Az aktuális égi állások szimbolikus szinten „rákényszeríthetnek” minket arra, hogy belenézzünk a „tükörbe”:
A Nap a Plútóval képez nehéz fényszöget (kvadrát) a Bika–Vízöntő tengelyen, ami kihangsúlyozza a stabilitás és a radikális átalakulás egymásnak feszülését, a
kontroll, hatalom, manipuláció témakörei felerősödhetnek.
A Kosban járó stellium ( amikor több bolygó van egyszerre egy jegyben, most: Neptunusz, Szaturnusz, Mars, Merkúr, Chiron) egy koncentrált, nyers, impulzív energiaminőséget eredményezhet : düh – identitásválság – kollektív sebek aktiválódása .
Uránusz a Bika jegyének legvégén jár, „perceken belül”(még a mai napon)jegyet vált, és együttállást képez az Ikrekben járó Vénusszal, hangsúlyossá téve az instabil értékrend, információs káosz, kiszámíthatatlan reakciók együttesét. Ez az energetikai tér nem a higgadtságnak kedvez.
Van valami elszomorítóan ismerős abban, ami most történik. Nem a világpolitika miatt. Nem a pártok, szervezetek, csoportosulások, gazdasági helyzetek miatt. Hanem az emberek miatt.
Ahogy beszélünk. Ahogy reagálunk. Ahogy egymásnak esünk. Sokszor, mintha egy középkori piactéren állnánk, ahol valakit épp pellengérre állítottak, és a tömeg már nem kérdez… csak ítél (tisztelet a kivételnek természetesen)….És ami a legkényelmetlenebb: élvezi is.
A modern kor társadalma véleményezik, rettenetesen kiművelt, túlinformált, “mindenttudó”…de sok esetben nem gondolkodik, és sok esetben csak sodródik. …és a legtöbb esetben „örökelégedetlen”…”semmisejó”…ha megkapja a változást, nem örül, hanem hergeli magát tovább…. a „vér és könny” világa adja az adrenalint, és a “dráma”tartja érzelmileg magas hőfokon.
Ami most világszinten történik, az tudatállapot-váltás — vagy sajnos több esetben az látható, hogy annak a hiánya. Mert miközben új nevek, új szereplők, új narratívák jelennek meg, a működés ugyanaz marad évszázadok óta:
kell egy ellenség ,kell egy vagy több bűnbak, kell egy történet, amin fel lehet háborodni( a terület “mindegy” lehet politika, gazdaság, közélet, hírességek világa stb.)…és ez a dinamika mind világszinten, mint egyéni-családi szinten is sok esetben jellemzi a ma társadalmát, mely a letűnt korok társadalmaiból nőtte ki magát, és hozza kollektív traumáit.
Ami a szélsőséges helyzeteknél az egyik legfontosabb: kell egy érzés. Sok esetben nem az igazság számít. Nem a tények. Hanem az, hogy mit érzünk közben. ..és ezekre az érzéscsomagokra tud építeni a ma üzletpolitikája, ezen keresztül tud megszólítani, megtartani minket…vagy épp ellenérzéseket kiváltani, arra hangsúlyt helyezni, és egy érzelmi-adrenalincsomagon elvinni minket abba az irányba, ami a propaganda érdeke..és minél fanatikusabb a közeg, annál érzelemvezéreltebb. .
És azt mindenki tapasztalhatta-tapasztalhatja a saját egyéni életében, hogy ahol érzelmileg erősen bevonódott, ott a másik félnek mindig ráhatása van a viselkedésre, ott hajlamosak vagyunk elnézni, máshogy látni, megbocsájtani, elfelejteni, átírni helyzeteket.(szerelmi-baráti-családi életünkben)
A Vízöntő Plútó időszakában a mértéken van a hangsúly. Mert a mértéktelenség az szélsőségeket ad…a ma társadalma pedig a mértékletesség területén nagyon nem áll jól. …és sosem álltunk, és erre csak ráerősít a modern kor virtuális világa, a digitális platformok a „világok harca” a digitális tér: a modern aréna.
A „like”-ok „döntenek „élet és halál” felett.
