Írta: Bihari Erika
Egyik oldalról hallom a fali óra kattogását, a szoba másik feléből pedig kellemes relax zene kúszik a fülembe. Teszem a dolgom, mint minden áldott nap már sok sok éve.
Kinézek az ablakon és közben azon gondolkodom, mennyire elszaladt ez az év és mennyi dolgom lenne még, amit jó lenne még idén elintézni. Egyre idegesebb leszek, mert már hetek óta ezen kattogok és valahogy nem akarnak haladni a dolgaim.
Aztán a kliensem a következő pillanatban megszólal.
,,Annyira elszaladt ez az év és annyi minden történt velünk ezalatt, hogy most már ideje megpihenni.”
Nekem pedig ekkor kapcsolják fel a villanyt. Hát persze! Mit is csináltam én az elmúlt hetekben? Folyamatosan ostoroztam magam olyan feladatokkal, amihez már semmi erőm és kedvem sem volt.
Eszembe jut Horváth Andrea néhány nappal ezelőtti beszélgetése a Csillagidő Magazin Angyalmesék videójából, hogy hányféleképpen tudnak az angyalok üzenni nekünk, amikor mondanivalójuk van a számunkra.
Felismertem rögtön, hogy én bizony most üzit kaptam, így el is mosolyodtam a bajszom alatt, felnéztem az égre nyugtázva, hogy OK vettem az adást.
Aztán hirtelen végig futottak az egész évben történt események a fejemben és megértettem, miért nem akartam én már semmibe sem belefogni ebben a pár hétben mert bizony ebből az évből is volt bőven mire visszaemlékezni.
A Szilveszter borzalmas volt, mert aznap értesültem egy dologról, amely nagyon megrázott és az év első napjába már rögtön szorongással és pánikkal léptem. Aztán jöttek a kivizsgálások, amikbe újabb őszhajszálakat szereztem míg kiderült minden eredmény.
Mindeközben reménykedtem egy olyan szerelemben, ami sosem volt az, csak én akartam annak látni, így évekig a se veled se nélküled ment. Tavasszal megtörtént a műtétem és végtelenül boldog voltam amikor minden eredményem jó lett és még csak el sem véreztem a műtőasztalon. Ma már ezen nagyokat nevetek, de persze ez akkor nem volt vicces.
Egy új élet friss illata kezdte belengeni körülöttem a teret. Éreztem, hogy nagyon sok terhet tettem le mindezek lezárásával az életemben. Új emberek, kapcsolatok, új helyek, és hobbik kezdtek bekúszni lassan a mindennapjaimba és én napról napra könnyebbnek éreztem magam. Az életem kezdett végre rólam is szólni.
És most itt vagyok és kattogott az óra a fejembe. Tik-tak, tik-tak. Rájöttem, hogy meg kell állnom végre mert felgyorsultam a könnyedségtől és azt hittem egy időre, én vagyok a superwoman. De a szuperhősöknek is meg kell pihenni decemberben, mert különben honnan lesz így power a következő évre?
Vannak terveim az új esztendőre és érzem, hogy mindent meg is fogok tudni valósítani belőlük.
Volt már olyan érzésed, hogy nem láttad még, hogy valami megteremtődik, csak érezted? Nem látod még a hogyant, csak valami könnyed öröm bújik a bőröd alá, ami megcsiklandoz és mosolyogni kezdesz tőle.
Na ez is pont olyan volt, amikor arra gondoltam, hogy fogalmam sincs milyen lépésekkel fogok kezdeni januárban, de hogy nyárra meglesz amit szeretnék, az tuti.
Ezer csatornán tolják felénk a szennyet. Ezer vészjósló jövendőmondó mondja minden nap az arcunkba a képernyőről, hogy bizonytalan a jövőnk, nem lesz biztos pont az életünkben és nehéz idők köszöntenek be ránk.
Én mégis mosolygok, mert valami teljesen mást érzek és az elmúlt hetekben többen mondták segítő társaim, hogy bennük is ugyan ezen érzések kavarognak.
