A minap volt egy nagyon izgalmas szeánszom, mondjuk mindegyik izgalmas, mert mindegyik más és más, ezért nem tudom soha megunni. Vendégem horoszkópjában egyértelműen látszott, hogy felmenői között volt egy, vagy több elvált pár is, és ha ez az energia megjelenik a képletben, azt jelenti, hogy nagyon nehezen tud az illető megmaradni a párkapcsolatban.

Valahogy fél lábbal mindig kinn van, nem tud megtörténni a teljes összeolvadás, a teljes odafordulás, a teljes elköteleződés, még akkor sem, ha már sok-sok éve együtt vannak, mindig van az ilyen emberben egy érzés, hogy nem azzal él együtt, akit úgymond neki szánt a sors, hogy ő nem találja az „igazit”, és itt kéretik az idézőjelet figyelembe venni.


Behívtam a térbe a szeánszon őket, mindegyiket, bárhány is volt, hiszen nem mindenki tudja, hogy felmenői közül hányan voltak, akik esetleg elváltak lehetnek, vagy úgy szakadt meg a kapcsolat, hogy a szívükben neheztelés, fájdalom maradt a veszteség miatt.


Nagyon érdekes, hogy általában, ha halottakat, már eltávozottakat hívok be, 99 %-ban nem is értik mit keresnek a térben, többségében azt mondják, semmi dolguk már itt, és hátat is fordítanak, vagy egyszerűen kivonulnak a térből. Legutóbb azonban nem ez történt.

Fontos ismét megemlítenem, amiről már többször is beszéltem, hogy a vendégem soha nem tudja, hogy mit takarnak a számok, amelyeken egyenként végigmegy, csak a szeánsz végén tárom fel számára a jelentésüket. Tehát újra megkérdeztem az elvált párok energiáját, hogy milyennek látja a vendégemet jelképező számot, mire a válasz: nagyon erősnek, kell neki az ő ereje, mert ha az mögötte van, támogatja, és neki így kevésbé rossz!


Értjük ezt, ugye?


Átvettem tehát a vendégem szerepét, és azt mondtam az elvált párok energiájának, hogy én már nem akarom, hogy az én energiáimból táplálkozzanak. Nagyon sajnálom, ami velük történt, tisztelem őket, és fejet hajtok sorsuk előtt, de én a saját életemet akarom élni, ehhez viszont az kell, hogy elengedjük egymást.

Képes vagy engem elengedni? – kérdeztem.

Igen. – volt a válasz, bár hozzátette, szomorúságot érez, és csalódottságot, hiszen nem állok tovább mögötte, és nem adom neki az erőmet. És ezt így nehéz azért elfogadni. Kimondattam vele: „megengedem, hogy a saját életedet éld, szükségtelen, hogy az életedet az enyémhez tedd hasonlatossá.”


Amikor vendégem ismét átvette saját helyét, azt mondta, már nincs szüksége rájuk, nem fontos, hogy jelen legyenek, már nem számít neki. Ezért kivettem a körből az őket jelképező számot: már egyáltalán nem hiányoznak, de jó szívvel gondol rájuk, mondta.


Alapvetően tehát megtörtént mindkét részről az elengedés, a megengedés, a kötés megszűnt. Itt ebben a pillanatban. Azonban, hogy valójában megszűnt-e, és mennyire, azt természetesen az idő fogja megmutatni, vendégem életében bekövetkező változások mutatják, hogy sikeres volt-e, vagy esetleg még meg kell dolgozni ezt a témát.

Hiszen a Lélek nem működik gombnyomásra, az évek, évtizedek alatt berögződött történeteinket nem tudjuk egy alkalommal kitakarítani, pláne, ha ez a történet pszichogenetikánkban adódott tovább.

Vadász Mária Magdolna
asztrológus, család-, és rendszerállító, kártyavető, spirituális támaszadó


Facebook: Csontasszony


E-mail: mariamagdalena7535@gmail.com