Írta: Pitti Ágnes Anita
Mindannyian rendelkezünk pozitív tulajdonságokkal, és mindannyian küzdünk valamilyen negatív jellemvonással is, ki a féltékenységgel, ki a kapzsisággal, ki az irigységgel, ki a rosszindulattal, ki a hűtlenséggel, ki a megbocsátásra való képtelenséggel (vagy ezek közül egyszerre többel is) és még sorolhatnánk.
Szellemi szempontból azt mondhatjuk, hogy minden embernek van alsó- és felsőrendű énje. Az alsórendű a negatív hajlamainkat tartalmazza, és egyfajta lehúzó erőt képvisel, míg a felsőrendű énünk a szép és szeretetteljes érzéseket és gondolatokat jelenti, a jóra való törekvésünket, hétköznapi nyelven megfogalmazva úgy is mondhatjuk, hogy ez a lelkiismeretünk. Ahogy szellemileg fejlődünk, úgy kezd az alsórendű énünk apadni, míg a felsőrendű énünk megerősödni. Lelkünk a sok-sok életen keresztül szerzett tapasztalatai és szenvedései által fokozatosan ráébred arra, hogy mi felé kellene fordulnia, és mitől kellene tartózkodnia. Amennyiben elkezd eszerint is élni, akkor megindul a fejlődése.
A negatív tapasztalatok fejlesztő hatása sokszor már egy életen belül is érvényesül, ez az, amikor valami rosszat teszünk, de még ebben az életünkben megbánjuk, és elhatározzuk, hogy ezt soha többet nem követjük el. Ez persze nem ilyen egyszerű, mert amíg az alsórendű énünk erős, hiába tudjuk elméletben, hogy mit nem szabadna, de amikor az élet belehelyez minket egy ugyanolyan szituációba, hogy levizsgáztasson, bizony sokszor elbukunk. Hiába tehát az elhatározás, hogy nem kiabálok, nem beszélek csúnyán, nem fukarkodom, nem hűtlenkedem, nem hazudozom, nem féltékenykedem, nem pletykálkodom, nem teszek a másiknak keresztbe többet stb., amíg nem erősödik meg a felsőrendű énünk, addig ezt az elhatározásunkat csak ritkán sikerül megvalósítanunk a gyakorlatban. Hogy miként lehet megerősíteni a felsőrendű énünket, arra a cikk második felében fogok kitérni.
Most térjünk vissza az alsórendű énünkre. Az már fél siker, ha be tudjuk ismerni, hogy nekünk is vannak hibáink, és reálisan látjuk, hogy melyek ezek. Az viszont egy másik kérdés, hogy akarunk-e ezeken változtatni.
Kérdezhetné a kedves Olvasó, hogy miért olyan nagy baj, ha vannak negatív hajlamaink, és miért kellene azokat mindenáron leküzdenünk? Hiszen, ha széjjelnézünk a világban, annyi embert láthatunk, akinél megkérdőjelezhető az erkölcsiség ilyen-olyan formában, és mégis jól elvannak, vagy úgy is mondhatnánk, hogy „élnek, mint Marci Hevesen”.
Hétköznapi értelemben elmondható, hogy minél kevesebb negatív tulajdonsággal rendelkezünk, annál harmonikusabb lesz az életünk, hiszen, ha nem vagyunk szélhámosok, hazudozók, nagyképűek, arrogánsak, másokon átgázolók, rosszindulatúak, barátságtalanok stb. akkor a környezetünkkel való kapcsolatunk is kiegyensúlyozottabb lesz, nem lesznek ellenségeink, nem leszünk haragban másokkal. Nem mellesleg mindez pozitív értelemben fog visszahatni a saját lelkivilágunkra is.
Nézzük most a spirituális megközelítést. A legtöbb ember úgy éli az életét itt a Földön, hogy nem igazán akar tudomást venni arról, hogy annak egyszer vége lesz. És ha vége lesz, akkor majd számot kell vetnünk arról, miként éltünk. Mennyi szeretetet voltunk képesek másoknak nyújtani, vagy éppen mennyire keserítettük meg más emberek életét. És ez miért fontos? Mert amilyen életet éltünk itt a Földön, annak megfelelő helyre fogunk kerülni a Túlvilágon. Ott az a szabály érvényes, hogy a hasonló a hasonlót vonzza, tehát a rosszindulatú ember nem a „jók” közé fog kerülni… De ezt az izgalmas témát majd a következő cikkemben szeretném részletesen kifejteni.