Annó az ókorban a gladiátorharcoknál a császár feltartott hüvelykujjal jelezte, hogy megkegyelmez a gladiátor életének, lefelé fordított hüvelykujja pedig a halált jelentette…ez a virtuális térben a like-jel szimbóluma ma is.
Csak az arénában a tömeg, „kenyeret és játékokat” kapva valóban látta és tudta mi történik, mert a szeme előtt zajlott…míg mai világunkban a valóság átszerkeszthető-megvágható-konteózható-átírható-AI-generálttá tehető…nem hihetünk a saját szemünknek benne.
A közösségi média nem minden esetben csak informál. Van, amikor felerősít. Algoritmusok döntik el, mit látsz — és nem azt választják, ami igaz, hanem azt, ami reakciót vált ki, arra épül az algoritmus, hogy azt „teszi” eléd, amire már rákerestél, ami „szerinte” az érdeklődési köröd…ezzel kizárja az objektivitást, ha nem vagyunk tudatosak, és szándékosan nem tájékozódunk más platformokról, más nézőpontokat nem figyelünk meg ( nem azonosulásról beszélek – megfigyelésről) akkor csak egyirányú információkból állítjuk fel a „valóságunkat”.
A social média fő profilja a reakció. És mi vált ki reakciót? – a felháborodás ,a botrány ,a félelem ,a gyűlölet, a túlgenerált helyzetek, válságok és “drámák”. A plútói energia melegágya. Amikor egy hullám lecsengene, jön a következő. Új ügy. Új arc. Új ellenség.
Mindig bevetnek egy újabb „koncot”. Ez nem véletlen. Ez a rendszer működése, és arra épít ami sikert hoz. Most világszinten is sok esetben megfigyelhető, hogy a düh lett az egyik közös nyelv(háborúk, hatalmi játszmák).
A mai társadalom sok esetben nem vitázik. Nem gondolkodik. Reagál. És a reakciók nyelve egyre inkább sajnos egyetlen érzelem köré szerveződik: a düh köré. A düh egyszerű. A düh gyors. A düh nem igényel árnyalatokat. És ami a legveszélyesebb: a düh közösséget teremt.
A Kos jegyében 5 bolygóval nagyon erősen érezhető energiaminőség. A düh kimozdít egy állapotból, így jelentős a szerepe egy változtatásnál, amikor tartós marad akkor az “építés” rovására mehet.
Azonos ellenség, azonos felháborodás, azonos jelszavak — és máris létrejön a csoport. A változás mindig szükségszerű. De a tudatosság és a gondolkodás is.
Gyakran halljuk, hogy „a történelem ismétli önmagát”. Valójában nem a történelem ismétlődik, hanem az emberi viselkedésminták. A mai digitális térben sajnos sok esetben ugyanaz a dinamika figyelhető meg, mint egy középkori piactéren vagy egy ókori arénában: csoportokba rendeződés, ellenségképzés, kollektív indulatkitörések ,morális felhevültség .A különbség mindössze annyi, hogy ma algoritmusok erősítik fel ezt a működést. Régen pedig többek között a helyi lelkész, bíró, főúr volt a generátor, a gondolatformáló.
A közösségi platformok nem csillapítják a feszültséget – hanem ciklikusan újratermelik. Ez a figyelemgazdaság logikája. A tömeg akkor válik igazán manipulálhatóvá, amikor érzelmileg túltelített állapotba kerül, és a folyamatosan tolt újabb információkkal, melyek agitálóak, vagy hergelőek, és lehetőleg érzelmekre hatnak ezt a folyamatos megfeszített állapotot fent lehet tartani. Nincs idő feldolgozásra, átgondolásra, megnyugvásra.
A harag, a félelem és a morális felháborodás: előfordulhat, hogy beszűkíti a gondolkodást, csökkenti a kritikai érzéket ,fokozza a csoportidentitást .Ez az a pont, ahol ha az ember nem figyel, megszűnik autonóm módon működni, és a kollektív dinamika részévé válhat.
