Bakancslista

Írta: Steiner Gergely asztrológus

„SEMMINEMJÓNEMÉRDEKELMINDENKILEVANSZARVAMINEKÉLEK” – azok által méretünk meg, akik hozzánk mérik magukat…

Ez is frankó lesz – nosztalgiázom, szabad, nemde bár – piszkosul elgondoltató az efféle felvezetés egy beszélgetés előtt, hogy ezzel indít. Régóta akartam beszélni, írni erről, mivel naponta hallok hasonlókat emígy egy szuszra (meg még mennyi mindenről és hányféleképpen)! Papagáj módjára mondogatom, a nihiles időszakaink miértjére horoszkópunk is ad(hat) választ, magunk közt szólva a suiside elő hangulatra figyelmeztetett a „semminemjónemérdekelmindenkilevanszarvaminekélek” szózuhatag…

Az asztrológiáról beszélek és jegyről-jegyre az asztrológiát gyakorlóknak úgy, ahogy az érdeklődőknek. Saját tapasztalataimból merítek. A napokban beszélgettem egy Hölggyel, Mérleg lévén „köztudottan” nehezen döntő típushoz tartozó karakter. Ami foglalkoztatta: elfogadjon-e egy állást, valamint visszafogadja-e a párját? Én mondhatok ötöt-hatot, dönteni neki kell, így hát „tudomány” nélkül is tudok, tudunk ötölni-hatolni, ezek mind „külső hangok”! De ki figyel oda a belső hangokra, mert ez itt a lényeg a „minekisélek” érzésekre kell valami magyarázat! A sorok vége felé ki fog derülni, mire is akarok kilyukadni – senki sem fog lemaradni semmiről!

A fenti monológ indította el bennem, de remélem most már másban is azt a felismerést, hogy a fizikai és a szóbeli verbalizmus az, ami igazán vissza tudja adni a belső hangok erejét, a pálfordulás éltető erejét. Igaz az ellenkezője is, hogyan válik egy jámbor ember brutális embergyűlölővé. Pl., a kezdetben „művészpalánták” simán tömeggyilkosok lettek (Néró, Hitler). És itt lehet nagy segítségünkre az asztrológia, amellyel felfedezhetjük, hogy „apró” figyelmetlenségből az elégedetlenség merre is visz minket.

A döntést nem az asztrológus hozza meg, hanem mindig a Kérdező!

Amint tudomást szerez hajlamairól, önnön magára kell vigyáznia, hogy azokat kordában tartsa, mederbe terelje a „minekisélek” szlogent – ebből szereztem nem kevés tapasztalatot. Erről kívánok beszélni, a jó és az építő példákkal feltehetően túléljük a legszemélyesebb, vagy társadalmi jellegű katarzisokat. Ki kell, hogy mondjam, nem kevés ramazúri közepette, hogy olyan értékeink kerüljenek a felszínre, ami a saját értékítéletünk szerint is rossz, de később nemessé tesz minket, akár. Igaz ez akkor is, ha látszólag a másik önkéntelenül, tudattalanul azt a „gyilkos szerepet” kapta, hogy bennünket, „elpusztítson”, majd fel tudjunk maga magunktól is támadni!

Tehát, a „semminemjónemérdekelmindenkilevanszarvaminekélek”- egy üzenet-féleség!

Jelzi, mindenki szájából más-más hangsúllyal, hogy valami készülőben van. Szerintem helyén való, hogy a bűneinket „kutatjuk”! Tudjuk, maga az élet sem csak jó, és csak rossz. Tapasztalatom szerint az emberek többsége úgy rendezi a sorsát, hogy valamivel mindig a határokat feszegeti. Bár a biztonságunkra egyre nagyobb hangsúlyt fektetünk, a jövőbeni katarzisokat sem kerülhetjük el, mert az élet már csak ilyen. Lényeges, hogy az intő jelekből, és az ilyen-olyan helyzetekből mindig tanuljunk és vonjuk le a megfelelő következtetéseket.

Nem csinálok abból titkot, hogy a hangokkal „hadilábon állok”

mégis gyakran rájuk támaszkodom! Hogyan lehet egy embernek, aki nem hall, a hangokra támaszkodni? Megint egy tapasztalat, amit sokan megosztottak velem is. A nők, amikor meglátnak egy férfit – mondjuk úgy, a jövendőbelijüket –, szinte azonnal felismerik benne az igazit (vakok és gyengén látók is)! Olyan is akadt a kérdezőim körében, nem is egy, hogy elmondta: „Hangokat hallott”! minek ez a sok – asztrológiai – okoskodás!

Erre „támaszkodunk”, bárki bármit is mondjon hidegen-melegen egyaránt. Ezek is belső „hangok”, a való világban – újabb hasonlattal élve – a közlekedési táblák! A profán világban kevesen veszik figyelembe, mert van ennél „jobb dolguk” is, azaz úgy élnek: lelkesen kihangsúlyozzák, ne mondja meg nekem senki, hogy merre menjek! A lelkesedés ugyebár nem egy ruhadarab, amelyet alkalomtól függően öltünk magunkra, és vetünk le. A lelkesedés – sors része – életforma, nem pedig olyasmi, amivel másokra igyekszünk benyomást tenni.

