2019. november 27. Sosem fogom elfelejteni azt a napot amikor először tört rám a pánikroham.
A semmiből bukkant fel, éppen dolgoztam. Egy hölgy kliensem volt nálam, akivel masszázs közben mindig jól elnevetgéltünk. Ő mindig az elején elpanaszolta minden búját baját, ami vele történt, de a kezelések alatt mindig sikerült jókedvre deríteni.
Ezen a napon azonban nem nevettünk a végére.
Egyik pillanatról a másikra egy nagyon nehéz és szorongató érzés fogott el. Hirtelen remegni kezdtem minden porcikámban, kapkodtam a levegőt, szorított a mellkasom és feszített a fejem. A pulzusom az egekbe ugrott és azt éreztem mindjárt elájulok. Zavart voltam és halálra rémültem.
A kezelő helység alatti lakásban egy háziorvosi rendelő működött, ahova azonnal lementem segítséget kérni, de sajnos nem volt rendelési idő, így nem találtam ott senkit.
Ekkor a fiam apukáját értesítettem, aki azonnal kocsiba ült, jött értem és kórházba vitt.
Nekem mindig ,,szerencsém” van, ha az egészségügyre szorulok, mert a több órás sürgősségin várakozás helyett most is perceken belül már egy vizsgáló helységben voltam rajtam az EKG-val és vérnyomásmérővel. Nagyon alaposan megvizsgáltak, vért is vettek és teljes mértékben szakszerű vizsgálaton estem át rövid időn belül.
Az eredmények azonban nem mutattak semmi kórosat. Idegi kimerültséget diagnosztizáltak és kaptam egy nagy adag magnéziumos infúziót.
Megnyugodtunk, hogy nincs nagy baj, de akkor mi volt ez a roham és miért nem érzem még mindig jól magam?
Aztán ezek a rohamok gyakoribbá és hosszabbá váltak és én létezni sem tudtam már tőlük. Néhány óra pihenőt kaptam, tényleg csak annyit, hogy valahogy dolgozni tudjak. Az éjszaka maga volt a pokol. Mire el tudtam volna aludni egy roham azonnal visszarángatott álomország kapujából. Egy-két óra éjszakai alvással kellett a következő napot végig csinálnom.
Teljesen kimerültem és elhagyott az erőm. Fogyni kezdtem az izmaimból, amit a nagy mennyiségű kortizol felzabált szépen lassan. Sápadt voltam, vagy éppen tűzpiros a kiugró vérnyomás ingadozástól. Szörnyű időszak volt és azt hittem ebből sosem fogok tudni meggyógyulni. De nem így lett…
Kaptam az orvosoktól gyógyszereket, amiket sosem szedtem be, mert a környezetemben élő több éve pánikbeteg emberek gyógyszerfüggőségét látva, éreztem, hogy az lenne az a leejtő, amin lehet, hogy ha elindulok, sosem tudok majd visszajönni. Elkezdtem inkább előadásokat hallgatni szakemberektől, akik részletesen elmagyarázták, milyen folyamatok történnek ilyenkor a testünkben.
Melyik hormonból termelődik sok és melyikből kevés, hogyan hat ez az idegrendszerünkre, szerveinkre. Megértettem, mi történik velem és mivel természetes megoldásokat is kínáltak ezek a szakemberek, így minden napom azzal telt, hogy ezeket kezdtem el alkalmazni. Eldöntöttem, hogy ha törik, ha szakad én akkor is megtanítom a testemet újra nyugiba lenni és az elmémben csendet teremteni. Hát így is lett…
Fél évembe telt, de a rohamok napról napra csökkentek majd 2020. nyarán már egyáltalán nem kellett ezektől szenvednem. Mindent megtanítottam és megadtam a testemnek amire szüksége volt ahhoz, hogy helyre álljon a belső rend. A mozgásterápiák, futás, jóga, trambulinon ugrálás (az volt a legszuperebb 😀 ) légzőgyakorlatok, meditáció, relaxálás.
A testem megtanulta, hogy az a plusz energia amit az agyam akarna elégetni az agyalással és szorongással, azt le kell vezetnem edzéssel. A stresszhormon többletet levezettem a testem kifárasztásával, így ő letiltott egy ponton, majd elkezdte a nyugihormonokat termelni. Annyira fantasztikus út volt ez hidd el, még ha akkor szörnyűnek is tűnt.
Ami a testi harmónia beállításánál is fontosabb azonban ilyenkor, az a kiváltó ok megkeresése, megértése és eljuttatni magad arra a pontra, hogy csukott szemmel is, de ugrani mersz magadért a változásba.
És talán ez a legnehezebb.
