…és a testi távozás után és miért van rá szükség?
A spirituális témák iránt érdeklődőknek közismert, hogy a léleknek a testi távozása után kb. 40-50 földi napja van arra, hogy visszatérjen a szellemvilágba.
Egyes tanítások úgy gondolják, ezen időtartam végén teszi meg ezt minden lélek – az én ismereteim szerint azonban ezen időtartamon belül történik ez meg, egyéni helyzettől függő időpontban.
De mi is az a köztes tér, ahol a lélek tartózkodik ezen idő alatt és miért van rá szükség?
Noha mindannyian a szellemvilágból érkezünk ide minden testi életünk alkalmával, de amíg itt vagyunk, nagyon fontos, hogy kellő mértékben azonosuljunk az anyaggal, a testi világgal, s az itt megformált személyiségünkkel.
Ezt szolgálja a már itt is többször említett feledés fátyla: miszerint bár minden ismeretünk és emlékünk bennünk van (s az meg is határoz bennünket mindenkor), de a földi elménkkel közvetlenül nem férhetünk ahhoz. Fontos e feledés fátyla, hisz így tudjuk kellően átélni és megélni mindazt, amit itt számunkra most szükséges, így tudunk kellően ide fókuszálni.
Ez az azonosulás éppen ezért oly mértékű, hogy bár a szellemvilág az igazi otthonunk, s minden alkalommal onnan érkezünk ide, de egy testi élet után bizonyos idő mindenkinek kell ezen azonosulás feloldásához, megszűnéséhez.
Talán mindenki volt már úgy, hogy egy rendkívül valósághű álmából hirtelen megébredt és kellett pár másodperc, míg újra visszazökkent az éber tudatállapotába. Az ágy szélén ülve pár másodpercig még szinte az álombeli valóságát tekintette továbbra is a tényleges valóságnak. Nos, a lélek is hasonlót él át a testi távozása után. (Egyes spirituális tanítások ezért is fogalmaznak a testi halálról úgy, hogy a lélek ilyenkor “felébred a testi élet, a testi világ álmából”.)
A lélek is hasonlót él át ilyenkor, annyi különbséggel, hogy míg az álomból felébredve ez az átmenet pár másodpercig tart, úgy ez esetben ez teljesen változó lehet: akár pár másodpercig is tarthat, akár jóval hosszabb ideig is.
Teljesen egyéni helyzet függvénye e letisztulási folyamathoz szükséges idő. Amíg a lélek tehát újra felismeri az igazi önvalóját, s hogy az, akinek itt és most tapasztalta magát, csupán egy része annak, aki ő valójában. Ezen időtartam függ a lélek fejlettségi szintjétől, vagy például a testi távozás módjától, illetve az adott testi életben rá jellemző világképétől is.
Ez az anyaggal való hasonulás miatt a léleknek rendkívül traumatikus és sokkoló lenne, ha azonnal a szellemvilágba térne vissza egy testi élete után. Legalább olyan lenne, mintha nekünk ébredés után (szó szerint) azonnal az utcán kellene lennünk valahova tartva, vagy azonnal a munkahelyünkön kellene teremnünk dolgozni, vagy például ha egy hegymászó hirtelen kerülne több ezer méteres magasságba.
Egyszerűen nem lenne lehetőség a hozzászokásra, az akklimatizálódásra, mely egészséges esetben egy folyamatként kell történjen.
Ezért lett megalkotva az úgynevezett köztes tér, köztes állapot, mely a testi távozás és a szellemvilágba való visszatérés között van. Ez valójában annyit tesz, hogy a lélek már lélekként ugyan, de még itt a Földön van. Viszonylag a megszokott környezetében tehát és saját magát az itt megszokott testi formájában érzékeli. Ahogy fentebb is írtam, egyéni helyzet függvénye, hogy a lélek meddig tartózkodik itt és miként éli meg ezt az állapotát, sőt még az is, hogy mikor és mennyire képes észre venni azon lelkeket, akik elé érkeztek a szellemvilágból és segítik őt a visszatérésben.
A legtöbb lélek ezen a kb. 40-50 földi napon belül visszatér a szellemvilágba innen, ugyanakkor mégis vannak olyanok, akik ezt követően is maradnak. Számtalan okuk lehet erre, ám ezen okok közös nevezője a nem kellő tudatosság. Előbb-utóbb aztán minden lélek visszatér, de természetesen a lélek saját érdeke is az, hogy ez mielőbb megtörténjen.
Az okok között szerepelhet, hogy túlságosan ragaszkodnak valakihez vagy valamihez az éppen hátrahagyott testi életükből, esetleg azt gondolják, még mindenképpen van itt elvégzendő feladatuk, esetleg félnek a szellemvilágba visszatérni, mert testi életük során elhitték az egyházak azon téves tanítását, hogy odaát a pokol, a büntetés várja őket, és még sorolhatnám.
Bár a legtöbb esetben nehéz pontosan megmondani egy eltávozott lélekről, hogy itt van-e még vagy visszatért a szellemvilágba, de minden esetben sokat segíthetünk azzal, ha akár szóban, akár gondolatban megszólítva és a saját szavainkkal megfogalmazva, az átkelés fontosságára bíztatjuk őket.
Medek Tamás
spirituális író, segítő
0 hozzászólás