Írta: Borbás János
„Függtem, tudom, a szélfútta faágon, kilenc éjen át, dárdával sebezve,
Ódinnak áldozva, áldozva magam magamnak, odafenn a fán,
gyökere hol támad, titok mindeneknek.
Kenyérrel nem kínáltak, sem ivótülökből inni, fürkésztem mélységeket,
megleltem rúnáim, rikoltva mind felszedtem, földre visszazuhantam.”
A Rúnatál c. költemény az Edda sagából
A rúnák, ezen ősi, északi szimbólumok sajátos erőt hordoznak. Mindenki érzékeli ezt, aki kapcsolatba kerül velük. Bárki képes a megismerésnek egy már régen nem járt útján kóborolni általuk, ha elég kíváncsiság, erő, eltökéltség van benne, hogy egy zordnak tűnő területre merészkedjen. Aki rászán egy kis időt, lerajzolja, fára, kőre, bőrre rója őket, megérinti a véseteket, esetleg meditál velük, egy csodálatos, szinte érintetlen világot fedezhet fel.
Nincs bibliája, sorvezetője, nincsenek milliók által kitaposott, aszfaltozott útjai, így, mint az igazi kalandregényekben, kezedben a kincses térkép foszlányaival, szívedben gyermeki kíváncsisággal átitatott tiszta vággyal indulsz neki a SAJÁT utadnak. Amit találsz, amit felfedezel az a tiéd, ha megosztod, ahogyan én is megteszem, együtt gazdagszunk lelkiekben, együtt örülünk és megértjük a rúnák üzenetét, a sámánok, – északon rúnamestereknek is hívták őket!- hitvallását: minden él, minden egy és minden mindenre hatással van.
Induljunk hát neki, pillantsunk bele röviden a rúnák történetébe, mely 2000 évnyi távolságból üzen nekünk. A monda szerint, Odin 9 napon és éjszakán át lógott fejjel lefelé, földbe szúrt lándzsájának hegye fölött az Yggdrassil-on, a világfán, így kapta meg a rúnákat és tanította meg az embereknek, hogy az istenek és az emberek közötti kommunikáció lehetséges maradjon.
A rúnák nyomait megtalálták Izlandtól az Uralig, Norvégiától Olaszországig, még a görög szigeteken is találtak menhíreken (jelző-köveken) rúna-véseteket. Bizton állíthatjuk tehát, hogy nagyon elterjedt volt használatuk. Betűként és jós-eszközként is szerepelnek az ókori leírásokban, Tacitus többször is említi őket.
Mi most eredjünk Odin nyomába, ejtsünk pár szót a rendkívül színes és gazdag északi mitológiáról és isteneiről.
Odin – az istenek atyja, harcosok, törzsfők védelmezője, a halál, a háború és a mágia istene. Legendás dárdája, Gungnir sohasem téveszt célt. A nyílvesszőire vésett rúnák tartják életben a törvényeket. Csaták után maga köré gyűjti az elesett hősöket, hogy együtt lakomázzanak a Walhallában. Fél szemét odaadta egyetlen kortyért a bölcsesség forrásából.
Frigg – Odin felesége, az északi istenek anyja.
Loki – Odin vértestvére, a fortélyos isten, hol barát, hol ellenség, hol bajba sodorja az embereket, hol kihúzza őket abból. Óriásvér folyik ereiben, ahogyan Odinéban is.
Thor – Odin leghíresebb fia. Fegyvere a villámokat jelképező Mjöllnir nevű harci kalapács. Kitűnő harcos, bár a mondákban nem tüntetik fel túl eszesnek.
Tyr – a harcos isten, Odin ’hadvezére’. Hatalmas erőt képvisel, mégis rendkívül becsületes és áldozatkész. Amikor az istenek Fenrirt (Loki gyermeke), a félelmetes farkast megláncolják, csak úgy hagyja magát, ha egy közülük biztosítékul a szájába teszi a kezét. Egyedül Tyr vállalja az áldozatot, ám amikor a farkas rájön, hogy rászedték leharapja a harcos kezét.
Ing vagy Frey mindkét nevet használják ugyanarra az istenre– a germán törzsek egyik legjelentősebb istene, a termékenységisten. A bátor istenek legnemesebbike, a nyári napfény védelmezője. Szimbóluma egy ágaskodó pénisz.
Freya – Frey nővére. A szerelem, a háború és a boszorkányság istennője, Odin szeretőjeként is említik. Ő a legszebb, akitől nem áll messze, hogy kihasználja csáberejét, egyszer például négy törpével hált, hogy megkapja tőlük a híres briszingamen nyakláncot.
Röviden ennyit kedvcsinálónak, aki szeretne többet tudni, járjon utána… mi térjünk vissza a rúnákhoz.
Rúna – úgy az ógermán, mint az óangol nyelvben titkot, mágikus rejtelmet jelentő szóra vezethető vissza. De ne menjünk ilyen messze itthonról!
Milyen közel is áll a rúna szó a magyar róni szavunkhoz, számos átfedés is van a rúna- és rovásjelek között és micsoda ’véletlen’, hogy ugyanazt a tevékenységet jelenti, jelek mögött rejteni és megörökíteni valamit.
A szimbólumokat régen is sokféle anyagra rótták, mi is készíthetünk rúnát fából, csontból, kőből, égetett agyagból vagy bármely anyagból, ami megszólít bennünket, aminek érintése kellemes érzést okoz. Rúnavésés közben a jelre összpontosítunk, hogy felszabadítsuk mágikus hatalmunkat.
Milyen színt használjunk? A rúnák Odin jelképei, akinek a színe a kék, leggyakrabban mégis a vöröset használták, a vér színét, sőt a rúnákat a rúnamester vérével színezték. Úgy gondolták, ha nem merem magam megvágni, nem merem megszólítani a rúnák mögött levő erőket sem. A vér összekapcsolja az alkotót és az alkotást. Én nem festem meg vérrel a rúnáimat, tudom, hogy a rajzolásuk közben rajtuk tartott figyelmem, kezeim érintése, gondolatom tisztasága hangolja rám őket, így megnyílnak nekem a jóslás, a harmonizálás során.
A régi időkben használt sokféle rúna ábécé közül, mi a legismertebbet, a 25 jelből álló FUTHARK-ot (ezekkel a betűkkel kezdődik az ábécé futhark ) használjuk rúnajós anyagunkban, ám a saját magam által összeállított sorrendben és értelmezésben, természetesen a jelek mögött álló erők lényegét tisztelve.
„Az embernek meg kell tanulnia nézni, mielőtt látni akar.”