Sajnos a viselkedés terén és érzelmi intelligenciában az emberiség évezredek óta nem sokat fejlődött. Szeretné azt hinni, hogy igen, de a valóság nem ezt tükrözi. Már évezredek távlatából megindult a „messiás-várás” az emberiség köreiben. A megváltó iránti vágy – kétezer éves minta – egy mintázat, ami mélyebben húzódik, mint bármely politikai rendszer. Nem ideológiákhoz kötődik. Nem korszakokhoz. Hanem az emberhez.
Jézus keresztre feszítése óta a nyugati kultúra egyik legerősebb archetípusa a megváltó alakja.
Valaki, aki: helyettünk cselekszik, helyettünk dönt, helyettünk viseli a következményeket. Valaki, aki: megvált, feloldoz, rendet tesz, igazságot szolgáltat.
Ez a várakozás nem tűnt el, csak átalakult. (itt nem a vallási hitrendszerről beszélek természetesen, hanem egy viselkedésmintáról)
Az évszázadok során a struktúra változik, császárság – királyság – köztársaságok – elnökök stb. – de a pszichológiai igény sok esetben ugyanaz marad: valaki oldja meg helyettünk.
A történelem folyamán a rendszerek hajlamosak voltak azt hinni magukról, hogy egymás ellentétei. De amikor szélsőségessé váltak, ugyanarra az oldalra kerültek, és a történelem ezt már többször megmutatta. A francia forradalom szabadságot hirdetett —de terrorba fordult, az 1917-es orosz forradalom igazságosságot ígért, elmosta a cárizmust —de egy új, merev és elnyomó rendszert hozott létre, a kommunizmust.
Az első világháború utáni káosz és kollektív frusztráció pedig megágyazott a náci hatalomátvételnek Németországban. Nem biztos, hogy “megváltóra” van szükség abban az értelemben, hogy “majdvalakimegoldja” — hanem érettségre….tudati-érzelmi érettségre, mert a kollektív érzelmi éretlenség elbillentheti a mérleget, a társadalomnak szüksége lenne a múlt, az elnyomó rezsimek által okozott sebek begyógyítására.
Szükség van a vezetőre, szükség van politikai rendszerekre, de szükség van felnőtt szerepben való gondolkodásra és tudatosságra is.
A mértékletességre. A legkényelmetlenebb felismerések egyike lehet, hogy nem a hatalom infantilizálja a társadalmat ,hanem a társadalom igényli az infantilizmust.( cáratyuskákat, diktátorokat, „megváltókat”, gurukat, elnököket, tekintélyszemélyeket).
A gyors információáramlás paradox módon nem tisztánlátást, hanem túlterheltséget eredményez, túlstimulálja az agyat.
A kollektív folyamatokkal szemben az egyetlen valódi mozgástér az egyéni tudatosság, mert a saját határainkat mi tudjuk meghúzni, mi tudjuk eldönteni minek engedünk teret. Mert a változásra szükség van, a változás energiái építőek lehetnek, ha jól használjuk őket.Az érzéseink a miénk, megélhetjük, szükséges is azok megélése, ahogy a felismerése, feldolgozása is, egy egészségesebb, valóban szabadabb, élhetőbb élet reményében.
Érdemes szerintem néhány kérdést átgondolni:
- Amikor általában felháborodom, pontosan mire reagálok – a tényekre vagy az érzéseimre?
- Amit gondolok, az saját vélemény, vagy átvett narratíva?
- Milyen személyes élményem rezonál az adott történettel? Ki volt velem igazságtalan? Kitudtam állni magamért?
- Tudok-e egyszerre több igazságot is elképzelni?
- Mit nyerek azzal, ha részt veszek a kollektív felháborodásban?
- Hogyan viszonyulok a tekintélyszemélyekhez?
Amennyiben elakadtál egy nehezebb életszakaszban, nem látod a kiutat, vagy párkapcsolatod nehezebb szakaszban van/vagy épp nincs és hiânyzik de nem tudod merre indulj, akkor szívesen segítek egy online vagy személyes konzultáció keretében.
Ajándékozd meg magad a lehetőséggel!
Szalay Mónika asztrológus
AstroMagia
0 hozzászólás