Szerző: Gál Judit karmaasztrológus
Ilyen néven emlegetjük azt, hogy melyik bolygó milyen jegyben tartózkodott- tartózkodik adott pillanatban, s hogy azzal a jeggyel milyen viszonyban van.
Az asztrológia kezdetei óta megszemélyesítjük a jegyeket is és a bolygókat is. Egyes jegyek és bolygók „tulajdonságai” nagyon hasonlítanak egymásra. A tüzes Kossal analóg az ugyancsak tüzes természetű Mars, a szelíd Bikával a harmónia jelölője, a Vénusz, a kommunikatív Ikrekkel a fő-fő kommunikátor: a Merkur, s így tovább.
Amikor egy égitest abban a jegyben jár, amellyel a legjobban emlékeztetnek egymásra, akkor van uralmi helyzetben (otthon van, domicil, domicíliumban van). Ez a lehető legerősebb pozíció számára, mert teljes egészében meg tudja mutatni eredendő tulajdonságait.
Kicsit hasonlít erre a helyzetre az úgynevezett emelt (exaltáció, „felmagasztaltság”) pozíció, amelynek bővebb részleteit a következő részben ismerjük meg, egyelőre az a lényeg, hogy ez is jelentős potenciál-növekedést jelent. A harmadik fontos minősítés az „erő” helyzete, ennek a finomabb részleteit ugyancsak a később tárgyaljuk, de az alábbi táblázatban jól látható, hogy melyik égitest melyik jegyben nyer valamilyen néven nevezett erőfokozást.
Nemcsak erőfokozást tartunk számon persze, hanem erőcsökkenést is. Ennek kétféle megnyilvánulása van. Rangvesztésnek (exil, exílium, száműzetés) tekintjük azt a helyzetet, amikor a bolygó uralmi jegyével szemben lévő területen tartózkodik. Például: a Mars uralmi jegye a Kos, ha a Mars tehát a Mérlegben jár, akkor rangvesztett állapotban leledzik. A másik hasonló erővesztést az emelt helyzettel szembeni pozíció mutatja, s ezt esésnek (romlás, casus, fall) hívjuk. A Hold például emelt helyzetben van a Bikában, következésképp a szemben lévő Skorpióban esésben.
Az erőcsökkenést elszenvedő égitesteknél azt érzi a szülött (az érintett személy), hogy valamilyen tulajdonsága, tulajdonság-együttese nem éri el azt a minőségi-mennyiségi szintet, amit másoknál lát vagy amit szeretne vagy amit egyéb kvalitásai folytán jogosnak tart, illetve amit mások hiányolnak, kifogásolnak. Két fő magatartási forma figyelhető meg ennek következtében. Az egyik a beletörődés, visszahúzódás – abból a szempontból, amit az égitest jelent adott horoszkópban, esetleg még inkább hangsúlyozva azt a jellegzetességet, „hiányt”, amit a rangvesztett vagy esésben lévő planéta mutat.
Például: a Bakban lévő Hold rangvesztett, hiszen a Hold a szemben lévő jegyben, a Rákban uralkodik. A Bak-Holdasoknál az egyik legfeltűnőbb jellegzetesség az, hogy érzelmeiket nem tudják jól megnyilvánítani a külvilág felé, ezért nagyon gyakran megkapják az érzéketlen, cinikus minősítést. Rá is játszhatnak aztán erre, rendszerint önvédelemből.
A másik magatartási forma viszont a kompenzálás, sőt: túlkompenzálás. Abbéli igyekezetében, hogy pótolja a hiányt, megszerezze azokat a vonásokat, amelyeket másoknál ideálisnak gondol, az érintett személy hajlamos erős túlzásokba esni.
A Bika Marsú ember meg van győződve arról, hogy tőle mérhetetlenül távol áll az erőszak, mivel az agressziót jelölő égitest az ő születésekor rangvesztett helyzetben volt.
Csakhogy ez egy rendkívül relatív érzés – nem beszélve arról, hogy ezen kívül még 9 égitest van neki is a képletében és bőven megvan az elvi, s sokszor a gyakorlati esély arra, hogy valami más helyettesítse a Marsot.
Tehát amikor valamit nagyon szeretne elérni az ilyen ember, felpumpálja magában az összes fellelhető, másokkal szembehelyezhető energiát és egy egész tank-hadosztályt megszégyenítve kezd el törekedni célja felé. Sokkal kevesebb energia bevetése is bőségesen elegendő lenne, de mivel ő azt érzi, hogy „gyenge”, inkább sokszoros erőket vet be, semhogy alulmaradjon.
