Halottak napi szertartás

Írta: Vadász Mária Magdolna

Összeállítottam Nektek egy szelíd, otthoni Halottak napi szertartást. Nem ártalmas, nem megosztó, szeretetteli; fehér vagy fekete gyertya szükséges hozzá, és nincs benne semmi olyan elem, ami káros, félelmetes lenne.

Szeretnék néhány szót szólni erről a Halloween kontra Halottak napja kérdéshez. Nem sokat, mert akit érdekel tavaly írtam róla bővebben. Most csak annyi: Halottak napja november 2-án van a keresztény hit szerint, október 31. egy más vallás, más hitrendszer szerinti ünnep. A kettőt nem is értem, miért mossák össze egyesek, amikor arra utalnak: „itt halottak napja van, nem Halloween”. A kettőnek semmi, de semmi köze egymáshoz, naptár szerint sem. Ha elfogadásról papolunk, akkor fogadjuk már el más vallások ünnepeit is. Szerintem.

A „vékonyodik a fátyol” kérdéshez pedig annyit: ez egy 19. századi New Ages kitaláció, semmi köze az ősi, archaikus hithez. Ez az, amikor mindig mondom: kuszaság van a spiriben minden szinten, pedig itt ülünk a gép előtt, akár utána is nézhetnénk egy-két kattintással.

A „kapuk nyitva”, viszont annál inkább helyes kifejezés, ez a Halloweenhez köthető ír/kelta kultúrkörben használatos. Tehát, ha nagyon akarjuk egy kis invokációval megtisztelni ezt az időt: most nyitva vannak a kapuk, közelebb vannak a holtak, könnyebb az átlépés, könnyebb őket hívni. Vagy: nyitva vannak a kapuk, közelebb jönnek az ősök, könnyebb az átlépés, könnyebb hívni őket. Ha pedig a magyarság hagyományait akarjuk követni: nyitva a kapu, hazaengedjük, vendégül látjuk, aztán visszakísérjük a halottainkat.

Nos, tehát, íme, összeállítottam egy szertartást, hogy aki szeretne valamilyen módon ezen a kapun átlépni, tehesse jó szívvel. Otthon, békés körülmények között végezd. Ha bármikor túl intenzívnek érzed, állj meg, igyál vizet, sétálj pár lépést, és fejezd be egy egyszerű mondattal: „most befejezem.” Ha gyertya helyett csak egy mécsest vagy LED-fényt használsz, az is rendben van. Kisgyermekekkel közösen is végezhető: ők egy rajzzal vagy egy őszi falevéllel, termésekkel készíthetnek egy kis oltárt, amivel kifejezhetik a szeretetüket. (Amúgy is nagyon hasznos idejekorán megtanítani a gyerekeket a fókuszálás képességére, hogy a Teremtőerejük megmaradjon, és tudják hogyan kell használni.)

E szertartásban nem idézünk, nem kényszerítünk, nem kérünk bizonyítékot és jelet, csak rendet teszünk az emlékezésben és a szeretetben.

Tisztítsd meg az asztalt vagy egy polcot, teríts rá egy egyszerű, tiszta kendőt. Helyezz el rajta egy pohár vizet, egy kevés kenyeret, egy szelet almát, és egy fehér vagy fekete gyertyát. A gyertyába véss bele egy nevet, egy dátumot vagy egy rövid szót, amely a szándékodhoz kapcsolódik. Ha van fénykép a szerettedről, vagy névkártya, tedd mellé. Ha van az eltávozottnak kedvenc tárgya, vagy Te kaptál tőle valamit, azt is bátran használd a szertartásban.

Kapcsold ki a zavaró eszközöket, telefont. (Mondjuk ez evidens minden rituálénál, mágikus szertartásnál.) Nyisd ki az ablakot egy percre, majd csukd be. Azzal, hogy levegőt engedsz be, megtisztítod a teret szó szerint és szimbolikusan is.

Gyújtsd meg a gyertyát, és mondd ki halkan: „ma rendet teszek az emlékezésben. Szeretettel fordulok azok felé, akik előttem jártak. Amiért köszönettel tartozom, megőrzöm. Amit fájdalomként cipeltem, leteszem.”

Mondd ki annak (vagy azoknak) a nevét, aki(k)re gondolsz. Röviden nevezd meg a szándékodat: „köszönöm”, „bocsánatot kérek”, „elengedem”, „üzenem”, „áldást kérek az utamra”, stb.

Nézz a lángra, és lélegezz három lassú, mélyet. Ha jönnek emlékek, hagyd megjelenni őket anélkül, hogy értelmeznéd. Ha szeretnél, korábban írj meg egy levelet, amit hangosan olvass fel. Én mindig a kimondott szót preferálom, de ha nagyon nem tudod megtenni, mert nem tudsz egyedül lenni, halkan is elsuttoghatod, vagy gondolatban mondd el, amit régóta szerettél volna. Utóbbi esetben mindenképpen javaslom az írást.

Nem kell semmilyen jelet kérni és nem kell jelet kapni: az emlékezés önmagában elég erős mágikus erővel bír, már azáltal, hogy ráfókuszálsz a szándékodra, eszközt használsz, és gondolataidat megtartod, nem engeded elkalandozni. A kimondott szó hatalmát pedig nem kell talán újra és újra elismételnem.

Érintsd meg a pohár vizet, és mondd: a tisztaságra és a rendbe állásra emlékeztet.
Érintsd meg a kenyeret vagy az almát, és mondd: a földi jókra és az együtt megélt időre emlékeztet. Tegyél egy csepp vizet a gyertya tövéhez, és mondd: legyen béke most köztünk.
Mondd ki: „amit tőled kaptam, elfogadom. Amit fájdalomként őriztem, most leteszem.”
Ha az elengedés a szándékod, tedd hozzá: „visszaadom neked, ami a tiéd, és magamnál tartom, ami az enyém. Menj oda, ahová tartozol békével, én pedig a magam útját járom tovább rendben és tisztelettel.”

Ülj két-három percig csöndben. Figyeld a légzésed, a talaj érzetét a talpaid alatt, majd a szíved ritmusát. Ha könnyek jönnek, hagyd. Ha mosoly jön, hagyd. Ne legyen elvárás sem a pozitív, sem a negatív érzés. De engedd meg magadnak, hogy mindegyiket megéld.
Végül mondd ki: „köszönöm az emlékezést, köszönöm a rendet. Ezzel a szertartást befejezem mára.”

Fújd el a gyertyát tisztelettel, vagy fedd le a lángot.
A pohár vizet a szertartás végén öntsd ki egy fa tövéhez vagy a virágokra. (Semmiképpen ne a lefolyóba.)
A kenyeret vagy az almát tisztelettel fogyaszd el, vagy tedd ki madaraknak. Tedd el a fényképet, tárgyat a helyére. Ha levelet írtál, elégetheted a gyertya lángjában egy tűzálló edényben.
Szellőztess ki egy percre.

Minden mágikus szertartással, rituáléval tisztelettel kell bánni, remélem, hogy ezt nem kell külön hangsúlyozni. Köszönöm.