel falvakat, városokat, kínoztak meg embereket Jézus és isten, na meg a szeretet nevében.

1487-ben két inkvizítor, szintén a kereszténység nevében, és védelmében megírták a Malleus maleficárum, azaz a Boszorkánypöröly című művüket, megdöbbentő részletességgel leírva a boszorkányoknak titulált szerencsétleneken alkalmazott kínzómódszereket. Nem részletezem. Mert ami ebben van, és amit azóta már számos más könyvben és történelmi műben olvashatunk, na, ha valami, az maga a pokol, és az ördög, a sátán tobzódása. Ez a könyv maga a megtestesült nőgyűlölet, amelynek sajnos mai napig melegágya a katolikus egyház.

Ezt a borzalmas művet huszonkilenc kiadásban nyomtatták ki. Ezt a könyvet, amelyet e két elmebeteg szerzetes, inkvizítor megalkotott, még ma is a világirodalom legelvetemültebb, legostobább, és mégis legveszedelmesebb könyvének tartják, jócskán megelőzve Hitler Mein Kampfját. Ez a könyv az okozója a legóvatosabb becslések szerint is 8 millió ember, főként nők, de gyermekek és férfiak minden képzeletet felülmúló kínzatásainak, majd megégetésének.

Olyan embereket pusztítottak el, akik megpróbáltak segíteni embertársaikon, fájdalmaik enyhítésében. Gyógynövényeket használtak, a szülő nők fájdalmát enyhítették, világra segítették a gyermekeket.

Az embereket egymás ellen hergelték, hogy jelentgessék fel szomszédaikat, saját rokonaikat is. És ehhez nem kellett sok minden, elég volt, ha egy nő szebb volt az átlagnál, és/vagy mert megkívánta egy férfi, de nemet mondott, máris ment a máglyára.

Mindazért, amit elkövetett az egyház gyakorlatilag a könyv megjelenésétől több száz éven át, tudomásom szerint egyetlen egyszer sem kért bocsánatot.

Okkultista vagyok? Vállalom, igen. Olyan dolgokkal foglalkozom, amelyek a láthatón túl vannak, de nem csak én, hanem mindazok, akik az én vendégeim, megtapasztalják maguk is a láthatón túli erők működését.

Az okkultizmus nem szitokszó. Az okkult, ezoterikus, spirituális ember nem cimborál az ördöggel, ha nem akar, ellentétben azokkal, akik erőszakkal akarják elhitetni az emberekkel, hogy higgyenek valakiben, aki nem látható. Féljenek valakitől, aki nem látható.

Szentekről beszélnek, akik a tudomány mai állása szerint bizony súlyos pszichés problémákkal küzdöttek, ártottak maguknak, lásd például Szent Margitot. De említhetem az írországi Magdaléna nővéreket, akik az 1900-as évek közepéig művelték „áldásos” tevékenységüket, csecsemők ezreit gyilkolva, és ásva el, az anyákat rabszolgasorba taszítva, testileg, lelkileg megnyomorítva. Mindezt Krisztus és isten nevében…

De mi vagyunk a rosszak, akik az ördöggel cimborálunk. Tőlünk kell félni, akik segítünk másoknak például az asztrológiával, amely több ezeréves múltra tekint vissza, és a fizikai tudományokban ma is mérvadónak számító tudósok hivatását visszük tovább ezzel. A teljesség igénye nélkül az ókortól kezdve asztrológus/asztronómusok voltak: Platón, Püthagórasz, Arisztotelész, Albertus Magnus, Aquinói Szent Tamás, Paracelsus. Johannes Kepler, minden idők legnagyobb csillagásza például szintén asztrológus is volt. Csak a XIX. századtól vált ketté az asztronómia, és az asztrológia.

Az egyház soha nem kért bocsánatot tudomásom szerint az elkövetett bűneiért, amelyet a legnagyobb jóindulattal sem nevezhetünk isteni, vagy krisztusi szándéknak, sokkal inkább az ördög művének.

2006-ban a kezembe került egy könyvecske. Mondom még egyszer: 2006-ban, tizenkilenc éve. Nem a középkorban. A könyv írója Lothar Gassmann, a címe pedig két kérdés: Az ezoterikus tan, mint segítség az életben? Mi az igazság az asztrológiával, spiritizmussal, mágiával és varázslással kapcsolatban?

Döbbenetes az a rengeteg ferdítés, butaság, belemagyarázás, és igen, fenyegetőzés, ami a könyvben jelen van. Mi van mindig az ilyen megnyilvánulás mögött? A félelem. Félelem attól, amit az agy nem bír befogadni, elfogadni, ami eltér az ő keretrendszerétől, ami kibillentheti, ami az ő hitét megrendítheti.

És persze egy fontos tényező: a pásztor félti a báránykáit. És mindig egyre több báránykát akar. Ahogy a bárányok elkezdenek fogyatkozni, minden farkast ki akar irtani, attól függetlenül, hogy nem mindig a farkasok tehetnek a bárányok fogyatkozásáról. A bárányok néha öntudatra ébrednek, és nem akarnak többé birkamód élni. Hát ezt gondolom én az Isten/Ördög témáról nagyon lerövidítve.