Lássuk tehát, hogyan alakul a bolygók kozmikus helyzete:
Meg kell jegyezni, hogy korántsem egységes az asztrológia annak megítélésében, hogy melyik bolygó milyen jegyben van erőben. Ezzel kapcsolatban többféle besorolással lehet találkozni. Az itt feltüntetettek azok a pozíciók, amelyekkel én is dolgozom.
Uralmi csere (recepció)
Érdekes jelenség alakul ki akkor, amikor két bolygó uralmi „helyet cserél”, egyik a másik által uralt jegybe kerül és megfordítva. Ez is jelentékeny erőfokozást jelent ugyanis, bár az uralmi vagy emelt helyzet erejét nem éri el. Viszont olyan képességeket jelöl, amelyek specifikusan jellemzőek, nem tanulhatók és nem taníthatók.
Egy példával szemléltetem, hogy mire is mondjuk, hogy uralmi cserében van két bolygó. 2003-2011 között (elején-végén némi megszakítással) az Uránusz a Halakban volt, ahol a Neptun (és a Jupiter uralkodik). A Neptun viszont a Vízöntőben tartózkodott, ami az Uránusz (és a Szaturnusz) uralma alatt áll. Ez a lassú bolygók közt létesülő uralmi csere kb. 165 évenként következik be és fantasztikus alkotókat termel ki magából. A legutóbbi, 1836-1843 közötti ilyen uralmi csere idején született Monet, Cezanne, Renoir, Rodin, Bizet, Muszorgszkij, Csajkovszkij, Dvorzsák, Zola, Thomas Hardy, Pacinotti, Zeppelin, Koch.
Az uralmi csere különösen érdekes és fontos akkor, ha két rangvesztett bolygó között létesül. (Például: Ikrek Jupiter és Nyilas Merkur – a Merkur ugyanis az Ikrek ura, a Jupiter pedig a Nyilasé, s a példában rangvesztésben, viszont egymás uralmi jegyében is, tehát recepcióban is vannak.) Ilyenkor jelentősen javít a rangvesztett helyzeten ugyanis az uralmi csere, ha teljesen ki nem is tudja egyenlíteni.
A kettős uralmi csere ritka, ám még nagyobb erőfokozódást jelent. Ez csak azoknál a jegyeknél jöhet létre, ahol két uralkodó bolygó van, tehát a Skorpió, Vízöntő és Halaknál.
Mindhárom kettős uralmú jegyből említek egy-egy példát: Vénusz a Skorpióban, Plútó a Mérlegben, Mars a Bikában. Ez egyúttal reprezentálja a rangvesztés, esés kompenzálását is, hiszen az összes említett bolygó erőcsökkenést szenved el az adott jegyben. Viszont a kettős uralmi csere erősen feljavítja valamennyinek az állapotát. Második jegyünk, ahol két uralkodó bolygó van, a Vízöntő, ebbe helyezzük el a Merkurt. Uránusz az Ikrekben, Szaturnusz a Szűzben. Harmadik a Halak: legyen itt a Mars, a Neptun pedig a Skorpióban, Jupiter a Kosban. A két utóbbi példánkban az égitestek eleve erős pozícióban vannak (valamennyi erőben), s a kettős uralmi csere hatványozza ezt.
Az emelt helyzet talán a legnehezebben értelmezhető a kozmikus értékelések közül. Már a megközelítése sem azonos a régebben is ismert, úgynevezett ősbolygók és az újkori (transzszaturnális, transzcendens, generációs) bolygók szempontjából.
Eredeti kiindulási alapját Ptolemaiosz írta le, s abból áll, hogy a bolygók a Nap tengelye körül nem szabályosan merőleges síkban keringenek, hanem van bizonyos kitérésük. (Ahogyan a hulahopp karika forog például.)
Ennek következtében a pályájuknak létezik egy legmagasabb és legalacsonyabb pontja. Ahol a legmagasabb van, ott minősülnek emeltnek, s ahol a legalacsonyabb, ott van az esés állapota. Ily módon bizonyos jegy bizonyos fokát lehet meghatározni, mint ahol minden egyes körben a zenitpontját, illetve vele pontosan szemben a nadírt eléri az égitest, s ettől a ponttól előre és hátrafelé 15-15 fokot számítva egy jegynyi, 30 fokos tartományt kapunk, amelyen belül érvényesülne az emelt illetve esés helyzete.
