A gyermeknapot hazánkban május utolsó vasárnapján ünnepeljük, ami idén május 31.-re esik.
Röviden összefoglalva a története:
„Ez az ünnep Törökországból ered, ahol először 1920. április 23.-án tartották meg és később egyre több ország csatlakozott a kezdeményezéshez. Magyarországon is került megrendezésre gyereknap az 1900-as évek elején több vidéki városban és községben, de igazán a 20-as években vált rendszeressé. 1931-1943 között egy egész hetet szenteltek a gyermekeknek május első felében. Ezt a háború kitörése szüneteltette 1 évig, azután 1945-ben júniusban, 1946-ban februárban, 1947-ben május elején, 1948-ban június 20-27 között tartották meg a gyermekek hetét. 1950-53 –ig már lerövidült egy napra, június első vasárnapján, azt követő évektől pedig május utolsó vasárnapján ünnepeljük azóta is.
Kezdetben a gyermekek kizsákmányolása elleni harcnak, az egészségük védelmének és a tanulási lehetőségeik javításának fókuszba kerülése volt a cél. A mai világban szerencsére már nálunk ezek a körülmények sokat javultak, de sajnos a gyermek bántalmazás most is téma. Pedig gyermekeinktől sokat tanulhatunk mi felnőttek is! Egy egészséges, boldog gyermek megtanít rá minket is, ha jobban odafigyelünk rájuk, hogy a jelenben éljünk, élvezzük a pillanatot, az élet apró örömeit és hogy nagyon fontos a játék és a mesék világa is még felnőtt korban is!” (részlet a tavalyi cikkemből)
A gyermekeink szemünk fényei, büszkeségeink, jövőnk és vérvonalunk hordozói.
A gyermek egy tiszta, természetes, kíváncsi, kezdeményező, feltérképező kis lélek, tele tettvággyal, érdeklődéssel és felfedezési vággyal.
Minden gyermek ártatlannak születik, a körülményeik teszik azzá őket, amilyen felnőtt lesz belőlük! Éppen ezért nagy felelőssége a társadalomnak, azon belül is a családnak, hogy milyen példát mutat!
A családban a hierarchia mindig fontos volt, ugyanúgy, ahogy a társadalomban vagy az állatvilágban. Eszerint az apa a főnök, a biztonságot adó, a kenyérkereső az eltartó.
Az anya a családi fészekrakó, a tápláló, a gondoskodó a család összetartója.
A gyermek az utód, aki elviekben tanul a felnőttektől, továbbviszi a vérvonalat, fejlődése közben összegyűjtött tapasztalataival hozzátesz a családi örökséghez. Az apa és az anya egyesüléséből, mindkét génkészletet és családi karmát örökli. Tehát a gyermek a tanuló és nem a főnök!
A gyermek nem képes a főnöki szerepre, nincs hozzá kellő ereje, tapasztalata és hatalmas nyomás és felelősség terheli, ha őt tesszük a főnöki székbe!
A gyermek már pici korától kezdve kopíroz, tükrözi a felnőtt társadalom szokásait, tetteit. Az ő feladata az, hogy játék közben tanuljon, tapasztaljon, amik beépülnek és fejlődik általuk. A mozgás, szabadon futkározás, sőt még az unalom is fontos fejlődési eszköze, mert a kreativitását, belső képességeit hozza ki belőle. Az esések által javul a koordinációja, egyensúlyérzéke, megtanul „biztonságosan” esni, mert amíg kicsi és közelebb van a földhöz, az esés is kisebb. Nem biztos, hogy azzal teszünk jót, ha túlféltve felöltöztetjük, felvértezzük az esés ellen, mert a félelmet is beleneveljük. A fára mászás régen alap volt gyermekeink körében, most megnézném, hány gyerek mer felmászni a fára.
Nézzük csak meg a gyermekeket! Még a mostani, internet világában otthonlevő nemzedék is boldogan, önfeledten és kíváncsiságtól hajtva szaladgál feltérképezve a terepet, ha adunk egy kis szabadságot nekik pl. erdőben, mezőn, természetben. Előbújik belőlük a természetes mozgás iránti ösztönük és a szabadság mámorító érzése, amely minden élőlény veleszületett igénye. Nem biztos, hogy az a rengeteg szabály és korlát, amit felállítunk nekik, előre viszi őket a fejlődésben. Arról nem beszélve, hogy a felnőttek nem mindig példamutatóak.
Nagyon fontos még a következetesség, a figyelem és a tekintély is. A gyermeknek fontos, hogy felnézhessen a felnőttekre és példamutató magatartásukat kövesse.
Ezen a napon, az ő napjukon szenteljünk nekik nagyobb figyelmet, törődést, engedjük nekik a szabadságot a természetben megélni és egyszerűbb, családi programokkal ünnepelni!
A mai gyermekeket túl sok program, infó és inger ér, ezért ezen a napon mutassuk meg nekik, hogy az egyszerű és természetes dolgok milyen értékesek (és ritkák) is a mai világban!
Isten éltesse a gyermekeket! Legyen szép ünnep ez a mai nap nekik, érezzék a szeretetet, a figyelmet, hogy boldogan, önfeledten éljék meg a pillanatot!
Ne feledjük, hogy ők is képesek tanítani minket, mert amit mi elfelejtettünk a mindennapjainkban használni pl. egy kis játékosságot, egyszerűséget, a pillanat megélését, kreativitást, azt ők tudják megmutatni nekünk, hogy emlékezzünk!
Kívánom, hogy a mai nap legyen a gyermekeknek és a szülőknek is egyaránt boldog, önfeledt, kellemes kikapcsolódást hozó ünnep!
Szeretettel: Sziszka
0 hozzászólás