Természetesen a negatív hajlamoknak is különböző szintjei vannak. Nem mindegy, hogy egy agresszív kocsmai verekedő vagyok, akire minden héten kihívják a rendőrséget, vagy „csupán” azzal van problémám, hogy könnyen eljár a szám, és olyan információt is kikotyogok, amit nem kellene. Ugyanakkor, ha komolyan vesszük azt, hogy azért vagyunk itt a Földön, hogy fejlődjünk és egyre jobb emberekké váljunk, akkor ezt a pletykás énünket sem szabad félvállról vennünk, hanem dolgoznunk kell rajta.
Hogy egy kis asztrológiát is belecsempésszek a cikkembe, mindegyik állatövi jegynél „hoztam” néhány rá jellemző negatív megnyilvánulást:
Kos: agresszív, türelmetlen, nem képes uralkodni az indulatain
Bika: makacs, birtokló, földhözragadt
Ikrek: pletykás, felszínes, szélhámos
Rák: gyerekes, önállótlan, érzelmi zsaroló
Oroszlán: öntelt, hiú, hatalomvágyó
Szűz: tisztaságmániás, bizalmatlan, szőrszálhasogató
Mérleg: döntésképtelen, a külsőségek rabja, kapcsolatfüggő
Skorpió: bizalmatlan, féltékeny, bosszúálló
Nyilas: álszent, nagyképű, sznob
Bak: könyörtelen törtető, magának való, munkamániás
Vízöntő: elszállt, fanatikus, anarchista
Halak: befolyásolható, mártír, az örök áldozat
Az egyszerű felsorolások után nézzük, hogy milyen mondatok hangozhatnak el az egyes állatövi jegyek szájából az adott jegy alacsony szintű megélésekor:
Kos: Gyerünk, Józsi, haladjunk, ne tökölj már annyit!
Bika: Ne strapáld magad, Józsikám, úgysem fogsz tudni meggyőzni az ellenkezőjéről!
Ikrek: Hallottam egy szaftos pletykát Józsiról…
Rák: Majd megtudod, ha én már nem leszek…!
Oroszlán: Hát persze, hogy jól sikerült, hiszen én csináltam!
Szűz: Józsi, már megint hogy áll rajtad ez az ing?
Mérleg: Hát…, nem is tudom…
Skorpió: Ha ezt meg mered velem tenni, Józsi, neked véged van!
Nyilas: Sose aggódj Józsikám, majd csak rendbe hozzuk valahogy azt a könyvelést…
Bak: Előbb a munka, aztán a szórakozás!
Vízöntő: Józsi, ott a helyünk a holnapi tüntetésen!
Halak: Ti csak menjetek el arra a tüntetésre, velem ne is törődjetek, én már úgyse számítok!
Mielőtt valaki felháborodna, hogy én nem is ilyen vagyok, szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy a fentiekben az adott állatövi jegy alacsony szintű, azaz negatív megélését igyekeztem kidomborítani. Másrészt nem csak a Nap jegye határoz meg bennünket (amit azért nagy általánosságban mindenki ismer), hanem többek között az is, hogy milyen jegyű az aszcendensünk, a Holdunk, a Merkúrunk, a Vénuszunk, a Marsunk, a leszálló holdcsomópontunk stb. (amit nagy általánosságban senki sem ismer).
Egy kis asztrológiai kitekintés után térjünk vissza a tennivalóinkra. Én három módszert ismerek arra vonatkozóan, hogy az alsórendű énünket képesek legyünk lefaragni, illetve a felsőrendű énünket megerősíteni:
Az egyik legegyszerűbb, ami nem igényel nagy erőfeszítést, de szívből jövő, mély, őszinte vágyat annál inkább: imádságban kérni Istent, hogy segítsen úrrá lenni a negatív hajlamainkon (saját tapasztalatból mondom, hogy a módszer működik). Azért önmagában csak erre ne hagyatkozzunk, hanem igyekezzünk az alábbiakat is magunkévá tenni.
