Írta: Vadász Mária Magdolna asztrológus
Nap az Ikrekben
Néhány éve felkerestem egy számomra hiteles, és nagy tudású asztrológus hölgyet – akit ma már a kevés barátaim egyikeként tisztelhetek –, mert elegem lett belőle, hogy úton-útfélen az Ikrekkel találom szembe magam.
Miért történik ez velem, amikor halálra tudnak idegesíteni?!
Ikrek Napjegy, Ikrek Ascendens, Ikrek Hold, vagy egyéb más erős érdekeltségű Ikrek energia szinte minden emberi kapcsolatomban. Én pedig nem tudok mit kezdeni az Ikrekkel.
Mára ez megszelídült kicsit, mert lassan-lassan megértettem, még ha nem is mindig tetszett a valóság. Erős Halaksággal, Skorpió Ascendenssel, a túlnyomórészt vizes energiáimmal nem tudok mit kezdeni a levegős emberekkel. Annál is inkább, mert egyetlen bolygóm sem található a levegős jegyekben.
Rögtön rávághatnánk, hogy na ezért tolja a Sors az orrom elé őket, hogy ami belőlem hiányzik, azt megkapjam kívülről.
Ennek ellenére sosem éreztem a jelenséget hiánypótlónak, inkább zavarónak. Rendkívül sok energiámba került a figyelmüket megtartani. Zavart a csapongásuk, hogy folyamatosan azt éreztem mellettük, igazán egy kicsit sem figyelnek rám: mintegy eszköz vagyok a megnyilvánulásaikhoz.
Míg tanítottam Reikit, összesen négy Reiki mestert avattam, és mit ád az Istennő: mindegyik Ikrek volt… Ezalatt valamelyest megtanultam kezelni őket, de ma is meglep, ahogy egyik nap még vannak, a következőben úgy eltűnnek, hogy nyomukat sem látom többé. Emögött mindig okot kerestem, közben rájöttem, hogy ha van is ok, az csak a fejükben létezik, illetve/vagy nincs.
Ez az Ikrekes tendencia azóta is újra és újra felbukkan, már széllel szemben is felismerem őket. Ők vonzódnak hozzám valamiért, én csak egy halk sóhajjal konstatálom, hogy már megint…
Hogy miért vonzom őket mégis, csak nemrégiben tudtam meg.
A 8. házam kezdődik az Ikrek jegyében. Ez a ház az egyéni árnyékszemélyiségünk lakhelye. Azoknak a tudatunkkal nem összeegyeztethető tulajdonságainknak a tárháza, amelyeket nem élünk meg, elutasított szerepszemélyiségeink találhatók itt.
Tehát miért nem tudom, vagy csak nehezen elfogadni az Ikrek minőséget?
Mert magamban elfojtom azt.
És minél inkább elfojtunk bármit, az annál hangosabban dörömböl, és erősebben próbál feltörni. Aki erről bővebben érdeklődik, Kovács Attila: Életutak I. – bevezetés a spirituális támaszadás módszerébe c. könyvéből sokat tanulhat.
Nálam tehát úgy jelentkezik az árnyék, hogy más emberek képében mutatkozik számomra. Az árnyék tehát az, ami nem a tudatos énünk, viszont a többi ember nem szeretem tulajdonságai megmutatják.
Nos, nézzük mi az, ami nekem nehezen elviselhető?
Talán az instabilitása elsősorban. A kiszámíthatatlan, megbízhatatlan lelki folyamatok, a felszínes érzelmek, a csapongás. A saját instabilitásom életem első felében rendkívül megnehezítette az életemet…
A folyvást új és új dolgok keresése, az, hogy képtelen, vagy csak nagyon nehezen tud elmélyülni egyetlen dologban, végigvinni, amibe belekezdett. Khm… hát volt ilyen velem is, na…
Az újdonság iránti kielégíthetetlen étvágya. Meg az a zizi-energia, ami mindig körbelengi őket.
Számomra ez rendkívül fárasztó hosszútávon, néhány óra alatt totál le tudnak meríteni. A kezdeti lelkesedést felváltja az érdektelenség, és már szalad is tovább. Tipikus tanfolyam-ember, nem azért, mert nem tud tanulni, hanem nem lehet lekötni hosszútávon ugyanabban a témában. És beszél… beszél… beszél…, ami amúgy kiváló tanáremberré is teheti őket, előadóként is nagyszerűen megállják a helyüket, de hallgatni őket komoly kihívás lehet.
Igen, talán az a legnehezebb nekem bennük, hogy az a fentebb említett „zizi-energia” számomra maga a stressz. Annyira erős a rezgésük, és nem megnyugtató értelemben, ami az én rezgésemmel nem kompatibilis sokáig. Fontos számukra a kapcsolatteremtés, de igazán a másik személye nem érdekli őket. Nehéz rá számítani, csak a már nagyon magas szinten lévő Ikrek képes valódi tanítóvá, guruvá válni, aki megtartja a szavát, és a dolgok úgy vannak, ahogy mondja. Ikrek tulajdonság, hogy a dolgokat szereti felnagyítani, de nem azért, mert hazug, hanem mert egyszerűen ő így éli meg.
Mondjuk egy kicsit szemerkél az eső, enyhén nedves lesz a ruhája, később ezt úgy adja elő, hogy a szakadó esőben rommá ázott.
