Írta: Pallai Krisztina parapszichológus

Két napja nagyon nagy fájdalmat érzek a lelkemben, különböző dolgok történtek velem.
Tisztelettel megkértem a lelkemet, álljon ki elém. Akkor egy tiszta energetikájú, ugyanolyan kinézetű nő állt meg előttem, mint én. Csak érezni lehetett a tisztaságát. Nem voltak benne a belső szervei és az emésztőrendszere sem. Ettől sokkal tisztábban állt előttem, nem volt benne a testből származó fájdalom.


A hajam ki volt engedve, sokkal szebben láttam magam, mint ahogyan a fizikai testem kinéz a fizikai világba.
Kérdeztem tőle, hogy: Hogy van a lelkem?

Mire rám nézett és nevetett, majd kedvesen, ezt mondta: Én jól vagyok …


Kérdeztem meglepetten: Jól vagy? Hogy-hogy jól vagy? Hisz két napja fájdalmat érzek a lelkemben.
Válasza, igen jól vagyok, miközben mosolyog, és éreztem, hogy ő jól érzi magát a testemben. Hatalmas nyugodtságot éreztem benne, boldogságot, örömöt.

Gondolatnélküliség formában átjött hirtelen egy információ:
Hogy te látod előre, mi fog történni? Te ezért vagy ilyen nyugodt és boldog?


– Igen mindent látok és mindent tudok, látom ennek a helyzetnek mi lesz a vége.
– És mi lesz, el tudod nekem mondani?
– Menjél készülni, menjél készülni, menjél készülni…
– Hova menjek készülni ebben a helyzetben?
– Menjél készülni …


– És miért nem látom most előre én is, mi fog történni?
– Mert van valami feketeség a harmadik szemednél, tisztítsd meg, csak ezért nem látod.
– Köszönöm szépen lelkem …

Visszaállítottam a helyére a lelkem és rögtön elkezdtem a harmadik szememet tisztítani.


A megfelelő technikát alkalmaztam rá, és tényleg a szemem előtt volt egy barnás színű gilisztaféleség.

Ezek a lények valamiért ott vannak, így megnéztem miért van a harmadik szemem előtt.



Egy kórházi ágyat láttam, amin feküdt a szerelmem, idősen. Mire én azt mondtam: Ó igen pontosan ettől félek, és ezt nem akarom látni, hogy a szerelmem így megöregedik. Mire sikerült elengednem ezt a képet, az ágy mellett egy átlátszó alakban megjelent a szerelmem.


Mire ezt mondta: Itt vagyok, élek. Nem számít az idő. Nem számít az idő, amitől te annyira félsz. A szeretet a szívünkbe lesz mindig és látod, én is itt vagyok.
Elengedtem a képet és még egy kicsit energetikailag tisztítottam a harmadik szemem.
Ó, hogy ettől nem látom én jelenleg az előttem lévő eseményeket a harmadik szememmel.
Az üzenet pedig az volt: Menjél készülni.


Mikor kész lettem ezzel a kommunikációval, bekapcsolt az ész, az ész pedig ezt mondta:
– A lelkem ilyen jól érzi magát?
– Akkor mi fáj? Kinek fáj a jelenlegi helyzet?
– Az egónak?
– Miért is? Mi történt valójában? Mit jelent az idő fogalma a tisztításban még? Van-e valami jelentősége még?


Igen, végül, amit én elképzeltem az eszemmel, hogy úgy lesz, az nem történt meg. Ez kapcsolja be a gombot, azaz a fájdalom érzését. Teljesen máshogy történtek az események.

Az elvárás is jelen van, mit várunk el egy másik személytől. Az idő fogalma pedig az, hogy nem jött el az a megfelelő idő, amit én megfelelő időnek gondoltam.


Agyam eldobtam, amikor szembesültem azzal, hogy az én lelkem tök jól érzi magát, mert ő mindet lát és mindent tud. Ebben a pillanatban, amikor ezek tudatosultak bennem, akkor megtörtént az elengedés. Elengedem a helyzetet és kimondom: azt választom, hogy a lelkem nyugodt és boldog. Ezt a megerősítést kell alkalmaznom ebben a helyzetben.

Szeretettel: Kriszti


Pallai Krisztina

Sportoktató, Felsőfokú hastánc-oktató, Modern tánc oktató, Mozgásterapeuta

06 20 233 6024


divatancmuveszetiegyesulet@gmail.com


divatanc.hu