Közlekedésből kiragadok egy példát! Van, aki „szabályosan” jár az utakon, van, aki nem. Utasokat is viszünk, sőt buszon, repülőn százával megyünk, és ilyenkor egy másik ember kezében a sorsunk. Célba jutunk, vagy már útközben itt a végállomás – asztrológiánál sincs másként!

A születésünk pillanatában – rálépünk a damaszkuszi útra – és a horoszkóp-autóban is olyan GPS-féleség, itt is gyakorta elhangzik: „Újratervezés!” Ott hangosan, belül alig érzékelhetően, de van, és irányban tart! Az „asztrológia vezető-ülésben”, már jól ismerem jelző táblákat – nekem sem mindegy minden!

A „semminemjósemminemérdekel”, önbecsapás, számomra kihívást jelent! A GPS, amikor azt mondja: Újratervezés! nem hiba neki, nekem sem, hanem újabb lehetőség! De nem is állítom le, hogy beleordítsa a képembe „mindenkilevanszarva”, hogy miért pont vele történik az ilyesmi, „egyemegarossebbakieztkitalálta”! Mi is tévedtünk, csak így, hogy „levanszarvaazegészúgyahogyvan”, ez elől el sem tudok menekülni! Sőt, elhangzik az is „mostlégyboldogtenagyokostojákapdjadbe”! Valójában, a láthatatlan gravitáció a földközelben tart, és épp ezért maradtam még élve!

Embere válogatja, hogy a Szaturnusz hangja

– basszus, vagy alt formában – kitartásra, mértékletességre szólítja fel. Másoknak kegyetlenül, netán ridegen ugyanazt a szót, hogy itt most „Újratervezés!” került a porondra! Figyelem, egyik szó se jó, se rossz, elsőre csak egy-egy felszólítás! Ebben a kérdésben a Bika, Szűz, Bak egyértelműen az első helyen állnak, mivel lassan és biztosan értenének a szóból annak a rendje és módja szerint!

Kemény, világos, mondjuk úgy is vezérlő hang

– tenor „formában” – és főleg tisztán, ez a Mars hangja! Kos, Oroszlán, Nyilas ért ebből a „lángvágó” hangból. Részben hasonlatos, de terjedelmes belső hang, itt azzal a kiegészítéssel, hogy kívülről is jöhet, egy „közvetítő” (másik ember) mondja el az „fejhangon” a világos intelmeket, ez a Merkúr hangja! Ikrek – mint „aki jártatja a száját” – Mérleg, Vízöntő veszik a lapot ebben az esetben. Egy kivétel van. A Szűz merkúri hangja halványan „szól”, úgy is mondhatni panaszosan, olyan befelé fordulóan (Gollam), néhol filozofikusan úgy önmagának, mint a külvilágnak (helyzetnek) egyaránt.

Sorrendben igyekszem nem kihagyni egyetlen „jelzőtáblát” sem! Vagyis, a Jupiter hang inkább mély, mint magas, tömör kifejezést rejt magában. „Kihallik” belőle a joviális és a jóakarat attitűdje. Kétségtelen, a jóllakottság is megbújik úgy, mint a kielégültség is. Így is, hogy: „jólmegmondtamneki”. Sokan, magukra nézve, de mások felé úgyszintén, ezzel így rejtett felsőbbrendűségi érzetet keltenek vagy fedeznek fel ebben a hangsúlyban Kos, Oroszlán tudna erről beszélni.

Vénusz-Neptunusz hangja a Bika, és a vizes jegyek, a Halak!

A Rák a Hold lágy, énekhang-szerű, néhol meg mondhatni remegő tónusa zengő cimbalom. Ha csak valami meg nem akadályozza a kellemes ritmusában. Megakadályozza főleg a Skorpiónál plútói és marsikus tirannizáló hangokra emlékeztetőek!

Csak olvassuk vissza a többit, máris látszik a „tüzes-jegyek” felperzselik a szavaival a „tarlót” Bika, vagy a Víz jelekben mekkora gőz keletkezik. Ember legyen a talpán, aki kiigazodik a „gőzben”. Hangjuk „leigázó” tud lenni – Vénusz, a Mérlegben -, ahogy a Neptunusz „nemtudszeldugulnivégre” az, amit nem szeretnénk hallani, vagy éppen (belülről) megérezni. Ismétlem, nem mind ellenséges! Jó lenne tudatosítani, hogy a jó szó éppen olyan „hatásos” arra, amire nekünk akkor szükségünk van! De az olyan „nemveszedészremagadmekkorahülyevagy”, és máris értünk a szóból! Hát, akinek ez kell, akkor „kapjabe”, még bele se fog halni!

Az első évben a születésünkkor a babakocsi (GPS ez is) azt mutatja, hogy – Nap – szemtől-szemben van a szüleink feje a miénkkel. Ez csak természetes, és normális nap, mint nap, hogy ki itt és most a főnök!

