Miért kell olyan karmákkal szembesüljek, amiket korábbi testi életeimben olyan személyiség váltott ki, akit most nem is ismerek?
Többször szóba kerül, hogy a testi életek fő célja, hogy testben létezve (tehát akkor is, amikor a másoktól való elkülönültség látszata erős) megtanuljuk, hogy noha különálló lények vagyunk, de Istenben, a Forrásban való összekötöttségünk révén mégis egyek, így bármit teszünk mással, azt saját magunkkal is tesszük.
E tanulásban a karma a segítségünk, mely mindig azt áramoltatja felénk vissza, amit korábban mi magunk áramoltattunk ki. S mindig akkor, amikor mi abból a legtöbbet tanulhatjuk, amikor mi magunk is lényegében azonos helyzetbe kerülünk, mint annak idején a másik fél volt, akire hatást fejtettünk ki.
Mivel ugyanabba a helyzetbe nem mindig kerülhetünk egy testi élet során, mint az a másik személy, akivel szemben karmát teremtettünk, így nyilvánvaló, hogy több, sőt, számos testi élet szükséges e tanulási folyamat során.
Bár minden korábbi emlékünk és tapasztalatunk bennünk van és meg is határoz bennünket egy testi élet során, ám az a földi elménk számára közvetlenül nem érhető el. Másképpen szólva a feledés fátyla terül ilyenkor ránk.
Ez rendkívül fontos, hogy így legyen, hisz csak így tudunk kellően azonosulni a most megformálni szükséges szerepünkkel és csak így tudjuk kellően átélni, átérezni (s később megérteni) mindazt, amit most számunkra szükséges.
Többször felmerülő kérdés, hogy az, akinek most gondoljuk magunkat, miért kell “elszenvedjen” egy ki tudja hány testi élettel ezelőtti karmánkat. Egy olyan személyiségét, akit most nem is ismerhetünk.
Ne feledjük azonban, minden korábbi testi életünk személyisége is épp úgy mi vagyunk, melyek emléke csak a feltétlenül szükséges feledés fátyla miatt nem lehet most tudatosan velünk.
Az igazságtalanság, amit érzünk tehát, csak azért él bennünk, mert jelenleg kizárólag a most megformált személyiségünknek lehetünk tudatában. Ám muszáj tudnunk: ami mindenkor visszaáramlik hozzánk, minden esetben belőlünk áramlott ki egyszer. Belőlünk, csak azt a “részünket” jelenleg nem láthatjuk, hogy kellően ide, a mostani visszaáramlásainkra tudjunk fókuszálni.
Medek Tamás
