Állatok az életünkben: a macska

Írta: Gál Judit karmaasztrológus

Függetlenség, önállóság, szabadság, játékosság, ellazulás, energiamezők tisztítása

A​​ mítoszok, legendák gyakori szereplője​​ a macska is, hiszen elég régóta az ember közelében él. Az ókori​​ Egyiptomban​​ kivételezett megbecsülés övezte, a templomok védelmezője volt, mert​​ érzékeli azokat a szellemeket és erőmezőket, amelyek kéretlenül mutatkoznak a térben. Básztet a boldogság és szerelem jelképe gyakran szerepel az ábrázolásokon macskafejjel vagy macskával.

Földöntúli, gyógyító erő tulajdonítottak neki. A​​ germán mitológia​​ termékenység istennőjével, a házastársi boldogság felelősével, a macskavonta szekéren közlekedő Freyjával hozták kapcsolatba. A​​ görög-római mitológiában​​ Artemisz (Diana)​​ attribútuma, mint a függetlenség, szabadság (de) háziasítás megtestesítője.

Európában később​​ (gondolom a kereszténység érájában)​​ elég negatív képet alkottak a macskáról: az önfejűség, összeférhetetlenség, alattomosság címkékkel bélyegezték meg.


Nem tudom és nem is akarom megállni, hogy ne idézzek egyik kedvencemből, Nagy Lajos: Képtelen természetrajzából, annak is A macska​​ című karcolatából:

„A macska igen őszinte állat. Ha éhes, eszik; ha jóllakott, fekszik; ha jól érzi magát, dorombol; ha valami baja van, keservesen nyávog. Ez gondolatainak és érzelmeinek olyan közvetlen kifejezése, amit a képmutató emberek sehogy sem tudnak megérteni, tehát valami hallatlanul körmönfont ravaszságot sejtenek mögötte, s ezért azt mondják a macskára, hogy ravasz. (…) Az emberek, magukból indulva ki, a macskától is azt kérdezhetnék, hogy miért nyávogsz te, mintha valami bajod lenne, mikor csakugyan bajod van. …”


Sokszor​​ egymásnak ellentmondó jellemzőket tulajdonítanak egyébként is a macskának: kíváncsiság – kotnyelesség, függetlenség – öntörvényűség, ügyesség – alattomosság, játékosság – kiszámíthatatlanság, gyógyerő – vérengző vadász és így tovább. Kétségtelen, hogy hol odabújik a másik macskához vagy az emberhez és dorombol, máskor pedig vadul fújtat, karmol. Rendkívül alkalmazkodónak látszik, majd fittyet hány mindennek és járja a maga útját a maga módján.


Az​​ asztrológia a Rákhoz sorolja, nyilvánvalóan amiatt az elterjedt vélekedés miatt, hogy a macska a házhoz hű. Ezt egyébként számos jelenség cáfolja, s magam is igazolni tudom, hogy nagyon is az emberhez ragaszkodik – ha olyan a viszonyuk.​​ Lehetne vénuszi állatnak is tekinteni, amivel legalább a levegős Mérleg szabadságvágya is analógiába hozható,​​ bár a macska függetlensége inkább vízöntői méretű. Egyszóval a macska igencsak összetett személyiség.

Szorosan kapcsolódik​​ – sok állathoz hasonlóan – a​​ mágia, misztériumok világához.

Érzékeli a hamarosan bekövetkező dolgokat (például a többi állatnál hamarabb a földrengést), jövőbe lát, látja a szellemeket, démonokat (figyeljük meg, amikor több macska merően nézi a semmit, vagyis amit mi egyáltalán nem látunk),​​ összhangban áll az egyetemes energiával,​​ mezőjét tisztán tartja, ahogy magát is állandóan tisztogatja.

Segít az energiarablás megfékezésében.​​ Kitűnő antennái vannak a természetfeletti felfogásához, éles, éber

megfigyelőképességgel segít úgy is, mint lélekvezető.

Szemmel tart bennünket, hogy megértjük-e a magasabb összefüggéseket, s tudunk-e idomulni azokhoz?​​ Gyógyereje van,​​ leveszi és megtisztítja a káros energiákat, felleli a betegség fészkét, jóval hamarabb, mint ahogyan az manifesztálódna.

Egyik legfontosabb jelentéstartalma szerint a macska a​​ függetlenség, korlátlan szabadság​​ szimbóluma. Erősíti bennünk a​​ saját utunk követésébe, ösztöneinkbe vetett bizalmat, az öntudatot. Arra tanít, hogy nem kell mindennel foglalkoznunk, ami kívülről hat, vagy akár ami velünk történik.

Fontos, hogy megóvjuk szabadságunkat,​​ legyünk éberek, aktívak és vállaljuk a felelősséget az életünkért. Olyan, némelykor vadócnak tekintett, független emberek állata, akik egyesítik a férfi és női (értsd: emberi) tulajdonságokat,​​ gondoskodnak magukról, élvezik az életet – legyenek akár közösségben, vagy teljesen egyedül​​ – és elérik azt, amire szükségük van. Példát mutat, arra, hogy gyorsan és ösztönösen cselekedjünk, hogy​​ az életet játékként, az összetűzéseket tréningként, motivációs gyakorlatként fogjuk fel. Megmutatja, hogy időt kell szakítani magunkra, a feltöltődésre.​​


A macskák az​​ ellazulás nagymesterei, talán nincs több ilyen állat, amelyik a legkitekeredettebb, leglehetetlenebb pózokban is remekül érzi magát és jóízűen alszik. Mintát ad a meditációra (tán a jóga ászanákat is a macskák megfigyelése alapján alkották meg annakidején?), arra​​ inspirál, hogy engedjük el magunkat és figyeljük bensőnket.



A macska megjelenésekor vagy viselkedését​​ figyelve feltehetsz kérdéseket magadnak:

Összekevered-e az önállóságot az önfejűséggel?​​

Az ellazulást a nemtörődömséggel?​​

A kreatív kapcsolattartást a manipulációval?

Úgy használod-e energiáidat, hogy a legjobbat hozd ki magadból?​​

Hogyan és mire használod intuíciódat?

Élsz-e a szabadság adta lehetőségekkel?

Esetleg túlságosan extravagáns vagy egocentrikus vagy?

Képes vagy-e a jelenben élni?

Mennyire törődsz mások véleményével?

Mennyire tudsz alkalmazkodni, vagy ragaszkodsz öntörvényűségedhez?

Van-e türelmed a megfelelő pillanat kivárásához?

Hogyan állsz a koncentrációval?

Túlságosan önállótlan vagy?

Akkor érzed magad biztonságban, ha valaki irányít?

(A bevezetőben hivatkozott két​​ kötet​​ mellett ennél a szócikknél felhasználtam még Hoppál-Jankovics-Nagy-Szemadám: Jelképtár c. kiadványát, továbbá Nagy Lajos Képtelen természetrajz c. művét, amint arra a szövegben is utalok.)