2018-ban óriási feszítést éreztem magamban. Tudtam, valami óriás változás készül beköszönteni az életembe.
Éreztem már hasonlót, például 2013 nyarán, amikor augusztus utolsó napjaiban kaptam egy levelet, miszerint az iskola, ahova jelentkeztem, bezárja kapuit. Csupán pár nappal szeptemberi iskolakezdés előtt nem tudtam, mitévő legyek. Két héttel később viszont már Londonban találtam magam.
Az életem örökre megváltozott akkor.
Már nem Londonból, hanem Cheltenham városból emlékezem vissza 2018-ra: tudtam, hogy készülök újra kinyílni spirituálisan, és mondtam a férjemnek, hogy ez az ő életére is ki fog hatni. Kicsit vicceskedve, de rémülten annyit mondott: „Ha nem fogsz az ágyunk végéből szellemekkel beszélgetni, akkor támogatlak.” Ezúton is hálás vagyok neki, mert eddig mindketten tartottunk magunkat ehhez az egyezséghez.
Elmentünk Avebury-be, a 6000 éves komplex szakrális kőkör melletti dombra, ahonnan ráláttunk az ugyancsak ennyi idős piramisra, és megengedtem magamnak, hogy újra kinyíljak, és ez a változás idáig sodort.
Azért írom, hogy újra, mert emlékeim vannak arról, hogy gyerekként angyalokkal beszélek, és családi anekdoták szólnak miszerint, mindenkit csendre intek, hogy hallgassuk együtt az angyalok énekét.
De arra is tisztán emlékszem, hogy 12 éves koromban rájöttem, hogy ekkora érzékenységgel, ami nekem van, elég nehéz a valóságban elboldogulni, és tudatos döntés során elnyomtam a képességeim.
A londoni magányos éveim megtanítottak arra, hogyan legyek céltudatos, és olyan készségeket fejlesztettem ki, amik elvezettek luxus smink márkák élére. Üzletvezetőként megtanultam két lábbal a földön járni. Szükségem volt erre a kitérőre. A férjem mellett viszont biztonságban éreztem magam, leföldelt és újra elindulhattam az igaz utamon.
Habár a sminkelés eltérő szakmának tűnik, én azért szerettem, mert a nők lelke felragyogott, ahogy a tükörbe néztek és meglátták a saját szépségüket. Varázslat volt, ahogy a székről ragyogó nők álltak fel, mikor görnyedten és szégyenkezve ültek le.
A mai napig az vezérel, hogy a fényt visszacsaljam emberek szemébe és lelkébe, ha magukra gondolnak. Hidat építek test, lélek és szellem között.
Ennek módjai pedig folyamatosan bővültek az elmúlt idők során, és bővülnek a mai napig.
Tarot kártya vetéssel kezdtem, ami a mai napig óriási szerelem.
A tarot olyan, mintha egy sötét szobában lámpást adna a kezekbe, és megmutatná, hol vannak az akadályok. Aztán a szabad akarat mindenkinek adott, és eldöntheti, hogy átugorja az akadályokat, kikerüli, vagy netán belerúg.
A hangtálak mindig is vonzottak, és a tanfolyam elvégzése után csodálatos kapukat nyitott meg előttem. Kiderült számomra, hogy a hangokból sok minden felfedezhető a testi-lelki állapotunkról, és elképesztő, hogy mennyi mindent képes energetikailag kioldani teljes lényünkből, miközben mélyen ellazult állapotot hoz létre, ahol a testérzet megszűnik, a tudat kitágul és szinte lebegsz.
Egy kínai bácsival megismerkedve pedig a test-lélek-szellem kapcsolata vált még nyilvánvalóbbá, amikor is megtanulhattam a shen-chi-jin elven alapuló összetett és egyedi masszázs módszerét, illetve az akupunktúra alapjait.
A masszázst először székben, majd röviden masszázságyon, végül a földön végezzük, méghozzá lábbal.
Így átmasszírozva a teljes testet. Majd az akupunktúra segítségével a chi-re is jótékony hatást gyakorlunk, miközben a hangtálak a szellemet nyugtatják.
Az ingára szinte véletlenül találtam rá, ami először mint segédeszköz lépett be az életembe, mert nagyon hasznos volt a célzott energia tisztításban, és szinte gyermeki kíváncsisággal bontottam ki, hogy mire vagyunk együtt képesek. Létrehoztam egy olyan rendszert, amelyben ki tudom tesztelni 250 tételmondat közül a limitáló hitrendszereket, amiket a magas rezgésű réz ingákkal ki is tudunk oldani, miután személyre szabtuk a tételmondatokat. .
Láttam, hogy a hitrendszerek mögött több van, és hogy ezeket a test szintjén tároljuk.