Advent van. Ebben az időszakban a várakozás, az elcsendesedés, az önvizsgálat és a lelki felkészülés az egyetlen feladatunk. És én nagyon várom már az ünnepeket, mert most talán jobban meg fogom tudni élni, mint eddig bármikor.
Emlékszem egy Szentestére gyermekkoromból.
14 éves voltam és már egyedül elmehettem az éjféli misére. A szentmise végén egyedül bandukoltam hazafelé, amikor is hatalmas pelyhekben hullani kezdett a hó. Az út felénél már elég szép kis mélységben tapostam a havat, ami csak úgy ropogott a talpam alatt. Akkoriban még voltak szép téli Karácsony esték. Emlékszem a kedvenc hosszú szárú velúr csizmámra, a földig érő fekete kötött harang alakú szoknyámra, amit szintén nagyon szerettem hordani, mert arra emlékeztetett, amilyeneket a hölgyek viseltek a század elején.
De amire a legjobban emlékszem, azok a gondolataim és az érzéseim voltak. Az utcákon már akkor éjszaka egy teremtett lélek sem volt és valami elmondhatatlan béke lett úrrá rajtam miközben sétáltam hazafelé.
Arra gondoltam, hogy ezeket a pillanatokat sosem szeretném elfelejteni, amikor csak úgy, minden ok nélkül csak a létezés örömétől boldog tudtam lenni.
A pillanattól, amiben semmi különös nem történt én mégis gyönyörködni tudtam benne.
Neked vannak olyan pillanataid gyermek korodból, amiket örökre befényképeztél az elmédbe? Van mire visszatekintened, ami békét teremt a lelkedben? Nekem több ilyen alkalom is van, de így Karácsonyhoz közeledve én ennek az estének az emlékét szoktam felidézni magamban, ha békére vágyom.
Advent a várakozás annak a csodájára, ami meg tud születni bennünk az új évre. Elengedések, lezárások és a megpihenés időszaka. Ez már pont az az időszak amikor nem kell megváltanunk a világot, hanem erőt gyűjthetünk az előttünk álló hónapok feladataihoz, kihívásaihoz és szép új célokat tűzhetünk ki magunk elé. Nem szoktam fogadalmakat tenni, mert az csak felesleges feszültséget kelt bennem. Inkább megpróbálok elcsendesedni és figyelni magam, mi milyen érzéseket teremt meg bennem.
Ilyenkor hajlamosak vagyunk túltolni még az év végére a szekeret és ráhajrázni a feladatokra, amiktől csak még fáradtabbak leszünk. Nem mindegy milyen lesz az a karácsonyi vacsora? Tényleg az ajándék értéke a fontos?
Kérlek csukd be a szemed és csendesedj el! Gondolj vissza gyermekkorod ünnepeire és lásd meg gyermekként mi volt a legfontosabb számodra ilyenkor. Idézd fel a hatalmas pelyhekben hulló hó puha érintését a bőrödön, érezd a csípős hideget, ami kipirosította az arcod és halld ahogy a gyermek örömében felsikolt ahogy lepottyan a szánkóról és hatalmasat kacag miközben angyalkát rajzol maga köré.
Ezután érezd az otthonod melegét, a karácsonyfa és a friss bejgli illatát. Éld át újra a szenteste felcsendülő csengettyű hangját és a fa körül éneklő szeretteid ölelését. Lásd a boldogságukat és nevess te is velük.
Használd a gondolataid erejét és teremts velük igazi ünnepet a szívedbe és ezzel magad köré is.
Ezennel én is megfogadom a saját tanácsomat és elcsendesítem Shrek barátját szamarat a fejembe, aki mindig csak azt szajkózza…
Ott vagyunk már?
Áldott békés ünnepeket kívánok mindenkinek és örömökben gazdag, sikeres új évet! Köszönöm, hogy idén is olvastad az írásaim! Hála és ölelés.