De akkor nézzük mi lehet az, ami kiválthat egy ilyen állapotot, mint a pánikbetegség vagy akár a depresszió.
Többen is fordultak mostanában hozzám ilyen panaszokkal és mind arról számoltak be, hogy egy jó ideje érzik valamilyen területen szükség lenne a változásra. Van, aki a munkahelyén érzi már hogy szorít a cipő, van aki az egészsége miatt kezdett szorongani és egyeseknek a párkapcsolata hozott olyan felismeréseket, hogy válaszút elé kényszerült.
Az első lépés valóban a felismerés kell hogy legyen. Felismerni azt, hogy amiben élek az már nem kellemes a számomra. Alapvető működésünk, hogy évekig el tudunk lenni ugyan abban a meleg mocsárban, még akkor is, ha már nyakig merültünk benne és a fuldoklás határán állunk.
És ekkor érkezik meg sok ember számára a fordulópont. Mersz, vagy veszítesz? Kétségtelen, hogy hatalmas bátorság kell a változáshoz és már a gondolat is sokszor lebénít, hogy OK eddig ezt ismertem, megszoktam, elfogadtam, belenyugodtam, de mi van azután?
A legtöbb ember számára félelmetes az ismeretlen.
A halálfélelem, amit a rosszullétek alatt érzel, a megsemmisülés érzése, amikor összecsapnak a hullámok a fejed felett és eltompítják az éberséged, teljes mértékben lekorlátozzák a figyelmet csakis a jelenben megélt pillanatokra és abból is csak a rosszullétek alatt megélt élményekre. Ilyenkor elfelejted, hogy milyen voltál és fogalmad sincs arról, ha ez nem lenne kivé válhatnál. Ha pedig emlékszel is a régebbi erősebb énedre, nem tudod a jelenbe hozni, csak kétségbe esetten kapálózol a hullámok alatt és azon keseregsz miért nem tudsz olyan lenni, mint előtte?
Azért nem tudsz, mert már nem olyannak kell lenned, mint azelőtt. Már meghalattad önmagad, csak lépni nem akartál vagy mertél még. Te saját magad kiáltottál már a változásért és igen, te voltál aki felismerted hogy mindaz amiben éltél már nem felel meg neked. Azt mondják, hogy az életben egy valami biztos a halálon kívül, az pedig a változás.
Azt látom, hogy a Kígyó éve még bőven hozza mindazokat a dolgokat az életünkben, amiket ideje levedleni. Felszínre tör, amiből már kinőtted magad és kicsi lett a gúnya.
Ezt a gúnyát neked kell levedleni. Én és segítő társaim csak saját vagy mások tapasztalataiból tudunk neked kapaszkodókat adni. Segítünk neked megérteni ami történik veled és esetlegesen feltárni az okokat amiért ez történt veled. Adhatok neked saját tapasztalatból ötleteket hogyan tudod enyhíteni a szorongásod és rálátni arra, hogy mi történik ilyenkor a testedben amitől rosszul érzed magad. Elmondhatom nekem milyen volt egy napom a pánikrohamokkal és mik segítettek, hogy túléljek egy napot és enyhüljenek a rosszul léteim.
De a főnöködet nem rúghatom ki, hogy neked megint nyugis legyen az a munkahely, ahol már amúgy sem érzed jól magad. Nem szakíthatok helyetted a pároddal, akivel már évek óta nem vagy boldog. Az italt vagy a gyógyszert nem tehetem le helyetted, amivel mindig csak eltompítod magad, hogy addig se kelljen szembe nézni a démonaiddal.
Itt a Ló éve, ráadásul a tüzes paci időszaka érkezik. Ideje felpattanni arra a paripára, persze csak ha nem félsz a száguldástól és mersz szárnyalni. Mert ebben az évben a bátorságodra és a hitedre lesz a legnagyobb szükséged. Dobd le kérlek azt a kinőtt gúnyát és merj élni végre.
Azért vagy depressziós és azért pánikolsz mert eddig nem mertél és nem hittél és mert odabentről ordítasz kifelé, hogy elég volt. Nincs már idő tovább ülni a mocsárban és várni, hogy majd valaki kihúz, mert a mocsárba is te ültél bele, így neked kell megtalálni a módját is annak, hogy kimássz belőle.
Egy nagyon kedves és általam nagyra tisztelt segítő kollégám szokta mondani:
,,Nincs más út. Nyerünk vagy pusztulunk”
Szerintem inkább nyerjünk.
Csak semmi pánik, mert ebben az évben minden segítséget meg is kapunk majd hozzá csak merjünk lépni magunkért.
Ragyogással teli napokat kívánok Neked!
