Engedj az áramlásnak!

Hivatalosan is megjön hamarosan a tavasz, lassan a tavaszi nap-éjegyenlőség ideje van.
Asztrológiai újév is, hiszen a Kos jegyével kezdődik a zodiákus.

A Kelta évkörben a Víz Úrnője ideje, a kiáradásé, és egyensúlyé. Van olyan iskola, ahol ilyenkor a Tűz Úrnője ideje van, ez is teljesen rendben van. Szerintem amúgy az Istennőnek teljesen mindegy melyik arcát ünnepeljük éppen – én, mint Csontasszony, rendre őt tartom fókuszomban –, a fontos, hogy engedjük be magunkba energiáját. Áramoljunk együtt a Természettel. Hogy milyen módon tesszük ezt, az azt hiszem számára mindegy.

Legyünk megengedők az időjárással is, hiszen úgysem tudunk mit tenni, hogy ne így legyen. Sajnos már nem csak a Természet uralja ezt a területet, az ember mindenhatóságába vetett hite, és uralmi játszmái jelentősen befolyásolják az időjárást, tehát nem a napot, a szelet, a vizet, és a tüzet kell szidalmazni, hanem azon embertársainkat felelősségre vonni, akiknek vastagon benne van a keze a szélsőséges változásokban.

Mivel azonban a mi szintünkön tehetetlenek vagyunk a hatalmi játszmákkal szemben, az áramlás, és az alkalmazkodás az egyetlen dolog, amit tehetünk. És… eltakaríthatjuk a romokat, ha úgy alakulnak a dolgok.

Elsősorban az alkalmazkodást hoznám fel elsőként, mert a természeti erők még akkor is erősebbek nálunk, ha baromira mindentudónak gondoljuk magunkat.

Iszonyatosan kevés csapadékot kapunk itt a Kárpát-medencében már évek óta. És a hozzáértők nem kecsegtetnek a továbbiakban nagy változásokkal e téren.

Csak bízhatunk benne, hogy mégis történik csoda, és a végletekig kiszáradt talajt megöntözi az égi áldás. Hogy a folyóink, patakjaink, tavaink újra megtelnek vízzel.

Aki teheti gyűjtse a vizet, mert nagyon jól fog jönni a kis elvetett magok locsolgatásához, a palánták neveléséhez, a felnőtt növények fejlődését segíteni nyáron. És persze tudom, hogy ez vajmi keveseknek jut eszébe, de a természetben élő állatok is szomjaznak, ha nincs víz, nyáron őket is itatókkal kell ellátni.

Évek óta tart ez az aszályos időszak, én vidéken élek, természetközelben, és látom, hogy még mindig nem tanulnak az emberek, igen, a gazdálkodók sem, eszükben sincs a vizet megtartó technológiákban gondolkodni.

Márpedig nem úgy néz ki,hogy lényeges változás állna be, a hozzáértők már évtizede kongatják a vészharangot, de szokás szerint senkit nem érdekel, amíg számolatlanul van víz a kutakban, a boltokban, a csapból bármikor megnyitjuk folyik, a kocsinkat és a wc-nk öblítését is ivóvízzel oldjuk meg… A szemléletváltáshoz egyrészt intellektus kellene, másrészt nyilván anyagi befektetés, arra márpedig nem költünk, hogy másként bánjunk a drága vízzel.

Pedig minden csepp Víz aranyat ér. És ugyan a föld vizének összmennyisége nem változik, csak átalakul, máshol csapódik le, a világban néhol több van, túl sok, máshol kevesebb, sőt egyáltalán nincs, az eloszlás azonban e pillanatban módosulásban van.

A Világ, a Föld is változásban van.

Mindig így volt, és mindig így lesz. Jobban járnánk tehát, ha a változásokhoz alkalmazkodnánk, ügyesen, okosan, intelligensen. Ha a feladatmegoldást tartanánk fókuszban, semmint az örökös sopánkodást hol ezért, hol azért.

Tudom, sokakat ez tart életben: az örökös rinyálás valamiért, vagy valami ellen, de néha azért megengedhető lenne a változáshoz való alkalmazkodás is.

Ha itt van nekünk ez a gyönyörű évkezdet, tavaszkezdet, megújulási lehetőség, asztrológiai újév kezdet, kelta évkör Víz Úrnője, amikor látjuk, hogy sok dolog, amit eddig halottnak hittünk újjáéled – tán megtehetjük mi is, hogy veszünk néhány nagy levegőt, és nem ott folytatjuk, ahol tegnap abbahagytuk, hanem engedünk a változásoknak.

Alkalmazkodunk. Spirituálisan gondolkodó emberekként pedig egyenesen kötelező lenne, hogy a Természetet, a Földet, az Elemeket sokkal, de sokkal jobban tisztelnénk, és óvnánk.

De sajnos a legtöbb magát spirituális gondolkodónak mondó ember pontosan olyan önző, mint a muglik, a varázstalanok, az átlag. Pontosan úgy gondolkodik, hogy neki minden alanyi jogon jár, és azt tesz a környezetével, amit csak úri kedve tart. Ez azonban minden, de nem spirituális hozzáállás.

A változatlanság szenvedéssel jár, persze szabadon választott, van, aki kifejezetten ezt szereti – főleg, akik ebben szocializálódtak, hogy az élet szar –, de akár ők is kipróbálhatják milyen az, ha alkalmazkodunk a mindenképpen bekövetkező változásokhoz, amelyek éppen most zajlanak.

Ettől még pont úgy lehet örülni az életnek, a madárcsicsergésnek, a napsütésnek, hogy egyre zöldebb a fű, hogy kipattannak lassan a rügyek a fákon, bokrokon, kibújtak az ibolyák, a hóvirág, a százszorszép apró virágokkal borítja a kerteket, udvarokat, réteket, mezőket, d emég a beton résein is kibújnak a zöld levélkék, virágok.

Az első gólyák is megérkeztek már, a többi kismadár is bőszen gyűjtögeti a fészekanyagot, március végétől augusztus végéig például tilos bokrot, fát kivágni, erre legalább már törvényt hoztak. Más kérdés, hogy az ember betartja-e, többségük sajnos nem.

A napfordulón én átöltöztetem az oltáramat, megáldom a vizet, amiben megmosom a hajamat, megfürdök benne. Aki teheti menjen vízpartra, legalább a kezeit tegye bele, és mormoljon el egy köszöntést a Víz Úrnőjéhez, köszönje meg neki, hogy VAN, áramoltasson rá szeretetenergiát a tisztulásért, áldja meg a természetes vizeket.

Nagy szüksége van erre a vizeinknek. Mindig csak kérünk és kérünk az elemektől, olykor nem árt, ha adunk is valamit, ami tőlünk telik, higgyük el, hogy örülnek ők is.

Sok szép boldog újat kívánok Nektek az új asztrológiai, és természet rendjét követő új évben.