Van azonban egy kis probléma ezzel. Például a Vénusz pályájának a Halak 27 fokán van a tetőpontja, mi szerint a Halak 12 fokától (27 mínusz 15 fok) a Kos 12 fokáig kellene tartania az emelt helyzetnek. Csakhogy a Kosban a Vénusz rangvesztett és bizony tapasztalati tények alapján a Kos 0 fokától számít az az állapot, amelyben a vénuszi vonások erősen csorbát szenvednek. Míg viszont a Halak 0 fokától mutat a Vénusz erős művészi képességekre, érzékenységre a személyes kapcsolatokban s így tovább.
Van egy másik érv, amely ellentmond az egy bizonyos ponthoz kötött értelmezésnek. Ez pedig az újkori bolygók emelt helyzetének besorolása, amelynek meg semmi köze nincs pályájuk legmagasabb pontjához, hanem egy logikus rendszer szerint történt. Ezek a bolygók három olyan jegyben uralkodnak, ahol egyidejűleg figyelembe vesszük a „régi” uralkodót is, tehát kettős uralmú jegyekről beszélünk.
A klasszikus bolygóknak pedig két uralmi jegyük van. A transzcendensek emelt helyzetét abban a jegyben vesszük figyelembe, ami a velük társuralkodó őskori bolygó másik uralmi jegye. Konkrétan: a Plútó a Marssal együtt uralkodik a Skorpióban. A Mars másik uralmi jegye a Kos, tehát a Plútó emelt a Kosban. Az Uránusz a Vízöntőben uralkodik a Szaturnusszal együtt. A Szaturnusz másik uralmi jegye a Bak, vagyis az Uránusz emelt a Bakban. S végül: a Neptun a Halakban a Jupiterrel karöltve uralkodik, a Jupiter másik otthona a Nyilas, ily módon a Neptun emelt a Nyilasban.
Összefoglalva mindazt, amit az emelt helyzettel összefüggésben mondtam, a magam részéről merészen úgy értékelem ezt a kozmikus helyzetet, hogy abban a jegyben tekintem emeltnek az égitestet, ahol a zenitpontja van a pályájának, de nem a fokszámhoz igazodva, hanem a jegy nulla fokától 30 fokáig.
Az emelt helyzettel szemben a esés – amint az előző részben ez szerepel és a táblázatából világosan kitűnik – az oppozíciós jegyekben van.
Az emelt és esés állapotát úgy próbálja megragadni az asztrológia, hogy míg az uralmi helyzet, az erő és az uralmi csere minőségi erőfokozódást jelent, úgy az emelt helyzet mennyiségit. Ez első megközelítésnek megteszi, de nem fedi pontosan az értékét. Természetesen minőségileg is erősebb a bolygó, de kétségtelen, hogy „sok van belőle”.
Az esésben lévő bolygóknál ugyanúgy érvényes, mint a rangvesztésnél, hogy kompenzálni próbálja az érintett a mennyiségileg kevés jelölőt. Sőt: talán még fokozottabb is az igyekezet, mert erősebb az illúzió, hogy a többszörözés segíthet. A minőséget – ami a rangvesztésnél nagyobb hangsúlyú – felhúzni nehezebbnek tűnik.
Az erő helyzete hasonló fokozódást jelent, mint az uralmi, de annak nagyságát, jelentőségét nem éri el. Kivétel ez alól az uralmi csere, mert ha az erőben lévő bolygók közt jön létre, akkor jobban megközelítik az uralmi pozíciót, de akkor sem egyenértékűek vele.
Az erő logikus rendszerben érvényesül, csak kivételekkel. A kiindulási alapja az, hogy a saját uralmi jegyének eleméhez tartozó másik két jegyben van erőben egy bolygó. Például a Nap a tüzes Oroszlán ura, így a másik két tűz jegyben, a Kosban és a Nyilasban lenne erőben. Csakhogy mivel a Kosban már eleve emelt, ami valamivel jelentősebb, mint az erő helyzete, így szükségtelen még egy minősítése. Vannak azonban másféle kivételek is. Az alábbiakban valamennyi égitesten végigmegyünk és látni, indokolni fogjuk, hogy mik az eltérések és miért.
- A Napot tehát az imént megtárgyaltuk, de itt is ismétlem: erőben van a Nyilasban, a Kosban pedig eleve emelt.
- A Hold a vizes Rák uralkodója, vagyis a Skorpióban kellene erőben lennie, azonban ott esésben van, így kiesik ebből a körből. Viszont a harmadik víz jegyben, a Halakban annál inkább erőben van.
- A Merkur két jegyben, a levegős Ikrekben és a föld Szűzben uralkodik. Ily módon még négy jegyben kellene erőben lennie, de nincs így. A két levegősben – Mérleg és Vízöntő – valóban erőfokozódást nyer, azonban a két másik föld jegyben – a Bikában és a Bakban – az elem lassúsága miatt nem minősíthetjük erő helyzetűnek, így marad az iménti kettő.