Ez nem hazugság, inkább nagyot mondás. Ezért aztán kiváló újságíró, riporter, titkárnő, előadóművész, és kereskedő a legjobb foglalkozások számára a már említett tanításon kívül. Apropó újságíró: ifjabb koromban én is újságírónak készültem, gondosan végig is vittem, de rájöttem, hogy nekem nem fér bele az értékrendembe az újságírói mibenlét. Már akkor is hárítottam az árnyékszemélyiségemmel való szembesülést.
Az Ikrek nem féltékeny típus, nem birtokló, és ugyanezt el is várja. Számomra fel nem fogható szabadságban gondolkodnak a párkapcsolatról, miközben rendkívül fontos nekem is a szabadság.
Nagyon szeretek a saját csendemben lenni, az Ikrek energia viszont képtelen csendben lenni, folyamatosan kell az interakció, ha nem ő beszél, legalább szóljon valami, jöjjenek-menjenek a hírek.
Egyben azonosulni tudok velük: nehezen viselik a butaságot, az intelligencia hiányát. És hát azzal is, hogy túl hamar reagálnak, türelmetlenek… Én is…
Az Ikrek számára rendkívül fontos a megértés. Mindent meg akar érteni intellektussal, amire nincs magyarázat, azt nehezen tudja befogadni.
Nos, talán itt is van egy találkozási pont köztünk: én viszont kiválóan el tudom fogadni, hogy a világban nem fogok mindent megérteni, mert az én felfogó-, látó-, befogadóképességem emberi mivoltomból fakadóan csekély. Talán éppen ezért el tudom fogadtatni velük, hogy „több dolgok vannak földön és égen Horatio, mintsem bölcselmetek álmodni képes…”, ahogy Shakespeare írta a Hamletben.
Az Ikrek legmagasabb szintje a tanító.
Ám idáig el kell jutni, hiszen igaz tanító csak hiteles ember lehet, aki azt mondja, amit gondol, amiről empirikus tudása van. Tanítóként már csak azt teheti és mondhatja, amit fel is tud vállalni. Középső szinten a közvetítői mivoltja erős, jön-megy, hozza-viszi az információkat, többé-kevésbé valósághűen.
A legalacsonyabb szintű Ikrek-megélés, amikor pusztán ismeretekre akar szert tenni, csapong ide-oda, olyasmit is magáénak gondol, amivel amúgy nem ért egyet, de fontosnak érzi magát tőle.
Főnökként nehéz a beosztottjának lenni, maradjunk annyiban. Beosztottként viszont nem szükséges szájába rágni semmit, viszont hajlamos túlszervezni, és eléggé felületes. És bár nem szereti, ha ellenőrzik, de muszáj, mert hajlamos elkapkodni a munkáját.
Párkapcsolatban, ha csak nincs valami erős földies dolog, ami lehúzza a levegőből, sanszos, hogy egyszerre több vasat tart a tűzben. Főként az intellektus a lényeg, nem a szerelem, vagy a szexualitás. Szereti az újdonságot, ezért nem túl hűséges – hacsak nincs valami földi erő a horoszkópjában, nehezen marad egy ember mellett.
Szülőként hajlamos kissé túlhajszolni a gyermekét, lehetőleg mindent ki akar hozni belőle, és hamar önállóságra neveli.
Gyerekként inkább ne is beszéljünk róla… az egyik legnehezebben kezelhető, na ott a zizi-energia masszívan jelen van. Előfordul, hogy mozgáskoordinációja eleinte zavaros, viszont később annál jobb lesz, felnőttként pedig már nagyon ügyes.
Horoszkópunk minden elemét meg lehet élni alacsony, közepes, és legfelsőbb szinten.
Nincs determináció, az intellektustól, és a tudatminőségtől függően éljük ezeket a szinteket. Az asztrológia nem címkézések tárháza, hanem az analógiák kódnyelve. Mindannyiunkban benne van mind a 12 jegy, sosem szabad arra gondolni, hogy én csak az vagyok, mert a Nap abban a jegyben járt születésemkor. Ez csak egy dolog. Ezért hoztam saját példát: az én horoszkópomban egyáltalán nincs Ikrekség, nincs levegős bolygóm, így amit nem tudok megélni magamban, azt kívülről kapom a Sorstól.
- Hogy integrálni tudjam magamba, elfogadni ezt az árnyékrészemet is, amit nem szeretek. Hogy néha én is tudnék felületes lenni, hogy sokszor erőfeszítésembe kerül elmélyülni dolgokban, hogy egész életemben inkább a rövid tanulmányokat részesítettem előnyben.
- Hogy megszámolni se tudom, hányféle dologról hittem azt, miközben tanultam, hogy na ez az, ez az enyém!
- Pénzt, időt, energiát nem kímélve vágtam bele olyan ismeretek megszerzésébe, amelyeket ma már semmire sem használok.
- És itt jön be, hogy minden tudás használható valamire?… bizony vannak, amiket tök fölöslegesen tanulunk, mert sosem használjuk többet, és nem is lettünk többek általuk.
Ezt bizony be kell vallani, akkor is, ha ez már kimeríti a kognitív disszonancia fogalmát.
De talán a legnagyobb tanításuk számomra, hogy kicsit sem kell olyan komolyan venni az életet, amennyire én komolyan vettem. A lazaságuk, a levegős csapongásuk is lehet példaértékű annak, aki földhözragadtabb, lassúbb, nehezebben mozdulós.
Minden jegy bennünk van. Kérdés melyik házunk esik adott jegybe, azaz mely életterületünkön éljük meg az energiáját.
szerző: Vadász Mária Magdolna
e-mail: mariamagdalena7535@gmail.com
Facebook: Csontasszony
honlap: www.fenyem.net