A kineziológia pedig segít megkeresni azokat a stresszeket, amik kialakították a bennünket limitáló hitrendszereket, programokat. Így gyökerestől tudjuk eltávolítani azokat a tényezőket, amiknek sokszor csak a gyümölcsét, hozadékát látjuk a hétköznapokban.
Mindeközben visszatértek az angyalaim hangja is, akik útmutatásukkal támogatnak az utamon, néha elképesztően praktikus tanácsokkal. Máskor pedig abban segítenek, hogy az eszközeimmel még hatékonyabban tudjak segíteni másoknak, akár online is. Iránymutatásukkal, pedig mindig ahhoz az eszközhöz és készséghez nyúlok, ami a leghatékonyabb.
Visszatérve a kártyához, nézzük, mi is a lényege:
Jóslás vagy kártyavetés?
Mi a helyes megszólítás, és van-e egyáltalán különbség a kettő között?
Legtöbbünk preferálja a kártyavetés kifejezést -pedig tegye csak minden kártyával valamicskét is foglalkozó a szívére a kezét!-, a jóslás szót használná szívesebben.
Miért? A válasz egészen egyszerű! Mert ez fedi a szó valódi jelentését. Igazi értelmet és tartalmat; mélységet ad neki.
Sajnos a jóslás szó nagyon pejoratívvá csökönyösült, ezért is kerülik a legtöbben. Ha jósokra gondolunk, akkor bazári kuruzslók jutnak eszünkbe, akik mindenfélét összehadobálnak pénzért, és elmondják, milyen fényes lesz a jövőd. A valódi jóslás nem jövendőmondás.
Képzeljük csak el, hogy rémesen zsúfolt teremben vagyunk, vaksötétben, és szeretnénk eljutni a terem másik felébe. Valaki a kezünkbe nyom egy elég erőteljes zseblámpát, de csak pár percre, amíg mi nem mozdulunk. Memorizálhatjuk, mi van előttünk, képet is készíthetünk róla. De aztán a korom sötétben rajtunk áll, hogy az akadályokat átugorjuk, kikerüljük vagy belerúgunk. Ez a szabad akarat. A tarot pedig a zseblámpa.
A kártya, legyen az tarot, cigány vagy orákulum elhelyez minket a térben.
Nem azt mondja meg, hogy mi a jövő, hanem azt, hogy hol vagyunk most, mi vesz körül, és ha tovább haladunk abba az irányba, akkor mi várható előttünk.
Mint egy vektor, ami a múltból indul a jelenen át, és a két pontot összekötve irányul a jövő felé. Persze, felismerve a pozíciónkat és várható lehetséges jövőt, dönthetünk úgy, hogy irányt váltunk. A javunkat szolgálja ez a tudás tehát, miközben a döntés a kezünkben van.
Ahogy Müller Péter Jóskönyvének bevezetésében olvashatjuk: „A profétálás tehát nem jövendő mondást jelentett, hanem minden esetben azt, hogy a látó megmondta az embernek, hogy éljen, mi az, ami ‘áldott’, s mi az, ami ‘átkos’; vagy más szavakkal: mi az, ami ‘rossz’, s mi az, ami ‘jó’ jövőt érlel. Innen ered a mi nagyon pontos jóslás szavunk.” A jóslás tehát a javunkat akarja, jó irányba terel, miközben a szabad választás jogát mindenek felett meghagyja nekünk.
De nem csak a magyar kifejezés ilyen beszédes. A jósnő angolul fortune teller. A fortune szerencsét és gazdagságot is jelent, a teller pedig mondót. Tehát pontos fordításban szerencse mondó vagy gazdagság mondó lehetne. Hasonlóan a magyarhoz ez is nagyon beszédes, és benne van pont az a mély tartalom is, ami hiányzik a kártyavető kifejezésből.
De hogy példával is szemléltessen, az egyik leggyakoribb téma nálam a karrier.
Ha valaki például állásinterjút követően kapott visszajelzést két helyről, akkor meg tudjuk nézni, hogy a munkahelyeknek mi lenne az előnye, hátránya, milyen lehetőségeket és veszélyeket tartogat.
Így például ráláthatunk arra, hogy a munkatársakkal az egyik helyen jobban kijönne, mint a másikon, vagy hogy kevésbé lenne motivált itt vagy ott. Ezen információk alapján, a két vektort, a két irányt vizsgálva sokkal könnyebb eldönteni, melyik állást válassza az illető, hiszen olyan információkat világított meg a kártya, amiket másképp nem láthatott volna előre.
A jóslás tehát így szolgálja a javunkat; lámpásként utat mutatva előttünk.
Ölelés,
Dori
Pataki Dóra jósnő és kineziológus
https://www.doratarothealing.com/