Írta: Pitti Ágnes Anita

Legutóbbi cikkemet úgy fejeztem be, hogy legközelebb majd arról írok, miként tudunk kiemelkedni az újjászületések körforgásából, és miért van akkora jelentősége minden egyes földi életnek.

A legfontosabb kérdés ezzel kapcsolatban az, hogy ki akarunk-e egyáltalán kerülni a testetöltések végtelennek tűnő folyamából, vagy még az anyagi világ kábulatában élünk. Az emberiség nagy része sajnos ez utóbbi körbe tartozik. Nem hisz a Lélek halhatatlanságában, és a földi élet célját a vagyon, a hírnév, a hatalom elérésében és gyarapításában valamint az élvezetek hajszolásában látja. Sokszor még azok is ide tartoznak, akik önmagukat spirituálisnak mondják. Az a tény, hogy elolvastunk már több tucat ezoterikus tartalmú könyvet, hogy részt vettünk auratisztításon, hangtálfürdőn, családállításon, oldásokon, meditációval, jógával, asztrológiával és sok más hasonló témával foglalkozó tanfolyamon, még nem egyenlő azzal, hogy be is emeltük életünk mindennapjaiba a magasabb szellemiségű tanításokat.

Amikor Jézus azt mondja, hogy „Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.” (Máté evangéliuma 7,21) – éppen arról beszél, hogy nem elég csak elméletben azonosulni a magasabb eszmékkel, hanem a gyakorlati életben is meg kell valósítani azokat.

Az az ember, akinek hite szerint a földi élet csak egy átmeneti állomás, melynek legfőbb célja a lelki-szellemi fejlődés, egészen más értékek mentén fogja élni az életét, mint az, aki nem lát túl az anyagi síkon. Jelenlegi világunk pedig sajnos nem lát túl rajta, mégis Istennek képzeli magát, amikor olyan dolgokba igyekszik beleavatkozni, amikbe már nem kellene, hogy csak a legalapvetőbbet említsem: egy új élet művi úton történő létrehozása vagy az életvég idejének befolyásolása. Nem bízunk már semmit a Sorsra, hanem igyekszünk azt az élet minden területén saját vágyainknak megfelelően befolyásolni, és a tudomány különböző területei is leginkább ezen célból fejlődnek. Jeruzsálemi János így fogalmaz 1099-ben írt próféciájában a mai emberiségről:

… „Lelkében törpe lesz, de egy óriás erejét bírja majd
Óriás léptekkel halad előre, de nem tudja, hová
Feje nehéz lesz a sok tudástól
De nem fogja tudni, miért él, és miért hal meg” …

Ahhoz, hogy kikerüljünk az újjászületések körforgásából, legfőképpen önfegyelemre, jóságra és békességre kell törekednünk. Lehetőleg minden nap, minden helyzetben.

Önfegyelemre azért van szükségünk, mert mindannyiunkban élnek rossz hajlamok, negatív emberi tulajdonságok, amiken dolgoznunk kell, amiket ki kell javítani magunkban. „Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.” (Máté evangéliuma 5,48). Semmi sem jelent nagyobb diadalt annál, mint amikor önmagunk hibáin sikerül úrrá lennünk. Sokak szerint ez nem lehetséges, és egy ember nem tud megváltozni, ugyanakkor saját tapasztalatból mondhatom, hogy de igen, lehetséges. Azt nem állítom, hogy könnyű, de ha tényleg szeretnénk javítani valamely negatív tulajdonságunkon, akkor ez igenis megvalósítható. Kell hozzá az ima, és kell az is, hogy folyamatosan monitorozzuk magunkat, legyünk önmagunk megfigyelői, hogy észrevegyük, amikor hibázunk vagy hibázni készülünk egy adott helyzetben. Csak így tudunk időben megálljt parancsolni magunknak. Az önmagunk felett aratott győzelem felemelő érzés, ugyanakkor legyünk óvatosak az olyan könnyelmű kijelentésekkel (még ha csak gondolati szinten is fogalmazódik meg bennünk), hogy „ó, én ettől a rossz tulajdonságomtól már megszabadultam”, mert nem kell sokat várnunk rá, és az Égiek olyan helyzetet fognak teremteni számunkra, ahol komolyan megmérettetik majd ez a magabiztosság.

Törekednünk kell a jóságra és a békességre. Ne legyen bennünk rosszindulat, ne kívánjunk rosszat senkinek sem. Amikor úgy érezzük, hogy valaki igazságtalan volt velünk szemben, ne akarjunk rajta bosszút állni, az Isteni Igazságszolgáltaltás alól úgysem bújhat ki senki. Igyekezzünk jóságosak lenni embertársainkhoz, és törekedjünk békességre. Ez utóbbi nem azt jelenti, hogy el kellene viselnünk minden, számunkra már káros helyzetet. Vannak olyan szituációk, amikor a saját testi-lelki egészségünk érdekében meg kell hoznunk egy-egy fájdalmas döntést, pl. kilépni egy munkahelyről vagy lezárni egy kapcsolatot, de ezeket is meg lehet tenni kulturáltan, emberi módon – gyűlölködés és ajtócsapkodás nélkül.

Egyetlen földi élet is nagyon komoly jelentőséggel bír, mert általa nagyot léphetünk előre a szellemi úton, de nagyot is bukhatunk. Becsüljünk meg tehát minden napot, és amilyen feladatot elénk hoz a Sors, azt igyekezzünk a tőlünk telhető legjobban elvégezni, akár a családunkban érnek minket ezek a kötelességek, akár a munkahelyen, akár az élet más területén. Korábbi cikkeimben is írtam már, hogy erre a világra nem azért érkeztünk, hogy lóbáljuk a lábunkat, és dagonyázzunk az élvezetekben. Azért jöttünk, hogy feladatokat teljesítsünk, amik sokszor fájdalmasak, de az emberi Lélek sajnos olyan, hogy többnyire csak fájdalmak árán képes fejlődni. Gondtalan élettel, lubickolva a milliókban sokkal kevesebb esélyünk van arra, hogy szellemileg bármit is fejlődjünk, mert nincs motiváció, ami arra ösztönözne, hogy elkezdjük kutatni a minket ért események mélyebb értelmét.

Igyekezzünk úgy élni ebben a múlandó földi világban, hogy örökkévaló szellemi értékeket munkáljunk ki magunkban és másokban. Ezek segíteni fognak minket a túlvilágon is, hogy ott ne szenvedés várjon ránk, hanem szeretet és a további fejlődés lehetősége.

Ha hiszünk abban, hogy a földi élet célja a szellemi fejlődés, és ezen elvek mentén is kívánunk élni, akkor a materialista vágyakra és élvezetekre való túlzott fókuszálás helyett fordítsuk időnket és energiánkat lelkünk nemesítésére, a pozitív emberi értékek kimunkálására, negatív érzelmeink lecsendesítésére, lelki sebeink megismerésére, begyógyítására.

Jézus ezt így fogalmazta meg kétezer évvel ezelőtt: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják; hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják! Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.” (Máté evangéliuma 6,19-21).

Megjegyzés: A fenti írás a saját szellemi termékem, az csak pontos hivatkozással és szerzői névvel terjeszthető. Köszönöm, ha ezt tiszteletben tartod.

Pitti Ágnes Anita
asztrológus

www.csillagasztrologia.hu

info@csillagasztrologia.hu