- Vénusz: uralkodik a földies Bikában és levegős Mérlegben. A Szűzben kéne eszerint erőben lennie, mint a következő föld elemű jegyben, azonban ott esésben van, tehát megyünk tovább. A Bakban valóban erőben van, s a két levegősben: Ikrek és Vízöntőben úgyszintén.
- Mars: a tüzes Kos és a víz Skorpió ura. Az Oroszlánban és Nyilasban abszolút erőben van, viszont a Rákban semmi esetre sem, hiszen ott esést szenved. A Halakban erő helyzetűnek minősítjük, bár ezt többen vitatják a jegy labilitása és elasztikus volta miatt.
- Jupiter: a tüzes Nyilasban és a vizes Halakban van otthon. A másik két tűz jegyben: Kos és Oroszlán nagyon is erőben van, a Skorpióban szintén, viszont a Rákban már eleve emelt, így ott nem jelöljük az erő helyzetét is.
- Szaturnusz: a föld Bak és levegő Vízöntő ura, a Bikában és Szűzben erőben van, s a levegős Ikrekben is, ám a Mérlegben emelt.
- Uránusz: levegős jegyet ural, tehát az Ikrekben és a Mérlegben egyaránt erőben van.
- Neptun: víz jegy – a Halak – ura, a Rákban és a Skorpióban tehát erőben van.
- Plútó: a vizes Skorpió ura, tehát a Rákban és a Halakban erőben van.
Foglaljuk össze a kozmikus helyzeteket:
Erőfokozódásnak minősül tehát: az uralmi, emelt és erő helyzete, valamint az uralmi csere.
Erőcsökkenés: a rangvesztés és az esés helyzete.
Az uralmi helyzet ellentéte a rangvesztés, az emelté az esés. Az erőnek nincs ellentétes változata, amint természetesen az uralmi cserénél sem beszélhetünk erről.
Azt a bolygót, amely egy jegyben semmilyen kozmikus minősítést – erőfokozást- vagy csökkenést – nem kap, peregrinnek, magyarul: vándornak (idegennek) nevezzük. Például: a Nap peregrin a Bikában, Ikrekben, Rákban, Szűzben és így tovább. Természetesen a peregrin bolygók is értékesek, de „közömbösebbek” a jeggyel szemben, amelyben tartózkodnak adott időpillanatban.
Minél több minősített bolygó van egy horoszkópban, annál figyelemre méltóbb persze és minél több az erőfokozódásos égitest, annál erősebb személyiségre is gondolhatunk. Ezt nem okvetlen úgy kell érteni, hogy következetes vagy jó érdekérvényesítő, hanem inkább úgy, hogy személyiségvonásait őrzi, sok markáns tulajdonságot hordoz és szerencsés esetben azokat kamatoztatni is tudja. Sokszor azonban a bőség zavarával találkozunk, ahol a különféle motivációk között nehéz választani.
Fontos észben tartani, hogy minden ember azt a konstellációt – konstitúciót – tartja természetesnek, hogy ne mondjam: „normálisnak” amivel ő maga leszületett, s hajlamos hosszabb ideig azt gondolni, hogy mindenki hasonlóképpen van vele, mint ő. Egy sereg tapasztalat és persze jókora adag önismeret kell hozzá, hogy rájöjjön: nem, nem egyformák az adottságok, orientációk, motivációk, vágyak és általában semmi sem.
Jó, ha tudatosítjuk és értékeljük a (valamihez képest mért) többletet és elfogadjuk, értelmesen kompenzáljuk a (valódi vagy vélt) hiányt. Mind a többletnek, mind a hiánynak megvan a maga funkciója a nagy egészben és saját karmikus feladatunk szempontjából. Ha jól megvizsgáljuk ugyanis az adott horoszkópot, mindig megtaláljuk, hogy mire is jó az az erőfokozódás- vagy csökkenés.
Végül: nem tudom eléggé hangsúlyozni, mennyire fontos figyelembe venni egy horoszkópelemzésnél a kozmikus helyzetet. Legalább annyira, mint a fényszögeket. Sok-sok tapasztalat, gyakorlás szükséges ahhoz, hogy elkezdje az asztrologizáló átélni, a helyén értékelni a horoszkóp ezen részét (is), különösen a saját képletének konstellációjához, bolygói kozmikus helyzetéhez képest, hiszen emlékszünk: azt tartja természetesnek, normának, amivel ő maga is leszületett.
szerző: Gál Judit karmaasztrológus
Honlap: www.karmaasztrologia.info
Telefon: +36308966069