Hogy tekintsünk egy olyan élethelyzetünkre, melyből a legszívesebben menekülnénk?
Előfordul, hogy olyan helyzetbe kerülünk, mely nagyon megterhelő számunkra, s melyből legszívesebben kilépnénk. Természetesen, ha erre van módunk, azt tegyük is meg, hisz ahogy másokat nem bánthatnánk, úgy magunkat sem szabadna, így amennyire tőlünk és a körülményeinktől telik, javasolt kilépnünk egy olyan helyzetből, mely árt nekünk.
A sors ugyanakkor mindig megmutatja, mennyire tehetjük ezt meg. Egyrészt a belső érzeteinken, sugallatainkon keresztül, másrészt pedig a külső körülményeink alakításával. Amilyen mértékben benne kell lennünk így az adott élethelyzetben, biztosak lehetünk, hogy olyan mértékben kell azt számunkra (karmikusan) tapasztalnunk.
Ha a belső érzeteink vagy a külső körülményeink (vagy mindkettő) nem enged kilépnünk az adott helyzetből, akkor fontos tehát tudnunk, abban benne kell lennünk. Ez esetben nem a kilépésre kell döntően fókuszáljunk, hanem arra (tudva, hogy azt nekünk mindenképpen élni kell), hogy mit tanít számunkra az adott helyzet, illetve milyen felismerésekre kíván rávezetni bennünket? Mi az, amit (lelki értelemben) tanulnunk, gyakorolnunk kell az adott élethelyzeten keresztül.
Ha erre rájöttünk (ez bizonyos fokú tudatossággal elérhető), akkor próbáljuk a gyakorlati részét is véghez vinni, amilyen mértékben az tőlünk illetve a körülményeinktől telik.
Mivel mindenképpen benne kell lennünk az adott élethelyzetben (amennyiben nem tudunk tehát kilépni belőle), akkor nagyon nem mindegy, miként éljük azt meg illetve eléri-e a nekünk szánt célját. Ha nem, akkor számunkra is több szenvedéssel fog járni a megélése, azonban ha igen, akkor odaát is örömmel ismerjük majd fel, hogy ami feladatot le kellett ezúttal hoznunk, sikerrel teljesítettük – s így azt tovább nem kell cipelnünk (de legalábbis olyan mértékben nem, amilyen mértékben jól teljesítettük azt).
Egy olyan helyzetre, mely számunkra negatív és nem tudunk kilépni belőle, ne egy sorscsapásként tekintsünk tehát. S magunkra sem egy szerencsétlenként, aki vagy más vagy a saját maga hibájából vergődik véletlenül és értelmetlenül az adott helyzetben.
Hanem egy számunkra mindenképpen megélendő helyzetként, mely tanítást és valamilyen területen gyakorlási lehetőséget hordoz számunkra. (Csak egy példa a számtalan közül: ha olyan helyzetben vagyunk, ahol nem szeretnek, sőt, állandóan csak becsmérelnek bennünket, az az önmagunk szeretetének a gyakorlását hordozza. Hisz azt csak ilyen körülmények között lehet gyakorolni – amikor mindenki szeret bennünket, akkor aligha, hisz ez ivódik belénk, így nincs mit gyakorolni.)
Végül, de nem utolsó sorban, mint minden esetben, itt is mindenképpen annak megfelelően formáljuk a gondolatainkat, miszerint nem egy testi életünk van, hanem számtalan, s a nagy egészben csupán egy rendkívül kis rész a jelen testi életünk. Ne feledjük tehát, a negatív élethelyzet, melyben benne vagyunk, nem egy örök állapot, csupán egy következmény, melynek ha elfogadjuk a tanítását és megértjük a célját, akkor múlttá válik – a testi életeink láncolatában.
Medek Tamás spirituális segítő
Email címem: thoomas26@gmail.com
0 hozzászólás