A második évben – Hold – a babakocsi, még mindig a szülők felé néz, akkor még „uralmuk” alatt tartanak, holott a bolygó „jelzi” mások is vannak a világon a „holdudvaron túl”. Később, ezeknek nehéz az elválás az otthontól, de a beilleszkedés is más családokba (házasságnál, pl.).

A harmadik év, amikor pedig már „közlekedünk” – Merkúr –, de tudunk beszélni, kommunikálni más ember fiával – óvodába kerülés ideje – később sincs ez másként. Az sem gond, ha otthon „tartanak” bennünk, csak akkor, ha belénk fojtják a szót. Legszörnyűbb, láttam ilyent, ebben a korban is „megdumáljuk” az ősöket, vagy azok maguktól is megteszik, hogy „kiskocsiban” hozzanak-vigyenek bennünket, és elmondják helyettünk azt, amit szeretnénk. Meg se kell szólalnunk! A „kussénbeszélek” szakaszunk!

A negyedik évünk – a vénuszi magatartásunkkor – hogyan van jelen az életünkben a harmónia. Ez olyan év, amikor pontosan azt kapjuk, amire rászolgáltunk!

• Találhatunk-e kivetnivalót egy olyan életben, amit magunknak teremtettünk?
• Hibáztathatunk, felelőssé tehetünk-e érte mást, mint magunkat?
• Változtathat-e más, mint magunk, tetszésünk szerint, bármikor, ha igen, akkor mikor is?

Mit is felelhetnék? Ha békét, harmóniát, egyetértést, kapcsolatokat akarunk, keressük a változást először magunkban, ne másokban. Miközben, figyelnünk kell másokat is! Így működik is bennünk, „nesüketeljkapszminnyáegyfülest” életszakasz.

Az ötödik évben a harc, akkor legyen harc – marsikus – szakaszunkhoz érünk. Van, aki akarja, van, aki aktiválja, van, aki ismert, vagy ismeretlen hevességgel igyekszik érvényesíteni egy határozott, vagy meghatározhatatlan tervét. Vajon melyik a helyes? Mindenki az ötödik évében, majd hét évenként nagy erőt fektet abba, hogy élre álljon – a 12 évben újra letesztelhetjük! Konstruktív módon megálljuk a helyünk, ha hisszük, ha nem, ha cselekszünk, ha nem! Helyezkedünk, nemde bár? Akaratunkat kívánjuk érvényesíteni 19 évesen is!

A hatodik évben belehelyezkedünk a tudás útjába, kitágul a világképünk. Az iskolán, vagy képzéseken át, esetleg szüleink példáján – elég egyértelműen! A természet, vagy ha úgy tetszik, a Sors, a Gondviselés, vagy éppen a Teremtő – Jupiter – az ember fiát, jó esetben hatodik évében „iskolaéretté” teszi, mindannyian tudjuk! Rengeteg „jelzés” érkezik ekkor, hogy gyakran szüleink sem érettek még arra, hogy mi magunk rálépjünk erre az útra.

Ekkor hallani „azéngyermekemnehülye”! A szüleink ezzel, önmagáról állít ki „bizonyítványt”. Már csak az a kérdés, hogy mit csinált eddig, azaz öt évig? Gyermekként „még” azt tesszük ennek tudatában, amit a szüleink eddig. Valóban igaz a mondás: „az igazság odaát van”, de sohasem ellenségként! Találóan, egy évet ad a helyrehozatalra, vajon tudjuk-e ilyen szemüvegen át látni? Kevesen, de szerencsére múló állapot!

A hetedik évünk – az asztrológiai hetes skálán – az utolsó szakaszunk –, amikor számvetést készíthetünk! A Szaturnusz – bolygó szerepe (lényege), hogy korlátozásokkal, hidegségekkel, merevségekkel „találkozunk” most, majd mindig hét évenként. Ezt is tudomásul kell venni sok szép, kellemes esemény után. Kicsit értetlenkedünk. Kicsit álomvilágba kerülhetünk. Mintha több lenne a korlátozás, mintha több lenne az akadály, mintha több lenne a gond, baj és életpróba. Valóban jól érezzük, ha így érezzük, itt sem beszélhetünk katarzisról! A Szaturnusz nem „rossz”, ő a nevelőnk, és ekkor bizonyítjuk a hat évünk tetteit egy évbe sűrítve! Azt kapjuk, ami jár…

Összegezve: helyesen járunk el, ha mindig időben, és megfelelő időközönként olyan kulcsszavakkal formáljuk a jellemünket, hogy a dolgok (minden rendű rangú) menetében kiderül ki a kitartó, a lelkiismeretes, ki a körültekintő, előrelátó, felelősségteljes és meggyőződéssel tud ragaszkodni az építően kijelölt (élet) céljaihoz. Aki pedig még mindig azt mondja: „semminemjónemérdekelmindenkilevanszarvaminekélek” – az semmit sem értett ebből, egyértelmű: nem tudok válaszolni a jövőbéli terveihez!

„Azok által méretünk meg, akik hozzánk mérik magukat.” (2007-ben bemutatott amerikai vígjáték-dráma, melynek főszereplői a két idős férfi, akik mindketten halálos betegek – gondolataik inspiráltak erre. Bakancslista)

Steiner Gergely asztrológus írása