A következő módszer már egy életen át tartó erőfeszítést igényel tőlünk, mert ez az éberségről és az önfegyelemről szól. Arról, hogy minden egyes alkalommal, amikor a hétköznapok során „benyomják rajtunk a piros gombot”, akkor nem ösztönből reagálunk, hanem tudatosan, józan és lehetőleg szeretetteljes tudatállapotból. Hogy ezt nem könnyű elérni? Ez így van, de minél többet gyakoroljuk, annál jobban fog menni. A higgadt és tudatos elmeállapot elérésében nagy segítségünkre tud lenni a jóga, a relaxáció és a meditáció rendszeres gyakorlása.
Előző cikkemben a lelki béke kapcsán is említést tettem az önfegyelemről. Ez a két fogalom úgy függ össze, hogy ha elveszítjük az önkontrollt, és olyat mondunk vagy teszünk, amit utólag megbánunk, az kihatással lesz a lelki békénkre is. Gondolom, sokan rendelkezünk már ilyen jellegű tapasztalattal, sajnos én sem vagyok ez alól kivétel.
A harmadik módszer is tudatos szemlélet- és életmódváltást kíván tőlünk, mert itt arról van szó, hogy igyekszünk magas rezgésű energiákat magunkhoz venni, az alacsony rezgésűektől pedig tartózkodni. Mit jelent ez a hétköznapok nyelvére lefordítva? A teljesség igénye nélkül: nem beszélünk csúnyán, kerüljük a szitokszavakat (pláne azokat, amelyben Isten neve is szerepel…). Képesek vagyunk csendben lenni. Nem nézünk negatív gondolatoktól és cselekedetektől hemzsegő filmeket. Nem romboljuk a testünket droggal, alkohollal, cigarettával és egyéb káros szenvedéllyel.
Igyekszünk pozitív érzésekkel és gondolatokkal megtölteni a lelkünket. Ha azon kapjuk magunkat, hogy szidunk, kritizálunk magunkban valakit vagy más negatív érzelmet táplálunk iránta (pl. harag, irigység, féltékenység, netalántán gyűlölet stb.), akkor a gondolatainkat tudatosan eltereljük erről. Igyekszünk kellemes emberek társaságában lenni, akik mellett feltöltődünk, (és remélhetőleg ők is feltöltődnek általunk).
A következőt csak félve merem leírni, de hátha lesz olyan Olvasó, akinél célba ér: minden nap kézbe vesszük a Bibliát (elsősorban az Újszövetséget ajánlom) vagy más szent könyvet, és elolvasunk belőle egy-egy részt. Ha elhisszük, ha nem, a szent könyvek olvasása és a szívből jövő imádság során magasrendű erők áramolnak le hozzánk, és automatikusan tisztítják az alsórendű énünket (negatív hajlamainkat). De a természetben való csendes és meghitt tartózkodással, a mások felé táplált szeretetteljes érzésekkel és gondolatokkal, a Hála gyakorlásával vagy a szobánkban végzett meditációval is ugyanezt tudjuk elérni.
Mindezeket természetesen nem lehet magunkra erőltetni, és nem is szabad. Ha nem tudunk azonosulni a fenti gondolatokkal, akkor hagyjuk őket, ne erőltessük, nincs vele dolgunk.
Összefoglalva ezen cikk mondanivalóját: úgy tudjuk legegyszerűbben elhagyni a negatív énünket, és megerősíteni a pozitívat, ha gondolatainkat, szavainkat és cselekedeteinket a SZERETET hatja át! Hogy ezt nem könnyű megvalósítani? Egyetértek, de akkor is érdemes törekednünk rá! Saját életünket és a körülöttünk lévő emberek életét tudjuk megszépíteni általa. Nem mellesleg azt is, ami majd „Odaát” vár ránk…
Forrás: Szabó Judit: A szférákról és a halál utáni létről, A köztes lét (YouTube)
Pitti Ágnes Anita
asztrológus
www.csillagasztrologia.hu
info@csillagasztrologia.hu
