Állatok az életünkben: mit szimbolizálnak a halak?

Teremtés, kaosz, szerencse, bőség, intuíció, ősbizalom (hit)

Írta: Gál Judit karmaasztrológus


A mitológiában a hal az​​ őslény, a káosz és az ősalap egyik szimbóluma, s​​ néhány mítoszban belőle keletkeztek az élőlények. Enki, a sumer teremtő hal formájában mutatkozott. A hindu kozmológiában a hal Matszja, Visnu, (a teremtés istene) inkarnációja.

A görög szerelemistennő Aphrodité és szerelemisten Érosz hallá változtak, hogy elmeneküljenek Tüphón, a kígyó elől. Kínában a hal a gazdagság, bőség, szerencse és jólét szimbóluma. A buddhizmusban a „hét jelenség” egyikeként a vágyak kényszerétől és a függőségről való megszabadulást jelképezi.

A kereszténységben a hal Krisztus-attribútum: Jézus első követői halászok voltak, az apostoloknak azt mondta, hogy „lelkeket fogtok halászni”, egyik csodatétele a bőséges halfogás, az ókeresztények jelképe a hal volt, a püspöksüveg halfejet formáz, a pápák hivatali gyűrűjét halászgyűrűnek nevezik és jellegzetes katolikus böjtös étel a hal.​​

A Nagy Napciklusban a lejáró Halak korszakot váltotta fel a Vízöntő-kor​​ , s mint minden korszakváltás után, megmaradt az előző világhónap jelképe, a halak iránti vonzalom. S persze​​ a víz – a halak tartózkodási helye – ugyancsak mitikus elem az ember számára.​​

Végül a közelebbi állati vonatkozások előtt​​ az asztrológiai Halak típusra kell röviden kitérni.

Ennek a jegynek a két uralkodó bolygója a Neptun (köd, kaosz, bizonytalanság, függések, művészet, ideák, ideálok, hit – és: a Vénusz-Aprodité felsőbb oktávja) valamint a Jupiter (a klasszikus Nagy Szerencse bolygó, a korláttalanság, szétterjedés, nagyvonalúság, ideológiák, hit jelölője). Az analógiák nyilvánvalóak. Fontos még tudatosítani, hogy​​ a Halak típus a legszínesebb, a legtöbb al-változatot mutató jegy, ahogyan a valóságos halaknál is vannak a moszatevő ártalmatlan zsákmányállatok és a ragadozó halak, élükön a cápával.


Ezek után lássuk, hogy mit is jelent, ha valaki szereti ezeket az állatokat, akváriumot gondoz, horgászik (!) vagy bármilyen más formában összetalálkozik a hallal.​​

A hal az​​ intuícióra, érzésekre, a bennünk lévő tudásra irányítja a figyelmet. A vízáramlatokon keresztül életünk legmagasabb és legmélyebb pontjához sodor,​​ segít, hogy jobban megismerjük valódi motivációinkat. Érzékennyé tesz a finomanyagi energiára, ezért jobban érzékeljük a lehetőségeket, de a veszélyeket is és tudunk hozzájuk alkalmazkodni.

Ezzel egyúttal​​ támogat abban, hogy visszataláljunk az ősbizalomhoz, ami a határtalan lehetőségek perspektíváját is felmutatja. Az együttérzés, egyetemes szeretet, odaadás motivációival a teljesség felé terel. Ehhez kapcsolódik az is, hogy​​ az élet sokszínűségét is szimbolizálja.​​

Negatív olvasatában​​ utalhat érzelemmenteségre, határozatlanságra, elvtelen lavírozásra. Jelezhet egy elveszett lélektöredéket, amely hiányérzetet és betegséget okozhat. Ilyenkor hiányzik a gondoskodás, szeretet, törődés, s persze a bőség és gazdagság, vagy ezek érzete is.

Amikor halakkal foglalkozunk, illetve feltűnik az életünkben, akkor jogosak a következő kérdések (is):​​

• Hogyan állunk az érzelmekkel? Túláradnak-e vagy ellenkezőleg: elnyomjuk azokat?
• Hallgatunk-e intuíciónkra vagy sem?​​
• Mennyire befolyásolnak hiúsági kérdések, az Ego kívánalmai, amelyek távol tartanak minket a teljesség felé vezető úttól?​​
• Elfogadjuk-e az élet kínálta lehetőségeket?​​
• Mit követelünk és azért mit adunk cserébe?​​
• Hajlandók vagyunk-e legalább valamennyi áldozatra?​​
• A „táplálékláncban” feltételezhető helyünkhöz hogyan viszonyulunk?​​
• Mit kezdünk a kaotikus állapotokkal?​​
• Mi magunk keltjük a kaoszt?​​
• Mi a szerepe a hitnek az életünkben?​​
• Mekkora bennünk a bizalom? Mit teszünk annak érdekében, hogy növekedjen?